16.rész

Mire kinyitottam a szememet,már másnap reggel volt és az ágyamon feküdtem.Puhasága és melegsége szinte visszatartott a felkeléstől,és őszintén szólva nem is akartam felkelni,ígyhát engedtem a csábításnak.Minden olyan nyugodt volt és kellemes,egészen addig,amíg ki nem vágódott az ajtóm,majd valaki odalopakodott az ágyamhoz én meg hirtelen a fejemre húztam az egész takarót.

-Még öt perc,köszike!-felröhögött s a felismeréstől szinte kipattantak a szemeim és kikukucskáltam a takaró alól.

-Jó reggelt csipkerózsika!Mindenki vár téged,ideje lenne felkelni!-mosolygott rám.

-Mert mi van ma?-néztem rá homlokráncolva és megforgatta a szemeit.

-A koronázásod napja észlény!-viccelődött,majd a háta mögött lévő kezét felém nyújtotta és egy doboz volt a kezében,szépen becsomagolva.-Boldog születésnapot!

-Születésnap?Nem most van...-húztam össze a szemeimet,miközben az arcát fűrkésztem.

-A hivatalos most van...-vakargatta tarkóját,és mégjobban elmosolyodott amikor elkezdtem kibontani a dobozt.

Tele volt szivaccsal és védő dolgokkal,amiket nem győztem kipakolni,de amikor megláttam az ajándékot teljesen elképedtem.Én voltam az és Amira gyönyörű kristályba faragva,pontosan ügyelve minden kis részletre.Szemeim már könnyesek voltak és egyszerűen nem tudtam szóhoz jutni.Bámulatomból végül Dávid hangja zökkentett ki.

-Tetszik?-kérdezte a választól tartva.

-Ez...egyszerűen nem tudok szóhoz jutni...Mikor és mióta dolgozol ezen?Ez csodálatos!!-töröltem le a könnyeimet,majd kimásztam az ágyból és szorosan átöleltem.-Köszönöm!!!

-Igazából már akkor elkezdtem amikor kijöttél a kórházból az idekerülésed után nem sokkal.-felelte mire elkezdtem egy kicsit röhögni.

-Olyan mintha egy beteges megszállott lennél!!-mondtam és ő is röhögni kezdett,majd kiment a szobámból,amíg elkészültem.

Gyorsan elszaladtam fürödni,majd a vizes hajamat befontam és megszárítottam,hogy göndör legyen,majd felvettem valami csinosabb ruhát és kilibbentem az ajtómon arra számítva,hogy Dávid is ott lesz és legalább megdicséri a kinézetemet,de csalódottan vettem észre,hogy a folyosó végén telefonál valakivel és ebben a pillanatban egy kicsit sem figyel rám.Megvártam amíg leteszi a telefont,majd megfordul.Elmosolyodott és ezután jött is a dícséret.

Az udvarunkra kiérve Amira egyből odabújt hozzám és hosszasan megöleltem,majd játszottunk,aztán köszöntem a többieknek is,mígnem apa odahívott magához és a barátnőjéhez,valamint két lányhoz.

-Sziasztok!-köszöntem lelkesen és mosolyogtam is közben,hogy legalább valami jobb benyomásom legyen elsőre.

-Anya az én hajam is lehet fehér?-kérdezte a nagyjából hat éves kislány aki ott állt a nőhöz bújva.

-Egyszer talán igen.-mosolygott le rá,majd rámnézett-Ohh mi már találkoztunk,de akkor nem igazán volt alkalmam bemutatkozni.A nevem Kate.Ő itt Maya -nézett a kislányra-,ő pedig Allison.-fordult a nagyjából velem egykorú lány felé.

-Látom jóban vagy Dáviddal.-szólalt meg plázacicás hangján,mire arcom kisebb fintorba fordult át.-Jobb lesz,hogyha leszállsz róla...Már az enyém.-közölte,mire Kate és apa is ránéztek,majd rám és várták a válaszomat.

-Öhh kösz hogy szóltál majd észben tartom..-vetettem oda neki egy hamis mosolyt.-Főleg,hogy nem vagyunk együtt és csak barátok vagyunk,nem több.-komolyodott el az arcom.

-Azt hiszed meg tudsz ijeszteni?Ennél azért több kell hozzá.-mondta kihívóan,majd mindketten Dávidra néztünk,akinek az arcán látszódott a döbbenet,az aggodalom és a félelem is egyszerre.

-Nem fogok veled háborúzni egy fiú miatt.Vagyok annyira érett és ráhagyom a választást.Bár nem mintha lenne közünk egymáshoz...-mondtam és sarkon fordultam,majd Astridékhoz sétáltam és hosszasan beszélgettünk.

Sok mindent elmesélt,hogy mik történtek,amíg kómában voltam.Aztán mondta,hogy megint összekapott Hablattyal,de már kibékültek,s amin a legjobban meglepődtem az az volt,hogy Eret kicsit közelebb engedte magához Fafejt,legalábbis szerelmi ügyekben.Aminek viszont kifejezetten örültem,az az volt,hogy a városban kialakítottak egy verseny pályát külön a sárkányoknak,hogy tudjunk röpködni a házak,épületek között.Először nem akartam elhinni,de elmondták,hogy nagyon hálásak nekünk valamiért és szívesen látják a sárkányokat egy feltétellel.Versenyeznünk kell,hogy mutassunk valami látványosságot az embereknek.Gondolom a polgármester ötlete volt,hiszen sárkányokról van szó és ez jelentős turista látogatási növekedést hoz a városnak.

Otthon a kertben grill parti volt és mindenki felköszöntött,majd kisebb-nagyobb ajándékokat adtak át,amit meg is köszöntem először mindenkinek egyesével,majd összegezve is.Amikor végre a nap végére érhettünk volna,apa még szólt,hogy van egy meglepetés a szobámban,amit jó lenne ha megnéznék.Felszaladtam a lépcsőn és egy gyönyörű kék ruha volt kiterítve az ágyamra.Koktél ruha volt és anyaga selyem,amit szép lassan végig simítottam,hogy minél tovább érezhessem a ruha puha anyagát.Mellette egy doboz volt,benne egy fekete magassarkúval,ami nagyon is illett a ruhához.

-Készülődnöd kéne.Még csak most kezdődik az esti buli.-jött be apa a szobámba.

-Miféle buli ? Megint az udvarunkban?-néztem rá kérdően mire elmosolyodott.

-Nem nem itt lesz...Szép helyen leszünk meglátod.Egyébként is van aki még nem adta oda a második ajándékát.-mondta és láttam,ahogy elgondolkodik valamin.

-Talán félnem kéne attól az ajándéktól?

-Jajj dehogy...Viszont én annál inkább tartok tőle.Nem minden nap lesz felnőtt az ember lánya.Na gyere...Be kell mutassalak valakiknek.-intett,hogy menjek utánna s megszeppenve pislogtam majd tétován indultam meg utána.

Levezetett a pincébe,majd elmozdította a szekrényt,amiről múltkor lelöktük a dobozt Winglessel,s egy ajtót nyitott ki mögötte.Meglepetten mentem utána valami sötét és nyírkos helyen,miközben egy fákjával világította meg az utat.A végén volt öt ajtó amik közül lehetett választani és a harmadikba nyitott be,ami mögött még egy nyirkos folyosó volt,de lehetett látni a végén valami fényt.Már a vége felé jártunk,amikor meghallottam az ismerős hangokat.Sárkányok morgása és hangos szuszogása töltötte be a teret,és hangos szárnycsapkodásaik sem voltak elhanyagolhatóak.Épp beljebb akartam lépni,de apa kirakta elém a kezét,ezzel megállítva engem.Kérdően meredtem rá,s mutatta,hogy várjak.

-Ez itt előttünk tengerparti homok.-mondta mire egy sherlock arckifejezést tettem felé.-Ha csak úgy rálépsz lehet,hogy megtaposod és annak nem igazán örülne...

-Na jó de ki?-kérdeztem s a szája már a füléig ért.

-Rew,tudom,hogy minket figyelsz!!Gyere ide pajti!!-mondta kire egy fehéres szürkés fej szinte kibukkant a homokból és kosolyogva nézett felénk.Felső fogai kilátszódtak,ami megint csak vicces kinézetet adott neki,s szemeiben ott volt a csillogás.Sosem láttam még ilyen sárkányt...legalábbis élőben.De ki gondolta volna,hogy egy játék vagy egy mese valóra válik egy nap?

A homokszellem fajtájú sárkány szórakozottan ugrándozott ki a homokból,majd szorosan apához dörgölőzött és megnézte a lábán lévő gipszet,majd hirtelen felém fordult.Először megijedtem tőle,annyira összehúzta a pupilláit,de megszagolt,majd levágta magát elém és várta,hogy simogassam.Ha nem lettek volna szárnyai,még egy macskának is elmenne vagy kutyának.Leguggoltam hozzás és megvakargattam a nyakát,majd hirtelen felpattant és apát a hátára dobta,amit egy kisebb szitkozódással jutalmazott.A sárkány bocsánatkérően apára pillantott,majd tekintetét a közeledő fehér fényre szegezte,amit jelen pillanatban a most érkező Amira biztosított.Védelmezően elénk állt és morogni kezdett,mire Amira furcsállóan felpillantott,majd játékra hívta a homokszellemet,aki mindenféle habozás nélkül elfogadta és már el is futottak tőlünk,majd el is repültek.Csodálkozva néztem végig a helyen,melyet apám létrehozott a sárkányoknak,s egyre közelebb merészkedtem egyes példányokhoz.

-Ezt mind te hoztad létre?-kérdeztem tőle,miközben egy nyögdöcöt simogattam.

-Én és a csapatom.Ez itt csak az átjáró hely,de a többi helyszínen összefuthatsz pár társammal...már ha szerencséd van.-mondta és magához utasította Rewt majd felült rá és én is követtem a példáját.-Legtöbbször a föld fedi a legnagyobb titkokat és ez velünk is így van.Több helyen is van bázisunk,de senkinek nem tűnik fel és mindezt a földalatti járatokkal érjük el.

A következő pillanatban egy ismeretlen lovas repült velünk szembe egy esőszelő hátán,ami egy üvöltéssel jelezte,hogy megérkeztek.

-HÉJ!!!Ez az a fickó,aki fogságba ejtett!!-mondtam mire apa értetlenül ránézett és ő ekkor levette a sisakot.Egy harmincas éveiben járható férfi volt egy csúnya karmolással az arcán.

-Mi van?Azt hittem betolakodó!Nem tudhattam,hogy a lányod az!

-És mi van Stefivel?-ugrott be a kép,amint visszafordul

-Jól van...egyébként is el kellett kapnom,nehogy megtudja.-mondta még oda apának,aki megforgatta a szemeit.

-Hamarosan úgy is megtudná,ezért gondoltam úgy,hogy megmutatom neki most.-ecsetelte tovább

-Most?Nem túl korai még ez egy kicsit?-kérdezte meglepetten a férfi.

-Nem...épp ma töltötte be az életkort szóval nyugodtan megnézheti.-Amirával értetlenül összenéztünk,majd újra rájuk szegeztük a tekintetünket.

-Amúgy mi is itt vagyunk,csak szólok...-szóltam oda nekik,egy kicsit lapítva.

-Amúgy Daniel Fyord.-nyújtotta felém a kezét,majd én is így tettem.

-Tamara....-mondtam ki ennyit,mivel megpillantottam egy másik ajtót a nagy helységben.-Az ott mi?-mutattam rá.

-Ott bent van az amit meg akarok neked mutatni...-mondta apa,majd szép lassan arra vezettük a sárkányainkat.

Apa leszállt és kinyitotta az ajtót,majd mind bementünk oda.Nyikorgás kíséretében zárult be mögöttünk s szemünk előtt egy erdős rész volt egy tóval a közepén.(?)Olyan volt,mintha a föld felszínén lennék,holott ki tudja hány méter választ el minket tőle.A fák az egész helyet sötétségbe borították és csak Amira fénye adta nekünk a látóteret,ami jelen pillanatban nem volt valami sok,hiszen eléggé halványan világított.Hirtelen valami elsuhant a fák között és valahol véget ért,de nem láttam belőle semmit.Ijedten léptem hátrébb és néztem hátra apára,aki csak bíztatóan mutatta,hogy menjek előrébb,de az a mozgolódás az  erdőből nem éppen ezt sugallta nekem.Remegő lábakkal indultam meg előre s a zaj még közelebb jött,majd valaminek a hangos szuszogását hallottam meg a hátam mögül és teljesen megfagytam.Megfordultam és két kék szempárral találtam szembe magam,akik érdeklődve vizslatnak végig.

Nem hittem a szememnek...Hosszasan pislogni kezdtem,hátha álmodok,de nem.Teljes életnagyságban állt előttem egy másik éjfúria,akit már egy csomó ideje keresünk és mindeddig abban sem voltunk biztosak,hogy létezik.Lassan felényújtottam az egyik kezemet,de ő csak morogni kezdett és szemeit összehúzta.
-Nyugi Orion,ő egy barát.-Hallottam meg Stefi hangját és felé kaptam a fejemet,majd odaszaladtam hozzá,hogy megöleljem.
-Ó istenem,de jó látni téged!!-mondtam neki,majd újra az éjfúriához fordultam.-Akkor ő lenne Orion,akiről beszéltél?
-Igen...bár nem értem,hogy miért nem esett le.A mai nap kicsit mogorva...egy angolna került a reggelije közé és azóta játsza a durcát.-mondta mire a sárkány valamit mondott a maga nyelvén és hisztisen arrébb ballagott.-Jut eszembe...Boldog születésnapot!
-Ohh köszi!-mondtam,majd eszembe jutott,hogy még el akartunk menni valahova apával.-Ömm...amúgy hová akartunk menni,apa?
-Uhh tényleg...na akkor gyertek!Ma este még buli van!-mondta és mindannyian kimentünk.

Egy tóhoz mentünk,aminek az egyik része gyönyörűen fel volt díszítve egy esti bulira,és a tóra volt egy benyúló kis "terasz" féleség,ami a sötétben szintén szépen világított bár egy kicsit messzebb volt,azaz a tó másik oldalán.Ahogy Stefi leszállt a sárkányával a lovasok mind köré gyűltek és elkezdték faggatni,főleg Hablaty,aki szerintem még életében nem örült ennyire semminek.Mint egy kisgyerek,amikor csokit kap...Éppen mentem volna Dávidhoz beszélgetni,de Allison gyorsan lecsapott rá,így hát feladtam és épp indulni készültem vissza a többiekhez,de valaki megállított.

-Bocs,de most nem érek rá...-hallottam a hátam mögül,majd valaki azaz Dávid mellém rohant.-Héj...beszélhetnénk?

-Persze,mondd csak...-fordultam felé,de ő csak zavartan vakargatta a tarkóját.

-Ha lehet,akkor ne itt...-mondta s elkezdtünk sétálni.Hallgattuk a zenét és közben hosszasan beszélgettünk,mígnem elértünk a tó másik oldalára és ott felmentünk,a kis "teraszomra."Miközben a kezünkben lévő pezsgőt vagy nála éppenséggel bort iszogattuk,hosszasan beszélgettünk és többször is ránk tört a fékezhetetlen nevetés

Sosem beszéltem vele még ennyit és ez a tó felhozta nekem azokat az emlékeket,amikor először találkoztunk és akkor is egy tóhoz vitt el.Elmosolyodtam a gondolaton és egy fura pillantást kaptam tőle,majd mindketten röhögni kezdtünk rajta,majd folytattuk megkezdett csevegésünket egyszer kétszer félbehagyva,mert én meg voltam győződve arról,hogy valaki figyel minket,pedig senki sem volt ott.Épp csöndben ültünk egymás mellett,amikor meghallottuk,hogy a számot valami lassúra állítják.Dávid lerakta a poharat és elémsétált,majd a kezért nyújtotta.Mosolyogva leraktam a poharat és elfogadtam a táncfelkérést,majd egy angol keringőbe kezdtünk bele.Tánc közben halkan beszélgettünk,s fejemet vállának döntöttem,míg ő a fülembe duruzsolt valamit,bár nem igazán értettem,hogy mi lehet az,mert egy szót se értettem belőle.Már a zene vége felé lehettünk,mert Dávid távolodni kezdett,de megszorítottam a kezénél,hogy még ne,mire kissé felröhögött,majd hosszasan figyelni kezdett.Tekintete szinte már kiégetett,annyira bámult,így kénytelen voltam én is ránézni.Szempilláim alól felpillantottam rá,mire elmosolyodott,majd közelebb húzott magához,amit megengedtem neki,s vészesen közel hajolt,olyannyira,hogy ajkaink súrolták egymást,majd egy lágy csókot nyomott rájuk,amit viszonoztam.

-Jössz 10$ val!Én mondtam,hogy összejönnek!-hallottam meg Fafej hangját,mire egyből szétrebbentünk,majd kínosan,de elmentünk onnan,vissza a többiekhez,mintha misem történt volna.

15.rész

Ahelyett,hogy a golyó eltalált volna,valami hatalmas fény terült el előttem,majd pár másodperc múlva el is tűnt,de a lövedéknek is nyoma veszett.Hosszasan kifújtam a levegőt és kissé remegve fordultam hátra,hogy vajon ki lehetett az,de nem gondoltam volna,hogy ő lesz..

-köszönöm-néztem rá hálásan és csak bólintott egyet-Wingless...

Morogva beállt elém és arra a személyre nézett,aki a merényletet el akarta követni.Társai is ordibáltak vele,hogy még is mit képzel magáról,ám ő akkor sem tette le a fegyvert.A sárkányról levette a tekintetét,majd rámnézett.

-Az a baj,hogy pont olyan vagy mint a húgom!Sárkány imádó...De nézd meg mi lett belőle.A saját sárkánya végzett vele!-ordította nekem,ám csak később esett le,hogy ezekszerint ő anya testvére.

-Maradj csendben!!-ordítottam le neki,majd leszálltam Amira hátáról.Előrébb léptem és folytatni kezdtem a beszédemet.-A kis megjegyzésed már ott megbukott,hogy a saját sárkánya!Ha elnyered egy sárkány bizalmát,nincs olyan dolog,amit ne tenne meg neked!-fordultam hátra egy pillanatra,majd Hablatyra néztem,akinek egy halvány mosoly futott végig az arcán.-A saját sárkányaink még akkor sem bántanának,hogyha mi magunk parancsoljuk meg nekik.Vagy ha az egyik társunk.

-Még is miről beszélsz?!Mindent láttam!Ezek fenevadak!

-Mondtam,hogy csönd!-förmedtem rá és egy pillanatra én is meglepődtem.Észre se vettem,hogy amióta Dagur elrabolt,azóta magabiztosabb vagyok.Lehet,hogy azért,mert amiben hittem,az tényleg igaz?-Akkor bebizonyítjuk!!Amira!Támadj meg!-mondtam neki,de ő csak megrázta a fejét,majd hozzámdörgölőzött.-Wingless,támadj meg!-mondtam neki is,de ő se tette.

-Viharbogár,tüskéket!-mondta Astrid,de ő sem tette meg.Hátrafordultam,majd egy mosoly futott végig az arcomon,hiszen segít bemutatni az embereknek,hogy így sem támadnak meg.

-Titeket még szép,hogy nem támad meg!Sárkánylovasok vagytok!-ordibálta páva,majd kacsintott egyet,de a katonák ezt nem vették észre.

-Kipróbálhatod!Itt és most.Ha vagy olyan bátor és rá mersz ülni.-mondtam és lerakta a fegyverét,majd odajött hozzánk.Felmászott a teherautó tetejére,majd Amirához lépett.A sárkányom örömében ugrálni kezdett,majd megnyalta a kezét és hozzábújt.Mosolyogva néztem végig,majd elmondtam pávának,hogy mit hogyan kell.Óvatosan felszálltak,majd leadta az utasításokat,amiket szépen végre is hajtott,majd egy kissé ügyetlenül,de leszálltak.Kis segítőnk végig vigyorogta az egészet és még a vak is láthatta,hogy tetszett neki a sárkány lovaglás.Szórakozásból meghajolt a társai előtt,majd átszállt egy másik sárkányra.Most egy dörgődobon ült és úgy száguldozott az égen.Megkerülte a felhőkarcolót és az épületek között cikázott,majd amikor elérkezett a hídhoz elment alul,majd felfelé kanyarodott és fejjel lefelé elrepült felette,de most vissza felénk,aztán újra átment alatta.Úgy egy tíz perc szórakozás után visszaszállt és ekkor már több társa is ismerkedett a sárkányokkal.A következő pillanatban Philt pillantottam meg a tömegben,ahogy felénk jön és egy kocsival épp vontatja a ketrecet,amiben Luna van.Végigmértem a sárkányt,de a nyereg nem volt rajta.Akkor hol van Stefi?Lunának szerencsére semmi baja nem volt,de akkor sem tudtam elviselni,hogy be van zárva egy ketrecbe.

-Engedd el Phil!Nem ártott neked semmit!!-kiabáltam oda,de ő csak felnevetett

-Ő talán nem...,de az anyád és a sárkánya igen!!!-ordította vissza,majd ordítani kezdett a levegőbe.Szemeim kikerekedtek erre a hangra és próbáltam elküldeni a katonákat,de nem mentek el.Nemsokára már a hatalmas lépteit is lehetett érezni a talajon,ezért a sereg a fegyvereit a hang irányába fordította.Páva kérdően pillantott rám,de ekkor Hablaty már ott állt mindannyiunk előtt.Felbőszült kéken világító barátunk jelen pillanatban úgy fújtat mint még soha és a morgása is mélyebb a szokásosnál.Felpattantam Amira hátára,pávának meg mutattam,hogy szálljon fel Winglessre,de nem akart,ám ekkor a sárkány odament és ő maga kérte meg rá.Figyeltünk magunk elé és vártuk a hatalmas lény felbukkanását,amit pár másodperc múlva meg is kaptunk.A gnúvad hatalmas testével szinte mindent letarolt és az emberek a fejüket fogva menekültek előle.Páran felszálltak tőlünk és kimentették azokat,akiknek szükségük volt rá,majd tovább ellenőrizték a terepet.

Phil utasította a sárkányt a támadásra,mely egyből meg is tette és a város egy nagy részét jéggel fedte be.A katonák folyamatosan tüzeltek rá,de nem használt nála semmit.

-Hablaty,ki kell vezetnünk a városból!-repültünk oda hozzá Amirával.

-Tudom!Mennyi ideig tudja lebénítani Amira az embereket?-kérdezte,de én csak vállat vontam.Ezt nem lehet megmondani,mert mindig változó.Azt hiszem ez az algától is függ...-Mindegy...kerülj közel Philhez és gondoskodj arról,hogy ne tudja irányítani!

-Értettem!-mondtam,majd Amirával visszakanyarodtunk és egyenesen felé száguldottunk.Rémület futott át az arcán,s közben felemelte az egyik karját,amit hirtelen egy sárkány megragadott és magára hajította.Meglepetten fordultunk felé,amikor megláttuk,hogy egy esőszelő mentette meg előlünk.Utána eredtünk,de a sárkány tüzelni kezdett,ezzel lassítva minket,majd eltűntek előlünk.Miféle játékot játszik ez a csávó.Az egyik sikátornál megláttam a sárkányt és leszálltunk oda...

-Cicc cicc Phil bácsi...vége a játszadozásnak!

-Ohh,dehogy van vége.Még csak most kezdődik!-mondta és Dragoval együtt jöttek elő.Szemem még nagyobbra nyílt mint az előbb,majd megláttam a most érkező sárkánysereget.A szívem méghevesebben vert,majd gyorsan felszálltunk Amirával.A csapatunk többi tagja próbálta lefoglalni az ellenség sárkányait,de azok túl sokan voltak.Fogatlan minden erejével harcolt a gnú ellen,ám ő is fogytán volt.Az ég is beborult és az eső is szakadni kezdett,ám mi ekkor sem adtuk fel.Már nemcsak a sárkányok élete forog kockán,hanem a miénk is.Hablatynak igaza volt...nem kellett volna belekezdenem ebbe az egészbe.Még nem vagyok elég érett egy ilyen dologhoz...nem vagyok elég erős ahhoz,hogy szembe tudjak szállni mindezzel ami körülöttünk forog.Ha anya itt lenne a sárkányával,akkor lehet,hogy tudna segíteni.De...se anya,se Stefi,se Dagur.Sehol nincsenek és lehet,hogy már nem is lesznek.

Amirával még mindig Philt kergetjük az égen és néha néha próbáljuk eltalálni,de spórolnunk is kell a lövésekkel.Wingless és páva a földön lévő sárkányokat próbálják szétválasztani,Astrid és Hanga pedig a vadászok ellen harcolnak,miközben a sárkányaik épp próbálják megszabadítani az ellenséget a páncéltól,közben ügyelve gazdájuk biztonságaira.Takonypóc és az ikrek is eléggé odateszik magukat a harcban,ám olyan mintha csak mégtöbb pusztítást csinálnának.Halvér és Geri az elfogott sárkányokat szabadítják ki,Lili meg épp ledózerolja a fél vadászcsapatot.Mi meg még mindig ide oda repülgetünk az idióta nagybátyám után,ám egy villámcsapásnak köszönhetően lezuhant a földre,ígyhát nem tud elmenekülni.A támadás felé fordultam és megpillantottam Dagurt,ahogy épp leszáll Hablatyék mellé és besegít a kis csatájukba.Épp fordultam vissza,amikor valami hatalmas sárkány nekünk jött és Amirával összeakaszkodott.Láttam,ahogy az egyik katona felénk fordítja fegyverét és erősen céloz a támadónkra,majd lő egyet.De a golyó nem az ellenfelet találta el,hanem engem...hirtelen vért köptem ki a számon,majd éreztem,hogy a kezeim elhalnak és már nem tudom tartani magamat.Kezeim végleg elengedték a nyerget s zuhanni kezdtem lefelé.Amira kétségbeesett hangja volt az utolsó,és rémült tekintete,ahogy utánnam veti magát.Ekkor mintha az egész csata megállt volna és mintha mindenki minket figyelt volna.A fehér fény magába burkolt és azzal együtt csapódtam neki a földnek,majd végleg elsötétült minden.

/Hablaty/

Fogatlan és az ölvész megállás nékül lőtték a gnúnak a szarvait,és a fejét,de az egyik pillanatban,mintha megálltak volna.Minden sokkal sötétebb lett,mint volt és valami erős füst szállt le közénk.Az egyik kezemet az arcomhoz emeltem és a másikkal próbáltam valahogy megtisztítani körülöttem a levegőt.A következő pillanatban éreztem,ahogy valami megragadja a lábamat és leránt Fogatlanról,majd már a levegőben visz tovább.Szárnyai csapkodását tisztán hallottam a kettőnk közötti távolságból és néha még éreztem is,ahogy az arcomhoz vágja szárnya végét.Próbáltam felhúzni magamat ám ekkor a sárkány tekintete rám meredt és ekkor ismertem fel a kis elrablómat...Az üszkös füstlehelőnek sikerült a legnagyobb tárgyat megragadnia ebben az egész háborúban.A lábamat.

Megvakartam az állánál,ennek köszönhetően kinyitotta száját és szabad esésbe kezdtem.Kezeimet kitártam oldalra és a repülős ruhámnak köszönhetően elkezdtem egyenletesen siklani a levegőben,közben a zöld fertelmes cipzárhát gázat engedtem kifelé,majd egy kis szikrával megfűszerezve robbantottam egyet.Fogatlan hátrapillantott és megnézte,hogy hol vagyok,majd leugrott hozzám és testével körbefont,hogy szálljak fel rá.Süvítő hangot hallottunk és mindannyian az égre néztünk-volna-,de mindent füst borított,így csak azt láthattuk,hogy valami fekete suhan el néha előttünk s egyszer kétszer odapörköl valakinek,de ebből mindig csak egy apró villanást láttunk,ami sárga volt,tehát az igazi lövést nem láthattuk.Fogatlan pupillái hirtelen kitágultak és már nem volt annyira dühös.Még most is az eget nézte,de egy sárkány röhögés tört ki belőle,majd hevesen bólogatni kezdett,minthogyha komunikálna valakivel.

Egy ismerős hangot hallottam meg és mire megfordultam,már az összes füst eltűnt körülöttünk,ugyan is anya és Felhőugró sikeresen kitisztították előttünk a teret.

Rámnézett,majd botját felemelte és elénk mutatott.Ahogy a füst elszállt,fénytderített egy nem várt látványra.Dávid kezeit vérben áztatva próbálja újraéleszteni a földön fekvő Tamarát,aki ekkor már rég mozdulatlan volt,csupán a nyomások miatt mozgott a teste.Amira a következő pillanatban zuhant le hozzájuk,teli sebekkel és mozogni is alig tudott.Utolsó erejével,ami akkor volt odahúzta magához Tamarát és szorosan melléfeküdt.Egy könnycsepp folyt végig az arcán,majd fénye tompább lett.
Anya levette a maszkot és aggódó arccal fordult felém,majd szép lassan közeledni kezdett hozzájuk.Legszívesebben én is csatlakoztam volna,de a gnúvad még mindig ott volt,ám ahogy láttam nem nagyon támadt.

Először nem értettem,hogy miért nem,de megláttam,hogy a vadászok lefogták Dávidot és elhurcolták Tamara mellől,Amirát pedig megkötözték és ketrecbe zárták.Az egyik fickó megragadta Tamara ruháját és úgy emelte fel,majd vigyorogva nézett végig az arcán,s elengedte,amitől a földre esett és feje egy hatalmasat csattant a betonon.Fogatlant magamhoz hívtam,addig pedig Dagur tartotta fel a Gnút,ha szükséges volt.Gyorsan felszálltam Fogatlan hátára,majd közelebb mentünk a fickóhoz s egy plazma bombával figyelmeztettük,hogy lépjen el onnan.Egyet hátra is lépett,majd felemelte a kezeit.

-Nem én lőttem le...én csupán csak örülök neki.-kezdett vigyorgásba,s Fogatlan utasítás nélkül is meglőtte.Nem voltam mérges Fogira,amiért ezt tette,de a fickóra annál inkább.Még is hogy tehette ezt?Szép lassan leszálltam a sárkányomról,majd odasétáltam Tamarához és a kezeimbe vettem.Ahogy hozzáértem,a kezem egyből az ő vérében ázott.Felültem Fogatlanra és a többieket összehívva elhagytuk a helyet.

Dagur az óceánba terelte a gnút ,majd később ő is csatlakozott hozzánk.Tamarát elvittük egy másik kórházba,ami lehetőleg jó messze van attól a helytől,majd gyorsan beadtuk sürgősségire s a csapat fele visszaindult Amiráért és Dávidért.Köztük voltam én is mint a vezért,s amikor odaértünk,az egész helyet leromboltuk,hogy ki tudjuk szabadítani csapattársainkat,majd velük együtt indultunk vissza.

*7 héttel később*

Lassan elkezdtem kinyitni a szemimet s az erős fény miatt egyből le is csukódtak.De mi ez?Érzem,hogy valaki hozzáér a kezemhez...újra megpróbálom kinyitni a szemeiemt,de most méglassabban mint azelőtt,s ennek köszönhetően valamennyire sikerült is,de még mindig nagyon bántotta a szememet a fény.Fehér falakkal találtam szembe magamat,s erős virág illat csapott meg.Kissé balra döntöttem a fejemet,majd észrevettem,hogy a szekrény ami ott állt,tele van virággal meg mindenféle kis ajándékkal.Mi a csuda történt?Aztán még mindig éreztem,hogy valaki fogja a kezemet.Óvatosan jobbra néztem,lefelé a kezemhez és döbbenten vettem észre valakinek a kócos haját,s egy férfi kezet,amint az enyémet fogja.Apa?Nem...ez nem ő.

Próbáltam megmozdítani a kezemet,de nem sikerült,csupán annyira,hogy az ujja megmozdult egy kicsit.A fiú akinek a feje az ágyamon hevert,hirtelen felkelt álmából és egy ásítás kíséretében felém emelte kómás tekintetét.Tekintete az enyémet kereste,s amikor találkozott,arcán egy megkönnyebbült mosoly futott végig.Kíváncsian néztem rá,majd szemeimmel célozgatni kezdtem a kezünkre,amit egy idő után meg is értette s elengedte.Végignéztem a takarón és ekkor valami kiszúrta a szememet...a hajam...fehér lett?

-Azt mondták az egy fajta mellékhatás...-mondta mire értetlenül néztem rá-megsérültél,ezért idehoztunk.De kiderült,hogy egy eléggé ritka betegséged van.Azt mondták ezek a gyógyszerek,majd meggyógyítanak,de keletkezhet mellékhatás...-mondta s egy pillanatra hosszasan becsukta a szemét-De ne aggódj.Jól áll neked.

-Nahát...felébredt?-jött be az egyik nővér-mondjuk a kelleténél tovább volt kómában.-mosolyogta,s lehunytam a szemeimet.Odajött hozzám,majd elszorította az egyik kezemet,hogy vért tudjon venni.Nyugodtan tűrtem a nővér cselekedetét,mígnem elmosolyodott.-Nagyon jó barátja van...Hét hetet kibírni egy kórházban csak azért,hogy valaki mellett legyen...szerencsés lány vagy ugye tudod?

A nő egyfolytában mosolygott,s amikor ránéztem pávára,láttam,hogy elpirult s próbálja takarni.Ahogy ránéztem,kissé én is elpirultam,de igyekeztem elrejteni mindkettőjük elől.

-Rendben...ez volt az utolsó.Ma délután már haza is mehet,persze csak saját felelősségre.-mondta s elvitte a leleteket a frissen levett véremmel együtt.Szemeimet lecsuktam,majd amikor kinyitottam,az ablak felé néztem.Semmire sem emléksze...hogy és mitől sérülhettem meg?Miért vagyok kórházban?És..miért nem keltem fel hét héten keresztül?Miért érzem ilyen gyengének magam,amikor már épp kezdtem úgy érezni,hogy erősebb lettem?Miért esik vissza,minden?

Unottan fordítottam a tekintetemet előre,majd át a másik oldalra.Még szerencse,hogy van saját fürdő...Lassan elkezdtem kitakarni magamat,majd próbáltam felülni,kisebb sikerrel.Dávid segíteni akart,de elcsaptam onnan a kezeit,mire kikerekedett szemekkel nézett rám,majd arrébb állt.Szép lassan elkezdtem lemászni az ágyról,hiszen,ha tényleg ennyi ideig kómában voltam,akkor nem hinném,hogy egyből tudok járni.Amint a lábaim leértek,erősen megkapaszkodtam agy ágyba és próbáltam az mellett megtenni pár lépést.Lehet,hogy lassú volt,de sikerült megtennem és ez nekem jelen pillanatban pont elég.


A zuhanyt megnyitottam és beálltam alá,majd csak álltam egyhelyben.A fejemre zúdult az egész víz és az arcom is tele volt vele,de nem mozdultam meg.A sok víztől és gőztől igen nehéz volt már a lélegzés,de nem tettem ellene semmit.Végig csak gondolkoztam azon,hogy mi történhetett,de egy kép sem ugrott be.Az utolsó emlékem,az,hogy apa kórházba került.De...akkor miért nem helyeztek el ott engem is?Hisz együtt ültünk a kocsiban...Megtelt volna az a kórház?Vajon hány embernek esett baja még aznap?Vajon...tönkretettünk családokat?

-Tamara jól vagy?-kiabált be egy fiú a fürdő túloldaláról.Már épp vissza akartam szólni,hogy minden rendben,de valamiért nem tettem.Gyorsan letusoltam,megszárítkoztam,majd felöltöztem,miközben ő kívülről verte az ajtót,hogy válaszoljak.Márcsak a hajamat törülgettem a tüköt előtt,amikor hirtelen rámtörte az ajtót.A tükörből ránéztem s szemeimet lesütöttem.Arcán megint meglepődség látszódott,de nem nagyon foglalkoztam vele.

-Hamarosan indulnunk kéne...így is csak este érsz haza.Apukád már hiányolhat.-mondta s kiment a fürdőből én meg összeszedtem a cuccomat és megálltam az ajtóban.Rápillantottam,majd felállt a székből és elindultunk.Egyszer sem mozdult mellőlem...Nem hagyott magamra,mint a többiek.Bár biztos jó okuk volt arra,hogy nem voltak itt.Az is lehet,hogy valami közbejött nekik.Apa meg nem hiszem,hogy tud járni,bár ki tudja,hogy ennyi idő alatt mi történhetett.

Lehajtott fejjel sétáltam az utcán,immáron a mi városunkban,mellettem Dáviddal,aki eldöntötte magában,hogy haza fog kísérni.Kissé felzárkózott hozzám,majd egyszercsak nyújtani kezdte felém a kezét.A szemem sarkából figyeltem,ahogy várja az enyémet,ám nem tudtam,hogy mit kéne tennem.Csak néztem a kezét és ennyi.Végül még közelebb jött és megfogta a kezemet anélkül,hogy én odanyújtottam volna neki.Kezemet nem húztam el,hanem így folytattuk tuvább a sétánkat,majd egy idő után kicsit elengedtem a kezét,majd újra megfogtam,csak egy kicsit másképp.

 

 Ahogy a házunkhoz értünk,elengedtük egymás kezét,majd kinyitotta nekem az ajtót és még azon is bekísért.Apa ott ült a kanapén,a lába meg fel volt téve az előtte lévő kis asztalra,s ahogy megálltam mögötte,próbált hátra nézni.Látni lehetett,ahogy elmosolyodott,majd mutogatni kezdte,hogy menjek oda,amit kis habozás után meg is tettem és amint odaértem,a karjaiba borultam és fejemet nekinyomtam a vállának.Legszívesebben egyre csak azt hajtogattam volna,hogy sajnálom,de egy hang se jött ki a számon,és most,hogy belegondolok,amióta felébredtem,meg se szólaltam.

Szorosan magához ölelt,majd néztük tovább a TV-t.Dávid lerakta a cuccát az ajtónál,majd ő is leült a kanapéra,mint aki otthon van,s velünk együtt figyelte a filmet.

-Dávid,hoznál nekem egy sört a hűtőből?-kérdezte meg apa,mire bólintott egyet és ki is ment a konyhába.Tekintetemmel végig figyeltem a fiú összes mozdulatát,egészen addig,amíg meg nem éreztem apa tekintetét magamon.Már épp mondani akart valamit,amikor megszólalt a csengő.Felálltam a kanapéról,majd szép lassan odamentem és kinyitottam az ajtót.

Amint kinyílt egy lány megfordult és aggodalmas arccal nézett rám,majd megölelt.Csak egyhelyben álltam és néztem előre a semmit bámulva,miközben ő valamit épp mondogat nekem.Még nyolcan álltak mögötte és várták,hogy beengedjem őket,amit lassacskán meg is tettem,de a lány még mindig rajtam csimpaszkodott.Csak néztem rájuk,hogy miként kerülnek ide,vagy hogy egyáltalán kik lehetnek ezek,de nem jutott eszembe semmi.Legalábbis semmi ésszerű.Ahogy az ajtón bejöttek megláttam,hogy mik voltak mögöttük.S-Sárkányok?!

Hitetlenkedve néztem magam elé,bár még mindig le voltam fagyva.Valakinek a keze már a vállamat fogta és jelezte,hogy csukjam be az ajtót,de végül helyettem neki kellett megtennie.Mi a franc folyik itt?!Amint magamhoz tértem visszamentem a nappaliba és végignéztem rajtuk...mindegyik olyan ismerős volt,de nem tudtam hova rakni őket.Olyan vidáman beszélgettek egymással és apámmal is,hogy egyszerűen nem tudtam mit mondani.Valami fura érzés keletkezett bennem,amit nem tudtam megmagyarázni.De ez a seb ami ebben a pillanatban keletkezett igen is fájdalmas volt.Talán nem vérzik,de idebent nagyon is fáj.

Az emeletre szaladtam,majd be a szobámba és becsaptam magam mögött az ajtót,mire a lenti röhögésnek vége lett.Az ágyam mellett adták fel a lábaim,s térdreestem.Fejemet ráhajtottam az ágyra,majd furcsa emlékképek jöttek elő.Azaz idő amikor még nem itt éltem.Amikor mindenki csak gúnyolt és kitaszított,amikor nem voltam más az ottaniaknak,mint egy fölösleges személy.Ezektől az emlékektől mindig is meg akartam szabadulni,de akárhányszor eszembe jutottak,a szemeim mindig könnybe borultak és egy hatalmas gombóc keletkezett a torkomban.Őszintén szólva olyan volt,mintha fuldokolnék.Egyszerűen nem is bírtam levegőhöz jutni,annyira fájtak azok a pillanatok.Még most is tisztán érzem őket magamon...mintha épp most történne az összes.Sosem szabadulok meg tőlük,hisz némelyik helye már soha nem is fog elmúlni.A hegek örökké az emberen maradnak és hiába akarsz megfeletkezni róla,egyszer úgy is megint látni fogod és újra eszedbe jut az egész.Újra lejátszódik előtted a történet és nem tudsz mit csinálni ellene.Ez talán az a dolog amit a legnagyobb kínzásnak nevezhetünk.Ha bemocskolnak,bántalmaznak és soha senkinek nem tudtad elmondani,hogy mik történtek veled.Még annak sem akiben a legjobban megbízol.És most nézzétek meg mi lett velem.Egymagamban vagyok egy szobában,és a fejemet az ágynak döntve sírom ki magamból az összes fájdalmat,melyet eddig átéreztem.Eltakarva minden sebet annyira,hogy soha senki ne lássa meg.Még a legkisebb ütést se...

-Minden rend...-nyitott be valaki a szobámba,de őszintén szólva már egy cseppet sem érdekelt a dolog.Odajött mellém és leguggolt,majd óvatosan elemelte a fejemet az ágyról és mellkasának döntött,majd szorosan átölelt.-Ne sírj...a mosolyod ezerszer szebb ennél.

Fanfiction

Sziasztok!! :)

Most ugyan nem részt hoztam-,de az is kész lesz hamarosan-,de ez még is fontos! :) Amint pára,vagy elég sokan tudhatjátok,hogy HTTYD Fogatlan nemrégiben megosztott egy igen érdekes kampányt és úgy gondolom,hogy nekem is meg kell tennem,hiszen engem is érint ez a dolog,egyrészt azért,mert én is írok ilyeneket és nem is csak itt,hanem wattpad-en is mostmár.De igazából ebben most nem is én vagyok a lényeg.

Gondolom sokan vagytok akik imádnak fanfiction történetek olvasni,akár írni és pont ezért is indult el a kampány,hogy mégtöbb emberrel tudjuk megismertetni ezt a csodás kategóriát :) Én 100%-ig egyetértek a leírtakkal és támogatom és remélem,hogy ti is fogjátok :)

Az eredeti cikket elolvashatod itt: http://kissordeath-andreaszabo.blogspot.hu/2016/07/kampany-fanficekert.html?m=0

Ha támogatod a kampányt csak annyit kell tenned, hogy:

• kirakod a plecsnit
• megosztod a cikket
• elterjeszted  a fanfictiont
• olvasol fanfictiont
• írsz fanfictiont

14.rész

Elindultunk hát a többiekkel megkeresni a szökött kis barátunkat,de hosszas repülés után rádöbbentünk,hogy kevesen indultunk neki ennek a feladatnak,ígyhát visszamentünk és mindenkit nyeregbe ültettünk.Kisebb csapatokra oszlottunk s mindenkihez jutott egy olyan sárkány,aki jól megtudja világítani a sötét erdőket.
Húúúú....nagyon nagy hiányérzetem van.Mintha valamiről teljesen megfeledkeztem volna.De mi is lehet az?

-Tamara vigyázz!!-ordított mögülem Geri,majd a sárkányával arrébb lökött minket s lezuhantunk.

-Gyertek erre vannak!!Kettő lezuhant!!-kiabáltak az emberek és hallani lehetett,hogy egyenesen felénk futnak.Ijedten összenéztünk,majd gyorsan felpattantunk a sárkányainkra,majd a csapat többi tagjával együtt elmenekültünk onnan.

-Ezek lennének a sárkányvadászok?-motyogtam magam elé s Amira a szeme sarkából rámnézett.Sosem értettem,hogy hogy lehet egy sárkány ennyire különleges.Mi lehet abban a ragyogó hínárban,ami ilyenné képes tenni egy sárkányt?Ahogy a szemébe néztem rájöttem,hogy egy jó ideje nem is néztem meg alaposan életem legjobb barátját.Hogy milyen nagy lett a fajtájához képest...emlékszem még az anyjára.Ő kisebb volt nála.Gyönyörű sárkány lett belőle,és talán még Fogatlannál is szelidebb.Egy csodás teremtmény.

Egész este kerestük Wingleest,de sehol sem találtuk.Már mindenki majd bealudt,ezért reggel hétkor ,már úgy döntöttünk,hogy elég lesz.Megvártam,amíg a csapatom tagjai hazaérnek,majd a házunk felé vettem az irányt.Jó magasra felszálltunk Amirával,majd pár perc múlva elordítottam magamat,olyan hangosan,amennyire csak tudtam.Válaszul csak egy felmordulást kaptam,de nekem ez is épp elég volt.
Még,hogy fogadnak rám...nem vagyok egy tárgy,amit meg lehet nyerni!!Nem vagyok senkié!Ezzel idegesítenek,amikor itt vannak a nyakunkon a vadászok.

-Ne aggódj Amira.Nem hagyom,hogy bántsanak!-simogattam meg,majd utasítottam,hogy szálljunk le,mert megérkeztünk.Az udvar teljesen szét volt szedve,és a medencéből is,mintha elpárolgott volna a víz.A bejárati ajtó szét volt törve és a szobák is romokban álltak.Sárkányom kíséretével mentem végig a házon,s hallgattam szűntelen morgását,ahogy egyenesen a pincéhez akar vezetni.Apa mindig is tiltotta,hogy oda menjek,de úgy tűnik,hogy valaki még is megtette.Ez az ajtó is szét volt törve,ám kevésbé mint az előző.Szép lassan elindultam a lefelé vezető lépcsőn,ám amit ott találtam,arra egyáltalán nem számítottam.
-Wingless?-tettem fel a kérdést,mire a sárkány felém fordult s szemeivel alaposan végigmért,majd közelíteni kezdett,miközben folyamatosan csattogtatta a fogait.Amira körbefont és a lábainál megfagyasztotta ellenfelünket,aki kíváncsian hajtotta le a fejét lábaihoz,majd Amirára nézett.Kezemet lassan felé nyújtottam ő meg ijedtében hátra húzta fejét és a szárnyaival csapkodni kezdett,de nem tudott felrepülni.Egy sárkány aki nem tud repülni.Érdekes...óvatosan közelebb mentünk,majd alaposan megnéztük.Utasítottam Amirát,hogy most egy kicsit álljon hátrébb,majd a kis barátunk hátára ültem.Szeme sarkából rámpillantott egy igen szúrós tekintettel,majd amikor megérezte,hogy újra megtudja mozdítani a lábát elkezdett össze-vissza ugrálni és futni,mígnem mindketten a szekrénynek estünk.Leesett pár könyv,de volt köztük egy doboz is,amire rá volt nyomtatva,hogy TILOS és a teteje alaposan be volt ragasztva.Winglessel és Amirával összenéztünk,majd kíváncsiságunk győzelmére felnyitottuk a dobozt.

Tele volt képekkel,melyen apával volt,és mindenféle különös tárgy is volt benne,amiről fogalmam sincs,hogy mire jó.Ahogy tovább kutakodtam,az egyébként nagy dobozban,rátaláltam egy kesztyűre,ami tele volt perzselés nyomokkal.Aztán ahogy mégjobban átnéztem a dobozt találtam egy sisakot is egy ruhával együtt.Viking ruha volt,ezt senki se tagadhatta volna.Hasonló Astridéhoz,még is valahogy más...aztán a legalján ott volt egy kép,ami ketté volt tépve,de csak az egyik fele volt ott.Ezen a részén apa és anya volt,ahogy kint vannak egy réten vagy valami hasonló helyen.Olyan boldognak tűnnek rajta...Amióta itt vagyok egyszer sem láttam apát így,ilyen őszintén mosolyogni vagy akár röhögni.

-Hol van apa?!-jutott hirtelen eszembe s felpattanva a földről hátrahagytam a sárkányokat.Az aznap este szinte újra lepergett a szemem előtt...ahogy láttam az arcát a kocsiban...ahogy nem mozdult meg....Mindent újra láttam.Berontottam a kórház ajtaján és sírva rohantam a recepciós nőhöz,hogy mondjon valamit.Amint megtudtam,hogy hanyas szobában van apa,egyből odasiettem.Apa ott feküdt az ágyon,mindenféle gépre felkötve...az ágy mellett egy fiú ült,de amint észrevett felállt és odajött hozzám.Páva?Széttárta karjait én meg mindenféle gondolkodás nélkül odamentem s szorosan átöleltem.Fejemet a vállaiba fúrtam,míg ő kissé beletúrva a hajamba ölelt át.

-Hol voltál?Már azt hittem,hogy odavesztél...-suttogta,de nem tudtam válaszolni.Csak sírtam tovább nem törődve azzal,hogy talán már el akar engedni...-ne sírj.Nem lesz baja.-nyugtatgatott,de ezektől csak mégjobban sírtam,tehát inkább csöndben tűrte,majd amikor már kezdtem lenyugodni a fejét hátrébbhúzta,majd a szemembe nézett.Letörölte könnyeimet s arcom minden egyes szegletét átnézte.A kezeim ekkor már a mellkasán pihentek,így pont éreztem,hogy a szíve gyorsabban ver a szokásosnál...éreztem,hogy pirulni kezdek,ezért lehajtottam a fejemet,majd eltoltam magamtól s apámhoz léptem.

Az ágya mellett álltam s néztem az arcát,ami jelen pillanatban annyira nyugodtnak tűnt.Mintha nem is érezne fájdalmat,de belül biztos,hogy nagyon fáj neki...A táskámat egyszercsak ledobtam a vállamról és kivettem belőle a sisakot,amit otthon találtam abban a bizonyos dobozban,majd a kezéhez tettem.Ujjait rákulcsoltam,majd a székbe ültem s üresen néztem magam elé.

-Lemegyek a büfébe...kérsz valamit?-fordult hozzám páva,de én csak továbbra is magam elé meredve néztem az ágyat.-Hát jó...pár perc és itt vagyok.-mondta és ezzel el is hagyta  a szobát.

Nem tudom,hogy mennyi lehetett az idő,de arra ébredtem az éjszaka,hogy a kórházi TV be lett kapcsolva és méghozzá nem is egy akármilyen csatornán.A hírcsatorna volt benne és épp valami fickó nyilatkozott...legalábbis rögtön nem ismertem fel,de amint magamhoz tértem rájöttem,hogy a nagybátyám van benne.Mit akar már megint Phil?

¨[...]Elég sokat kellett dolgoznunk ,de úgy gondolom,hogy megérte,márcsak ezért a nagy és hihetetlen felfedezésért.Mostmég nem tudjuk megállapítani,hogy mióta vannak közöttünk,de abban biztosak lehetünk,hogy nincs egyedül.Mint a csapdászok vezére kijelenteném,hogy szervezetünk már 30 éve működésben van,ám most tényleges bizonyítékunk van ezeknek a lényeknek a bebizonyítására.De nem is húznám tovább a szót...kérem jöjjenek beljebb és tekintsék meg az első elfogott példányunkat. -mondta s bevezette a kamerás fickót egy épületbe,ahol egy ketrec volt felállítva és letakarva.Amikor a kamerás elég közel volt lerántották a leplet és legnagyobb meglepetésemre Luna volt bezárva oda.Amikor megláttam egy hirtelen harag töltött el...

Gondolkozni kezdtem,de az agyam egyre csak azon kattogott,hogy most azonnal ki kell szabadítanom onnan,kerüljön bármibe.Nem tudok csak itt ülni és várni a csodára...egy barátom sárkányáról van szó.Ha fordítva lenne a helyzet,akkor biztos hogy ő is segítene nekem.Kinyílt az ajtó és páva jött be rajta.A haja le volt vágva,szinte már kopasz volt,és most nem a szokásos cuccai voltak rajta,hanem katonai felszerelés.Szemeim kikerekedtek és tetőtől talpig végigmértem,majd nagyokat pislogtam,hátha csak képzelődök,de nem.Besorolták a katonák közé,pedig úgy tudom,hogy már rég kiszállt és most még is.

-Megint katonának mész?

-Apám sorolt be...a vadászok kitalálták,hogy az a sárkány rájuk támadott,ezért úgy döntött,hogy többé már nem fogja megvédeni őket...-mondta s le se vette a szemét a cipője orráról.Azt hiszem ő is szégyenli azt amit tenni fog.

-És te megteszed azt amit kér?Nem számít egy kicsit sem,hogy megbíztunk benned?-mondtam s a tekintetét egyből rámszegezte,majd elémdobta a táskáját,ami ki volt nyitva így tisztán láttam,hogy mi van benne.

-Altató?

-Nem rátok fogok vadászni....Aki akár csak egyszer is rátok céloz,azt ezzel fogom meglőni.Azonnal hat szóval nem lesz gond.Eredetileg elefántokhoz tervezték a hatékonyságát...-vonta meg a vállát az utolsó mondatnál.Még mindig nem tudtam elhinni,hogy újra beállt a katonák közé,még akkor sem,amikor tudom,hogy velünk harcol.Vagyis értünk harcol...egyszerűen már a puszta gondolata is aggaszt annak,hogy bármi baja eshet.Apám kezéhez néztem,amiben ott volt a sisak,majd pár perc töprengés után odamentem és elvettem tőle.Megforgattam egyszer kétszer a kezemben,majd kissé könnyes szemekkel ránéztem az előttem álló fiúra,aki hitetlenkedve nézett felém,majd amikor indulni készültem megragadta a kezemet,hogy márpedig ő nem fog elengedni,de én csak leráztam a szorítását és rohanni kezdtem.

Utánam rohant,de odakint már csak azt lehetett látni,hogy magam mellé utasítom ragyogó barátomat és felszállok rá,majd még egy utolsó pillantást vetek az ott lévő emberekre,s anya egykori sisakját a fejemre húztam.Most az egyszer nem kellet hunyorítva ülnöm a sárkányom hátulján,mert úgy látszik anya volt olyan leleményes és egy kis "szélvédőt" rakott bele a sisakba.Mérgesen néztem magam elé,de legszivesebben megint elordíottam volna magamat,csakhát szegény Amirát sajnálom,aki még azt se tudja,hogy mire készülök.Hablatyék felé tartottunk,hogy elmondhassam nekik,mi is a tervem a vadászokkal szemben,de ahelyett,hogy támogatott volna elég erősen ellentmondott.

-De miért nem?A sárkányaink élete forog kockán!Ez egy kicsit sem érdekel téged?

-Pontosan tudom,hogy kiknek az élete forog kockán és ez nem csak a sárkányokról szól!Ha most odamegyünk és háborút indítunk,akkor többen is odaveszhetünk!!

-Nem háborút akarok,csak azt,hogy megmutassuk nekik,hogy igen is szelídek a sárkányaink!

-Tudod jól,hogy már én is próbáltam ezt!És mi lett a vége?!Elvesztettem az apámat!!Majdnem elvesztettem a legjobb barátomat!!Nem tudod,hogy milyen érzés,amikor egyetlen egy szülő nevel téged egész életben aztán meg csak úgy elveszíted,mert belerohantál valakinek a csapdájába az önfejűséged miatt!!

-Az apád nem csak úgy meghalt!!Azért halt meg,hogy megmentsen téged!!Hősként halt meg Hablaty!!

-Tudom,hogy mit miért tett!!De amíg a mi csapatunkban vagy,addig nem mész sehova!Főleg nem háborúba!-mondta s becsapta maga mögött az ajtót,ezzel kizárva engem és a minket figyelő embereket.Amira kisebb morgással odajött hozzám és a kezemhez dörgölte a fejét,de én csak megragadtam a nyergét,majd jól hallhatóan odamondtam neki,hogy indulj,s ezzel fel is rugackodott a levegőbe,majd gyors szárnycsapásokkal elindultunk.Láttam ahogy Hablaty mérgesen utánunk néz az ablakából.Páran még követték a példámat és utánam eredtek,majd egy mérges sárkány hangját lehetett hallani,ahogy visszahívja seregét.Visszanéztem és Hablaty Fogatlan erejét használja fel arra,hogy megszerezze a csapata többi tagját,de végül nem mindenkit tudott visszatartani,és pont ezért lehetett látni rajta azt,amit akkor láttam.Dühös volt...,de olyan szinten,hogy az leírhatatlan.

Miközben repültünk,kihalásztam a nadrágom zsebéből a telefonomat,majd ítam egy SMS-t a kis segítőnknek,hogy találkozzunk a városban és hozza a kis seregét is ha lehet,mert páran odamegyünk.Úgy gondolom,hogy nem fognak elkezdeni lövöldözni,hogyha civilek között vagyunk,de amikor odaértünk még is az a látvány fogadott,hogy mindenhol mesterlövészek voltak felsorakozva és mindegyik embernek volt egy puska a kezében.Amirával rászálltunk egy ott parkoló teherautó tetejére és végignéztünk a tömegen,ahogy le volt kerítve és az emberek döbbent arccal állnak ott,majd fényképezni kezdtek.

-Mit akartok?!-szólalt fel az egyik fegyveres fickó,akinek mély és tiszteletre méltó hangja volt,ám mi még emiatt nem fogjuk figyelembe venni,főleg nem tisztelni.Aki a sárkányainkkal szórakozik,az nem érdemli meg.

-Engedjétek el a sárkányt!Nem akarunk háborút!-kiáltottam neki vissza,mire hangos röhögésbe kezdtek és némelyikük,már rendesen sírt a nevetgéléstől.Komoly arcot vágtam és épp utasítottam volna Amirát az elcsöndesítésre,amikor a hátam mögül egy plazmabomba jött és az égen szétrobbant.Mindenki elcsendesült és a katonák a fegyvereket ránk emelték,lövésre készenállva.Végigpillantottam,hogy vajon honnan jöhetett pontosan Hablatyék lövése,de sehol se láttam.A következő pillanatban már azt láttam,hogy egy fekete sárkány huppant le mellénk,rajta a dühös lovasával,aki majd felrobban miattam.

-Megmondtam,hogy ne csinálj semmit!-ordított rám s közben Fogatlan is rámordult Amirára,felvillantva kék ragyogó színét is.Az emberek mégnagyobb csodálkozásba kezdtek,amikor meglátták,hogy a sima fekete lény hirtelen világítani kezdett,ahelyett,hogy folyamatos ragyogásban lenne,mint az enyém.

-Mondtam már,hogy csak bészélni akarok velük!!

-Beszélni?!Még is hogy lehetsz ilyen felelőtlen?!-kezdett mutogatásba a karjával,mígnem idegesen rácsapott egyet Fogatlanra,aki megsem érezte,mert még mindig az én Amirámat tartja sakkban.

-Azt akarom,hogy ne bántsák a sárkányokat és béke legyen,még is mi ebben a felelőtlenség?!

-Az hogy az emberek így is úgy is háborút akarnak!!Aki esztelenül gyilkol,arra nem hatnak az ész érvei...-Kezdett el még nagyobb hangnemben beszélni és közben a katonákra mutatott.-Nézd meg!Látsz köztük olyat,aki le rakta a fegyvert?Aki nem tekint a sárkányokra úgy,mint egy fenevadra?

-Igen,látok köztük olyat.De ha csak egy ilyen dolog miatt inkább kihátrálsz a sárkányok védelmezése alól,akkor nem érdemled meg,hogy vezető legyél!Nem érdemled meg,hogy egy Éjfúriád legyen!!Nem érdemelsz meg egyetlen egy sárkányt sem!!!Még csak a viking nevet se!!Ha az apád most látna biztos azt gondolná mint régen!!Hogy miért van egy ilyen fia...-üvöltöttem rá,mire a szemei nagyra kerekedtek és kissé hátrébb húzódott.Ahogy beszéltem vele,Amira is egyre jobban felbátorodott az alfával szemben és erőteljeseket lépve felé morogni kezdett,ezzel jelezve neki,hogy igen is van annyira erős mint ő.

Hablaty hátra nézett és látta mindenki megvető pillantásást.Még Astrid is ott volt a tömegben,de ő inkább nem nézett a szemébe.Az ikrek szúrós pillantást vetettek rá,Takonnyal együtt,míg Halvér próbálta kerülni a szemkontaktust.Hanga csak a fejét rázta,miközben le nem vette a szemét Hibbant sziget vezéréről.Nagyot sóhajtott,majd Fogatlannal kicsit hátrébb mentek,majd megfordultak.Kissé sajnáltam,amiért ezeket mondtam neki,de részben nagyon is mérges voltam rá.Az ő barátai mindig segítettek neki megvédeni Fogatlant vagy akár saját magát,de amikor másnak lenne most szüksége az ő segíségére,akkor hirtelen kihátrál az egészből.Nem ilyennek ismertem meg...valami nagyon megváltozott benne.Mintha már nem is az lenne,mint aki a mesében volt.Csodálkozom azon,hogy itt senki sem olyan mint ott.És mi lesz ha ennek vége,vagy hogyha itt megsérülnek?Ez nem olyan mint a mese világa...Küzdened kell mindenért,kórházak vannak és nincs olyan,hogyha 8 méterről leesel,akkor nincs semmi bajod.Hisz nézzenek végig magukon...egyáltalán nem olyan mint a mesében,se ők se a sárkányaik.Valósággá alakultak...

Épp mondani akartam valamit Hablatynak,de ekkor egy dörrenést hallottam és előre kaptam a fejemet,hogy megnézzem mi az.A szemem tökéletesen fókszuált a felém repülő golyóra és ledermedve néztem,ahogy egyenesen jön felém....Amira próbál elhúzni,de nem tud...A szememet lehunytam és vártam a következményeket,de ekkor....

Kitaláltam egy új szereplőt! :D

Sziasztok!!
Tudom régen nem volt rész,de most se az fog következni.BOCSI!!
Már nagyon régóta gondolkodom azon,hogy ki kéne találnom valami új sárkányt vagy legalábbis ahhoz hasonlót.Az eredmény meg is született (Bár papíron jobban néz ki :D ).Tudom nem valami mestermű és van azért benne más sárkányból vett ötlet.Például a szarva.Na de nem is húzom tovább itt az új faj,aminek a Wingless nevet adtam.

Ja...hát igen.Papíron tényleg sokkal jobb. xD Na mind1 nézzétek el,nem vagyok tehetséges rajzoló.
És most egy ici pici jellemzést is írnék róla.
A fogaiban valamint a szemében is méreg van.Repülni nem tud,csak ugráláskor használja szárnyait.Mérete akkora mint egy fürge fullánk,de gyorsasága jóval meghaladja a másik fajt.Farkán lévő két kis villaszerű kampóval sokkal élesebben tudja bevenni a kanyarokat.Szeme rendkívűl éles.Ez a sárkány nem ragadozó,inkább gyümölcsökkel táplálkozik.
Ellenségei:
-siklósárkány
-szörnyennagy rémség
-ostorcsatt
-éjfúria
-dörgődob
-ölvész
-hólidérc
-haláldal


Ennyi lenne mára,köszönöm,hogy elolvastad,vagy ha legalább megnézted a kis rajzomat :) Megpróbálok minél hamarabb új részt hozni. :) Sziasztok!!

13.rész

-biztos?
-még szép!Engem is befogadtak.Téged is szívesen látnának...
-hát jó...akkor menjünk.-mondta és egyből fel is pattant Lunára,de amikor odaértünk a kijárathoz,hirtelen visszafordult.Értetlenül utánanéztem,majd én is megfordultam,Dagur pedig követett minket,bár ahogy elnéztem semmi kedve nem volt hozzá.
-Ti menjetek!!-ordított hátra-Majd csatlakozom hozzátok!-és ezzel be is temette azt a kijáratot,hogy ne tudjuk követni.
-át tudod törtni?-fordultam hátra Dagurhoz,aki csak megvonta a vállát,majd újra elindult a kijárat felé.Gyorsan megfordultam Amirával,majd utána eredtem és kissé idegesen ráordibáltam-Téged tényleg nem érdekel,hogy mi lesz vele?!Mi van,hogyha őt is elkapja?!
-Képzeld,nem engem nem érdekel!!-szálltunk le mindketten a sárkányunkról és idegesen közeledtünk egymás felé és úgy ordibáltunk-Nem tartozom érte felelősséggel,mert egyáltalán nem ismerem és semmi közöm sincs hozzá!!!
-Hozzám sincs még is eljöttél,hogy kiszabadíts!!
-Azért jöttem el,mert már lyukat beszélt a hasamba arról,hogy fogságbaestél!!
-Szóval téged nem is érdekel,hogy mi lesz a csapattársaddal?!
-Manapság képzeld el nincs csapatom!!Nem is kell!
-Még is miért nem?!Nem tettünk semmi olyat,amivel akár egy kicsit is megsérthettünk volna!
-Nem tényleg nem tettetek semmit.De attól még én döntöm el,hogy a csapatban akarok e lenni vagy sem!
-És miért nem akarsz benne lenni?!
-Mert semmi kedvem egész életemben minden egyes nap a ti fejetek nézni,ahogy egyre jobban bajba sodorjátok magatokat utána meg rinyáltok,hogy mi lesz majd veletek!
-Egyetlen egy példát mondj amikor ezt tettük!
-Vajon ki egyezett bele abba,hogy menjünk a légierőhöz?Na és utána ki kezdte el megkérdezni,hogy mi lesz,hogyha valaki meglát minket akció közben?Gondolkozz!!Ha így folytatjátok,akkor előbb utóbb le fogtok bukni!!
-Szóval ez is az én hibám?
-Nem ezt mondtam!
-A francokat nem ezt mondtad!Én voltam az egyetlen akinek egyáltalán ez megfordult a fejében és meg is kérdezte!Lehet,hogy akkor nem gondolkoztam,amikor elfogadtuk ezt az egészet,de már tudom,hogy mit csinálok!
-Dehogy tudod!Ha felnőnél végre,akkor tudnád,hogy miként kell kiszabadulni egy kötésből akár két perc alatt!!
-Ne beszélj velem úgy,mint egy gyerekkel!!
-Az a baj,hogy veled nem lehet másként beszélni!Lásd be magadnak,hogy gyerekes vagy!A viselkedésed,a dolgaid amiket csinálsz mind gyerekes!
-Hát jó...akkor inkább maradok gyerekes,minthogy egy olyan miatt változzak meg mint Te!!!-ültem föl mérgesen Amirára,aki még mielőtt felszállt volna erősen rámorgott Dagurra,majd fényével elvakítva otthagytuk.
Nem tudom,hogy mi történhetett velünk...velünk...a csapattal.Tudom,hogy már újra összerakódott,de mégsem teljes.Dagur nem fog visszatérni közénk,Hanga a saját útját járja...én meg.Én meg nem tudok semmit.És Stefi?Miért kellett visszafordulnia?Végig így akarta vagy eszébejutott,hogy valamit otthagy?Valamit ami fontos számára...Orion.Te jószagú Thor!!!!
Most esett le minden!!!Orion...miért hiszi azt Fogatlant Orionnak hívják?
-hú de gondolkozik valaki....-szólalt meg valaki,amivel kizökkentett a dondolkozásomból,majd buzgón forgatni kezdtem a fejemet,hogy vajon ki szólalhatott meg és honnan.Éppen fordítottam át a fejemet balra,amikor észrevettem,hogy jobb oldalról most kezd el valaki feljebb jönni.Sosem láttam még...-Geri vagyok.Ő pedig itt Shantal.-mutatott egy kék szárnyváltóra.

-Hűűűű!!-kezdtem el ámulni,miközben a sárkányát néztem.-szabad?-mutattam a sárkánya felé
-én megengedem...-mondta,mire már nyúltam is a sárkány felé,de az idegesen felémkapta a fejét és savat akart köpni a kezemre,de még időben elhúztam.Geri csak hangosan felröhögött,olyannyira,hogy már majdnem leesett a sárkányról.-Ő már nem!-fogta a hasát,annyira viccesnek találta a dolgot.-bocs...régen találkoztam már olyan lovassal,aki ennek bedőlt.
-szóval már te is összefutottál Hablatyékkal...-néztem magam elé.
-Azt se tudom,hogy ki az.-mosolyodott el és hátradőlt.
-Akkor vannak még többen is rajtuk kívűl?
-Még szép...mindenhol ott vagyunk.-mosolyodott el megint.Úgy látom eléggé szeret nevetni.Mondjuk jól is áll neki a mosoly,de akkor is.Ez a savas nem volt vicces.
-Mindenhol?De...akkor hogyhogy az emberek még nem vettek észre?
-Észrevesznek azok....de ha valaki azt mondja,hogy látott egy sárkányt azt már be is rakják a diliházba vagy mindenki kigúnyolja,mígnem teljesen egyedül lesz.
-Mondjuk ez igaz....
-hm?Szóval már téged is észrevettek?
-nem...,de maradjunk annyiban,hogy tudom milyen érzés.
-Szóval veled is ez volt.Észrevettél egy sárkánylovast és mindenki hülyének nézett.
-Sosem vettem észre egy sárkány lovast sem ezelőtt.Én csak hittem abban,hogy vannak vagy voltak.
-Hm?Komolyan?
-Ühümm...
-De nézd a jó oldalát.Neked igazad volt ők meg ostobák voltak,amiért eldobtak,egy ilyen barátot.
-Sosem voltak barátaim...
-Hát...most úgy tűnik szert tettél egyre.-kelt fel és rámmosolygott,én meg elpirultam és inkább a másik irányba fordultam.
-hát...azthiszem én megérkeztem oda ahová tartottam.-biccentettem egyet a föld felé,majd ő is abba az irányba fordult és leszálltunk mindketten.-hát...úgy látszik az etetésről elkéstünk.Bocsi Amira...-simogattam meg.

Ette meg elöttünk az utolsó halat Fogatlan,Amira pedig hitetlenkedve leengedte a szárnyait és lapulva odament Fogihoz és bociszemekkel könyörgött neki,hogy adjon belőle.Öklendezni kezdett,majd kiköpött egy fél halat,amit Amira egyből fel is falt,mi meg undorral az arcunkon álltunk,majd összenéztünk és kisebb nevetésbe kezdtünk.
-Mióta van éjfúriád?
-Ohh,ő nem az enyém.Hablaty sárkánya.-amikor ismét felé fordultam láttam,hogy az ikrek épp egy zsákot akarnak húzni a fejére,de végül nem jött nekik össze,mert Shantal beleolvadt a környezetébe és mögéjük lopózva elcsapta őket a farkával.
-Héj!Mit csinálsz?-háborodott fel Fafej.
-Neked is szia.-tette keresztbe a kezét Geri,majd a sárkánya is megmutatta magát.
-Wááá!!!Már megint itt vannak!!-ordított Kőfej-Mondtam,hogy ne lopd el a tojásaikat!!!!-támadta le Fafejt,aki egyből visszatámadott,mi meg fütyörészve elindultunk és megkerestük Hablatyot.
-Szóvaaal....?-kérdezte,miközben Shantalt vizsgálgatta és feljegyzéseket készített magának.
-Szóval...-kezdtem bele én is,és Gerire néztem.
-Jahh,hogy én mondjam?-erre a homlokomhoz csaptam.-Mondd...csatlakozhatok hozzátok?
-azért ennyire ne vágj a közepébe!-szóltam rá
-persze.Ilyen sárkányunk még úgy sem volt.
-héjj!!Engem kikérdeztél mindenről!!Neki nem lesz valami vizsga vagy ilyesmi?
-Mert téged Dagur rabolt el és ki gondolta volna,hogy tudsz mindent a sárkányokról és az életünkről.Már ne is haragudj de az egy kicsit rémisztő volt.
-ahh...oké.
-Ez a táborhely kicsi lesz...
-ezt meg hogy érted?
-Nem csak én vagyok vándorláson...Mindenki ide fog jönni,hogy valamit közösen végrehajtsunk.Én még csak a kezdet vagyok.Eddig még 10 lovasról tudok,akik biztos,hogy ide fognak jönni.Több házra lesz szükségünk.És egy arénára is...
-az arénán már gondolkoztam,de nem lenne túl feltünő?
-Majd azt mondjuk,hogy bányászati terület vagy egy ásatási helyszín.
-Nem rossz....
-És mikor jönnének a többiek?-kérdeztem s közben ballagtunk kifelé a házból,hogy tábortüzet rakjunk,de amit kint láttunk,arra egy kicsit sem számítottunk.
-hát....már itt is vannak.-vigyorgott
Tényéleg itt voltak.Nem gondoltam volna,hogy tényleg jönnek majd mások is,de tényleg itt vannak.Egy csomó ember és egy csomó sárkány.Némelyik kissé fáradt,a hátát fájlaltatja és pihenni szeretne,de van aki nagyon jól bírta és tele van energiával a repülés után.Ismeretlen sárkányok is tértek ide hozzánk,köztük olyan is ami egy kicsit meg volt sebezve.Az ilyeneket sajnálom,de legalább lett valakijük aki vigyáz rájuk.Össze vissza forgolódtam hátha jött ide olyan aki blogot írt mind erről,de eddig nem találtam senki olyat.És Stefi se érkezett meg...Dagur meg hát természetesen nincs itt.Nem tudom,hogy mi folyik itt,de nekem kezd bejönni ez az egész gyülekezős dolog.Mindenki nagyon kedves és vidám,így könnyű megszokni a hangulatot.A mi sárkányaink kissé megvannak szeppenve,mert még sosem voltak ennyien ezen a kis helyen és némelyiküktől még engem is kirázott a hideg.Volt egy nagyon szép fehér sárkány...a nevét nem tudtam,de a mellkasa meg volt sérülve.A gazdája meg épp most kapott össze vele egy kicsit,amire idegesen nézett rá.

-héj,minden rendben?-léptem oda hozzájuk
-persze...csak nem értem,hogy miért nem lehet azt tenni amit mondok.-tett egy megvető pillantást a sárkányára,aki röhögni kezdett rajta
-új páros vagytok?
-Igen.Egyébként ez az első,hogy összevesztünk.
-Hát semmi sem kezdődik könnyen.Amúgy Tamara vagyok.
-Én pedig Lili.
-Mi történt a mellkasával?
-A vadászoknak egyszer sikerült elkapniuk.Szerencsére ennyivel megúsztuk.
-Vadászok?
-Csak úgy hemzsegnek a világban.Senki se hozza nyilvánosságra.Ez az első szabály náluk.Tartsd a szád...-forgatta meg a szemeit.-és?Hol fogunk aludni?
-hát igazság szerint fogalmam sincs.Kb egy másodperccel azelőtt tudtuk meg,hogy ideértetek.
-ahhaaa....hát.Nekem végül is kint is jó lesz.Legalább tábortűz lesz?
-Felőlem...-mosolyodtam el

Az este hoztunk pár farönköt és egy kört alkottunk vele,majd a közepén tüzet raktunk és körbeültük.Mindenki mesélt magáról egy kicsit,majd felelsz és merszeztünk aminek a szabályait néhány emberrel ismertetni kellett,de ezen kívűl minden simán ment.Amikor már végképp jó volt a hangulat-mert egy jópáran becsiccsentettek-elkezdtünk dudorászni,majd énekelni.Mindenki megragadott egy embert,hogy vele táncoljon,de én inkább félrevonultam és a sárkányos könyveket olvasgattam.Minden egyes bejegyzésre kíváncsi voltam,hogy mikor milyen sárkányt találtak,éshogy mikor kivel találkoztak.

-érdekes?-esett be az ajtón egy részeg Takonypóc

-Eléggé...miért nem vagy a többiekkel?

-És te ?-csuklott egyet és leült mellém egy korsó sörrel a kezében

-Nem akarsz arrébb menni?Bűzlesz az alkolohtól...-néztem rá fintorogva,de csak elmosolyodott és mégközelebb jött,majd elvette a könyvet és eldobta a szoba tulsó felébe-neked meg mi bajod van?

-Ugyan drágám ne izélj már!

-na jó.Most azonnal takarodj ki a házamból!!-hú de furcsa ezt kimondani.

-Ne mááár!!Úgy is tudod,hogy nem fogok kimenni!!

-Mit akarsz?-fordultam szembe vele,mostmár tiszta idegesen

-A nyereményem?Nah!!-csuklitt egyet megint-agy egy csókot!

-Még mit nem!!Takarodj ki!!!

-Hee!Nem ám azé' fogadtam a izével...a Dagurral,hogy csak így eldobj magadtól egy ilyen isten király császárt!

-Hogy mit csináltatok?!

-fogadtunk,hogy aki először megment azé leszel.Én mentettelek meg ezé' nem szólhat hozzád!!Má' az enyém vagy!

Idegesen kirohantam a házból és elkezdtem felrakni a nyerget Amirára,de valami hangos üvöltést hallottunk,aminek a hangja annyira éles volt,hogy néhány pohár amit hoztam összetört,mi meg a földön fetrengve befogtuk a fülünket míg a sárkányok eltakarták magukat és minket is.

Egy dörgődob válaszolt az üvöltésre és látni lehetett,hogy minden sárkány mérgesen odakapja a fejét.Mégegy választ akart adni,de Amira lefagyasztotta s felkelt rólam.

-mi volt ez?-álltunk fel és mindenki körbenézett,de nem láttunk semmit.Hirtelen megcsörrent a telefon én meg ilyedtemben felpattantam egy kicsit,de amilyen gyorsan csak tudtam felvettem.

~Igen?.....igen itt vagyunk...hogy mi?!....Persze....aha....szóval bárhol lehet?....és mennyire gyors?...Na ne szórakozz!...Persze.Viszhall.-leraktam és mindenki furcsán na meg kérdően nézett rám én meg egy nagy levegő után közöltem velük,hogy:

-felrobbant egy kísérleti labor,és az egyik példány túlélte,de elszökött.Most nem tudják,hogy néz ki,mert nagy esélye van annak,hogy robbanás közben valami olyan került bele amitől megváltozik a kinézete.Wingless néven akarták szólítani.El akarták fogni,de egy baj van vele.Ezerszer gyorsabb mint egy fürgefullánk.

-még is mennyire gyors?

-a leggyorsabb amit utoljára mértek 300km/h volt.Ami ,hogy leegyszerűsítsem a mi sárkányaink kettő vagy háromszoros sebessége.

-De akkor hogy kapjuk el?

-csapdát állítunk és ételt teszünk oda.Ez talán beválhat...

-És mi lenne,hogyha megpróbálnánk beidomítani?-tette föl a kérdést Hablaty,és mindenki mosolyogva összenézett.

-megpróbálhatjuk,de akkor is el kell először kapni.-megint megcsörrent a telefonom,de még mielőtt beleszólhattam volna mindent lerendeztek és lerakták.-remek.

-mi az?

-nem csak,hogy gyors,de rohadt nagy a tűzereje.

-még is.minek hoznak létre ilyen szönyet?!

-valamire biztos készültek...-tette hozzá Geri

-és még is milyen távolságot kell tőle tartani,hogy ne pörköljön szét?4-5 méter?

-csak szeretnéd!!250m és fölötte!

12.rész

-kihez beszélsz?-nyitott be apa kómás fejjel hozzám.
-senkihez...csak álmomban beszéltem.
-jól vagy?
-nem is tudom.Miért?
-a szemeid körül tiszta lila,tiszta fehér vagy....gyere.Had vizsgáljalak meg.
-mert?
-csak gyere...-megfogta a kezemet és segített felállni.Óvatosan kivezetett a dolgozószobájába majd felültetett az asztalra.Fogott egy pici lámpát és elkezdett a szemembe világítani.
-na?Van valami gyanús?-kérdeztem fáradtan és már majdhogynem elaludtam.
-öltözz fel!Azonnal viszlek a kórházba!-szólalt meg,majd a bőröndbe elkezdett bedobálni pár holmit és óvatosan a kocsiba ültetett.Amíg a kocsival száguldoztunk valami erőteljesen be akart jönni a hátsóablakon...hátranéztem és csak azt láttam,hogy egy pici kis izé hevesen csapkod utánnunk.
-húzd le az ablakot...-mondtam majd apa meg is tette.-egy üzenet lesz....-figyelmesen olvastam magamban az üzenetet

-na?Mit írnak?

-azt,hogy itt vannak...

-kik?A barátaid?

-hát ha lehet őket annak nevezni...elvileg mindannyian követik a kocsinkat.-kinéztem az ablakon és láttam,ahogy egy kis fényt gyújtanak így láttam mindenkit...vagyis majdnem mindenkit.Csalódottan hátradőltem,majd az utat bámultam...-neked is volt már olyan barátod,aki egyik napról a másikra már nem is szólt hozzád és nem is tettél semmi olyat amivel megbántottad volna?

-Dagúr?

-Honnan tudtad?

-Beszéltem vele...egyik nap bejött a kórházba?

-Mi?Még is mi lett vele?

-Csak össze kellett varni egy sebet a mellkasán...de kutya baja.Egész jól tűri a fájdalmat.

-biztos,hogy jól van?

-Igen....,de kérdezhetek valamit?

-persze...

-miért félted őt jobban,mint a többieket?

-Mindenkit ugyan úgy féltek...legyen szó akár Takonyról vagy az ikrekről.Csak őt alig látom és amint már mondtam sosem beszélünk...

-hát jó....,de ha  egyszer is bántani mer,akkor esküszöm,hogy-valami belevágódott a kocsinkba és átdobott a másik sávba,aminek tömegkarambol lett a vége.Még úgy is kirepültem a kocsiból,hogy be voltam kötve...mintha valami elvágta volna a kötelet.Apa után kiálltottam,de neki már csak a mozdulatlan testét láttam,ahogy a fejre állt kocsiban ül.Még megannyi kocsi szaladt egymásba,azért,mert belénkjött valami....minden lelassult és csak a levegőben kapálóztam,amikor már majdnem földetértem.Azt hittem,hogy valaki a csapatból volt az,de nem....megragadta a két kezemet és elhurcolt.Ekkor láttam meg,hogy Amira eszeveszettül repül utánnam csak úgy a semmiből előbukkanva.Ez a valami ami éppen elragadt morogni kezdett és már hallottam,ahogy lőni készül.

-NEEE!!!Ő az én sárkányom!!Ne merd megtámadni!!-ahogy ordibáltam neki,lenézett rám és egy éles fogmutogatás után magamellé utasította Amirát.Sosem láttam még hozzá hasonlót.Egyetlen egy részben sem volt benne....,de akkor mi lehet ez?Páncél lett volna rajta és azért ilyen más?Nem...azt nem hinném.De a hangja meglehetősen hasonló valamelyikhez...
Egy barlangba repültünk be,majd hirtelen feljebb ment,majd csak úgy bepördült a talajba....először nagyon megijedtem,mert azt hittem,hogy most egy nagyot fogok csattanni,de nem.Ezekszerint tudta,hogy ott van egy bejárat,mert miután ott beereszkedett egyből elfordult jobbra és repült tovább a sötétben,mégis minden akadályt kikerült.Lehet azért,mert Amira közben kisebb lemaradással,de világította neki valamennyire az utat...


Egyik percben valami erős fényt vettem észre,ahogy egyre csak haladtunk abban a hosszú alagútban.A sárkány üvöltött egyet,majd a kijárat előtt több ezer másik kezdett el repkedni ő meg csak kisuhant,majdnem eltarolva némelyiket és hirtelen lefékezett.Amikor hátranéztem azt láttam,hogy Amirát nem nagyon akarják átengedni és szegénykém nincs hozzászokva ennyi sárkányhoz,így megállt és összehúzta magát,majd keserves hangot adott ki,amire az engem cipelő hátranézett és elterelte onnan a többieket.Ebből a szemszögből kedves....amint Amira is megtudott mozdulni célbavett engem és hirtelen kikapott a sárkány mancsaiból,de nem volt elég gyors és hamar földretaszítottak minket.Amira ahogy csak tudott küzdött a sárkány ellen,de meglehetősen erősebb volt termetéhez képest.Már éppen lőni készült,de ekkor egy ember lépett elő és a botját a földhöz verte,amire elkezdtek megrezzenni rajta valami kis csörgőszerűségek és a sárkány hátrébblépett,majd odament az ismeretlen mellé és farkával körbevonta.

-ki vagy te?-néztem végig rajta,majd csak egy ember jutott eszembe-Valka?-megrázta a fejét jelezve,hogy tévedek,majd közelebblépett hozzám és a sárkányomra nézett,majd ismét rám.-mit akarsz tőle?-kérdeztem,mire felényújtotta a kezét,majd elkezdte simogatni és alaposan végigmérte-wáó!!Kedvel téged. :)-mosolyogtam egy sort,majd megfogott a vállamnál és elkezdett körbemutatni a helyen amit csak pár lyuk világított be na meg a sárkányok tüze.Felálltam és lassan elkezdtem megfordulni s közben ámulva néztem körül,mígnem megláttam,ahogy valaki jön felém.Hátrébbléptem,Amira pedig védelmezően elémállt.
-Azta!Milyen gyönyörű sárkány!-térdelt le hozzá és simogatni kezdte,amire persze Amira egyből beadta a derekát és hozzádörgölte a fejét.Csak álltam és néztem,ahogy játszanak,mígnem felémfordult-ohh...bocsi.Bizonyára a te sárkányod.Itt nincs egy világréme se...amúgy Stefi vagyok.
-jajj semmi baj.Én meg Tamara.Mit csinálsz itt ezen a helyen?
-hát vigyázok a sárkányokra.Mi mást csinálhatnék?
-mondjuk sok más dolgot a világban.Ha sárkányod van,akkor miért nem kerested meg Hablatyékat?
-Hablatyékat?
-Igen...a sárkánymester?A fickó aki egy éjfúria lovasa?
-Éjfúria?Ugyan...nem nehéz betanítani egyik sárkányt sem.Egyébként is egyetlen egy éjfúria van a világon,az pedig Orion.
-mármint Fogatlan...
-nem.Orion...
-Orion?De mindig Fogatlannak hívják...
-kik?
-Hablatyék.
-Hogy találkoztak Hablatyék Orionnal?
-Fogatlan Hablaty sárkánya...még szép,hogy találkozik vele.
-Nem...Orion az én sárkányom.
-De Fogatlan a neve...
-Orionnak hívják.
-Na jó én már nem vágom,hogy most mi van...
-Szerintem már én se....
-És ki volt az a másik alak?Aki körbevezetett.
-Ja...ő csak egy lovas.Még nagyon én se tudom,hogy ki lehet.Ő vezetett erre a helyre.És azóta vagyok itt,hogy vigyázzak az egyik faj utolsó példányára.
-Egyetlen egy példány van az egyik fajból?És most hol van?
-Igen...a víz alatt.Ott szokott aludni,így nem látjuk nagyon.Az egész napját ezzel tölti.-egy hatalmas sárkányfarok csapta fel ránk a vizet,majd a vízbe csapódott.
-azta...ebből ítélve hatalmas lehet.
-Az is....nagyon hatalmas.
-és nem szokott előjönni?
-Csak,hogyha bedosz valamit a vízbe,ami érdekelni is fogja...
-Ami érdekelné...-ránéztem Amirára,aki öklendezni kezdett és a fénylő algája beleesett a vízbe.A víz egyre kisebb lett és hatalmas hullámok keletkeztek rajta,majd egy hatalmas fej bukkant fel elöttünk.

-Wáóóóó!!!Ez tényleg hatalmas...-néztem bele a szemébe és alaposan végigmértem,hogy mekkora is lehet valójában.Az biztos,hogy még a gnúnál is nagyobb lehet.-hogy találtatok rá?

-Ohh..nem mi találtunk rá.Ő talált ránk.Legalábbis úgy is vehetjük.Épp a lenti víznél horgásztam,amikor észrevettem,hogy valami hatalmas lény beúszott valahonnan.Mire megfordultam ott ékeskedett felettem.Ha Orion nem lett volna velem,akkor biztos,hogy megtámad...

-Szóval ő védett meg tőle?

-Sárkány sosem támad önszántából egy másik sárkányra.És ha rámtámadt volna,akkor az olyan,mintha Oriont támadná meg.

-értem....

-és te,hogy kerülsz a sárkányokhoz?Mindig is Hablatyékkal voltál?

-Nem...igazából mindig is hittem a sárkányokban,csak az osztálytársaim és a nevelő szüleim ezért mindig piszkáltak és idiótának néztek,aztán egy nap megszöktem.Már majdnem összeestem a semmi közepén éjszaka,de Dagur sárkánya megragadott a kezemnél és magávalvitt.

-Dagur?A kis vörös aki mindig is be akart idomítani egy ölvészt?

-igen...,de egyáltalán nem olyan mint amilyennek beállítják.-leültünk egy fa alá-kedvesebb és azért ő is figyel az emberekre.Legalábbis az volt...mostmár nem beszélünk és nem is találkozunk egymással.

-mert régebben találkozgattatok?

-Igen....,de azt is csak úgy,hogy a csapat tagja volt.Aztán volt egy kisebb veszekedés és felbomlott az egész.De mindenki visszajött,kivéve őt.-lehajtottam a fejem és inkább a másik irányba  néztem.

-ilyen jóban voltatok?

-igen...sokszor megvígasztalt amikor kellett...de ma már nem is keres,nincs itt hogyha szükségem lenne rá vagy legalább valakire.

-De Amira itt van neked.

-tudom...és ezért hálás is vagyok neki.Csakhát ő nem tud beszélni...így nem is próbáltam meg elmondani neki,hogy mi is szokott bántani.

-Nem kell elmondanod neki.Legalábbis,hogyha nem akarod hangosan kimondani.Pontosan tudja,hogy mi bánt...már az elejétől kezdve,amikor hazavitted.

-Ezt,hogy érted?

-Egy nap,majd megtudod.-mondta és felállt,majd leporolta magát.-Na...mit gondolsz?Megkeressük Dagurt?

-miért akarnám megkeresni?Ő nem akar látni.

-Nem biztos,hogy ez így van.Lehet arra vár,hogy most te tegyél valamit.-megfogta a kezemet és felhúzott-Gyere!!!Nem érünk rá egész nap!!

-na jó,de hol van a te sárkányod?

-most alszik,de bármelyik közül választhatok.-fütyült egyet és egy ostorcsat repült le hozzá.-Hát ő itt Luna....nem a hivatalos sárkányom,de ő is nagyon hűséges.Na gyerünk!!!

Mindketten felszálltunk és megindultunk a kijárat felé,de az ismeretlen lovas bevágott elénk és elállta az egyetlen utat amin kiférnénk.Hiába próbáltuk elmagyarázni neki,hogy meg kell keresnünk a többieket nem engedett el.Engedelmesen visszaszálltunk a földre,majd tanakodni kezdtünk,hogy most mi tévők legyünk.Nem tudtunk semmit se kitalálni,ezért annyiban maradtunk,hogy éjszaka próbálunk meg kiszökni,amikor majd alszik...hát erről a tervről is ennyit.Elkapott minket.Azt hiszem számított erre a kis akciónkra.Megkötözött minket,majd a fa alá ültetett,hogy ott várjuk a reggelt.

-mit csinálsz?-suttogtam miután elaludt a harmadik lovas.

-elvágom a köteleket és kiszabadulok,utána meg téged is kiszabadítalak.-amint elszakadt a kötél felállt és gyorsan kioldozta a sárkányokat is,majd utasította Lunát,hogy vágja szét az én kötelemet is,de arról megfeletkeztünk,hogy Luna pikkelyei akár a páncél,így nagy zajt csapott.A lovas felriadt és egyből ránk nézett.

-Menj!!!Szólj a többieknek!!-ordítottam Stefinek,aki aggódóan nézett vissza rám-Menj már!!!!-kiáltottam,amikor le akarta lőni őket.

Stefi sikeresen megmenekült,míg én itt ragadtam ezzel az őrültel.Összekötötte a kettő kötelet és mint egy kutyát elkezdett sétáltatni a sötétben,hátrahagyva a megkötözött Amirát.Remélem Stefinek minden jól fog menni.

-Gyerünk Luna!!Meg kell találnunk őket!!-teljesen elmerült a gondolataiban és már nem is nézte,hogy merre megy.Hirtelen nekirepült valaminek és a földre zuhantak,egyenesen valaki lába elé.Felnézett,majd egyből leszólította-Dagur?

-ki kérdezi?-nézett rá fintorogva,miközben a szekercéjét megtámaszotta a vállán.
-Stefi vagyok...Tamarának szüksége van rád!Valami ismeretlen sárkánylovas fogvatartja...
-Megtudja oldani magától.Van annyira erős.
-Szerinted ha meg tudná oldani magától,akkor most könyörögnék neked,hogy segíts neki?
-van benne valami....,de akkor sem segítek.
-de miért?
-mert elvesztettem egy fogadást.Még csak nem is beszélhetek vele...
-Komolyan?Egy fogadás miatt?
-Aha...a fogadás az fogadás.Ha elveszíted ez van.Tartsd be a feltételeket.
-és pont te be fogod tartani?Dagur a tébolyult?
-mert mit kéne tennem?
-Elöszőr is.Mentsd meg.Másodszor pedig beszélj vele.Ugye tudod,hogy hiányol?
-Engem?
-téged...és nem viccelek.
-Ja persze...
-Eskü...vagy talán nem hiszel nekem?
-Őszintén szólva nem hiszek neked azóta,amióta bemutatkoztál.
-ohh...most az egyszer kérlek és tegyél meg érte valamit.Vagy....ugye nem akarod,hogy megtudja,hogy egy fogadás nyereménye?
-Ha elmered neki mondani!!
-pedig csak pár szó...
-Na jó....segítek.
-Húhaaa....valaki nagyon szeret valakit!-viccelődött miután felszálltak,de Dagur csak egy pillantást vetett rá,majd elfordult.
-és ha igen....-motyogta halkan,így Stefi nem hallotta meg.
Már vagy fél órája nem jött vissza.Tudom,hogy nem könnyű megtalálni egy embert,de akkor is.Már nem bírom tovább.Ha nem mondok neki valamit,akkor meg fog verni.És elegem volt az ilyenekből...nem akarok több verést.Nem akarok több fájdalmat.Nem akarok szenvedni olyanokért,amik nem is rosszak vagy nem az én hibám.Igazság szerint egyikünk se hibás semmiben...csak el akartunk menni.
-hát legyen...-mondta és már majdnem arconvágott,de valaki megfogta a kezét és elrántotta onnan.
-Még is mit képzelsz magadról?Nem ütünk meg egy lányt sem...-mondta rideg hangon és elhajította,majd pont az arca mellé hajította a szekercét.-Hm.A célzásom még nem pontos...
-Dagur?Tényleg eljöttél...De miért?
-Öhmm..az most nem lényeg.Csak azért jöttem,hogy kiszabadítsalak.
-legalább már hozzámszólsz...
-de csak most...
-Mit tettem,hogy ennyire megutáltál?Legalább csak mondd meg.
-Lényegtelen....hozd a sárkányodat és lelépünk.Utána pedig mindenki megy a maga dolgára.
-Én itt maradok...-mondta Stefi
-Mert?
-Vigyáznom kell rájuk...
-De ahhoz itt lesz ő...Gyere!!Hablatyék biztos szívesen látnának a csapatban!!
-Nem is tudom...
-Kérlek!!Majd én beszélek velük...mit szólsz?
-..................

11.rész

-...-kikerekedett szemekkel néztem,majd csak egy dolog jutott az eszembe...-jajj...de késő van!-ásítottam egyet hamisan-ideje lenne menned...-elmosolyodott és kisétált az ajtón.Fogalmam sincs,hogy most mit kéne éreznem...örüljek,mert a nagy sárkányszelidítő lehet,hogy pont miattam hagyta ott a barátnőjét?Vagy szégyenkezzek,amiért mástól lehet,hogy elveszem a szerelmét?Istenem...bár lettem már volna ilyen helyzetben!!Akkor most legalább tudnám,hogy mit kéne tennem.Anyától nem kérhetek tanácsot,mert hát ugye nincs és soha nem is ismertem,apa...meghát.Szerintem mindannyian tudjuk,hogy mit reagálnának az ilyenekre.Megvártam amíg ténylegesen eltűnnek az éjszakában,majd becsuktam az ajtót és nekitámaszkodva lecsúsztam....te jó ég!Ebből nem lesz semmi jó.Ezt már most érzem.
Ezer gondolat kattogott az agyamban és egy szemhunyásnyit se tudtam aludni.Egész éjjel Amirát simogattam,ahogy betekeredett az ágyamba...A nagy gondolatok közül,végül az ébresztő zökkentett ki.Gyorsan lecsaptam az órát,majd tétlenül ültem az ágyam szélén és az járt a fejemben,hogy "át kéne öltözni...".Hát igen.Sosem volt erősségem a gyors ruhaválasztás.De erről nem tehetek.És még azt se tudom,hogy mit fogok addig csinálni Amirával.Talán visszaviszem addig a főhadi szállásra.Ott gondját viselik.Remélhetőleg.
Bár nem szívesen hagyom ott.Egyébként is minek kell iskolába járni?Ha valamit nem akarunk akkor azt nem eröltethetik.Márpedig én nem akarok iskolába járni...még is muszály.
Elvittük hát Amirát,majd apa gyorsan a sulihoz száguldozott mivel már ő is késésben volt.Egy nagyot sóhajtva léptem be a terembe,amire mindenki rámnézett nekem meg fogalmam sem volt,hogy mit kéne mondanom.Gyorsan leültem a leghátsó padba,ami egyébként meglepett hogy üres,mert nálunk a hátsó helyekre pályáztak mindig...na de a lényeg az,hogy észrevettem,ahogy az egyik gyerek felém biccent egyet,majd mondd valamit a haverjának gúnyos mosollyal,amire az egész osztály felröhögött.Engem meg ez a WTF érzés fogott el,mert tényleg egy szót se tudok!Ráadásul már ez a kötés is kezd idegesíteni a lábamon...
Itt az ebéd idő...és már nagyon kíváncsi vagyok,hogy kik lesznek itt a régi barátaim közül,merthát miért is jönnének be a suliba?...De ez nem így volt...mindannyian ott voltunk és egy kört alkottunk,majd valamennyien undorral néztünk egymásra,majd különböző irányba oszlottunk.Kivéve Hablaty...ő jött utánam és leült velem szembe az egyik asztalhoz.
-mostmár nincs túl késő...
-uhh...nemsokára kezdődik az órám...mennem kell!-felálltam,majd fordultam volna el de megfogott a kezemnél és teljesen lefagytam.
-csak el akarom mondani neked a dolgokat...nem kell menekülnöd.
-jó,de gyorsan mondd.
-hát jó...mivel kezdjem?
-amiről tudsz...miért haragszik rám Dagur?
-nem haragszik rád...
-ja persze...valószínűleg ezért kerül...
-nem...tényleg nem haragszik rád.Csak van egy ok,amiért nem beszél veled.
-és te tudod hogy miért nem szól hozzám,ugye?
-ja...valahogy úgy.
-és el is mondod,ugye?
-na ez már nem olyan biztos.De hidd el jobb ha nem tudod.Egyszer úgy is ki fog derülni és akkor valószínűleg nagyon mérges leszel...
-de nem azért akartál velem beszélni,hogy elmondj pár olyan dolgot amit elhallgattatok előlem?
-vagy csak azért mondtam ezt,hogy ne küldj el...
-komolyan?
-....
-Komolyan mondasz nekem ilyet én meg azt hiszem,hogy tényleg fontos dolgokról van szó azután meg közlöd velem,hogy ez csak azért volt,hogy ne küldjelek el?!Komolyan?!Tőled többet vártam...-rácsaptam az asztalra,majd dühösen felálltam és most véglegesen otthagytam az ebédlőben teljes egyedül.Ahogy haladtam kifelé azért még titokban megnéztem a többiek arckifejezését...Takony vigyorgott,Kőfej és Fafej csak bambán néztek felém,Halvér lecsügedt ajkakkal ül az asztalnál egyedül és támasztja a fejét,Astrid...hát ő meg észrevette,hogy figyelek és egy amolyan felhúzott szemöldökös mérges fejet küldött felém.Ami Hablatyot illeti továbbra is egyedül űlt az asztalnál és támasztja a fejét egyik kezével meg épp a sültkrumpli felé nyúlt....
Igaz...nem is ettem most semmit.És egyedül eléggé rossz érzés lenne....hm...Halvér!
Amint eszembe jutott gyorsan irányt változtattam és leültem hozzá.
-veled minden rendben?
-hm?Persze...miért ne lenne?-túrt bele unottan a kajába
-talán mert még nem ettél semmit se a kajából?
-mit számít az?
-azt,hogy te vagy Halvér....szóval?
-Nem tehetek róla...egy falatot se tudtam enni amióta egyikünk se beszél a másikhoz.Nekem....nekem hiányzik a banda.-Hajtotta a fejét a tenyerébe.
-tudom...és hidd el nekem is.-lehajtottam a fejemet-ha nem bukkanok föl az életetekben akkor ez mind nem fordul elő....
-ugyan!Ez nem a te hibád.Ha nem bukkansz fel akkor sosem ismered meg Amirát.És ő neked van teremtve...nektek egy csapatot kell alkotnotok.Ez a két fős csapatod....mindannyiunknak megvan a saját csapata,de csak akkor vagyunk képesek nagy dolgokat elérni,hogyha együttműködünk.
-igen...és én ezt tettem tönkre.
-Nem....-mondta,de én gyorsan eliszkoltam onnan.Felszaladtam a suli tetejére és levegőért zihálva estem térdre miután felértem.Mostanában olyan dolgokat érzek,amiket eddigi életem során egyszer sem fedeztem fel magamban.
Mellkasomon egyre nagyobb súly helyezkedik és a levegő túl nehéz számomra....már nem érzem....hiába kapdosok utána....egyszerűen semmi.
-használd ezt....-nyújtotta oda nekem egy fiú az ínhalációs pipáját,amit azonnal kikaptam a kezéből és már használtam is.
-páva....-mosolyodtam el,miután már újra kaptam levegőt.
-kötős?Mit csinálsz itt?
-menekülök....
-még is mi elől?
-a fájdalom elől....
-áhh...értem.De tudod...a fájdalom sosem fog elmúlni....csak a részeddé válik.
-ha ez igaz....neked már a részeddé vált?
-nem tudom...még nem tudtam rájönni.-vette vissza a pipáját.-nem ártana beszerezned egy ilyet.
-minek,hogyha itt van nekem a tiéd is?-mosolyogtam rá
-mert nem leszek mindig melletted....-a mosoly eltűnt rólam és a fejemet is elfordítottam tőle,majd csak néztem előre.
-miért mondja mindenki ezt?
-huh?
-miért nem maradhatsz mellettem?
-Tamara....-nézett rám miközben krokodil könnyek csordultak ki belőlem...
-akkor menj....ha nem leszel mindig mellettem,akkor menj el már most!
-ez nem ilyen egyszerű....és nem is így értettem.Figyelj...soha senki nem lesz örökké melletted.Mindenki a maga útját járja és a céljáért küzd,ezért szoktak az emberek elmenni...A dolgok nem mindig úgy alakulnak,ahogy mi akarjuk...
-csakhogy egyetlen egy dolog sem alakult úgy ahogy én akartam...soha.
-lehet,hogy nem is volt szükséged rá...
-még is mire??Egy szerető családra aki nem ver szét azért is hogyha levegőt veszel?!Vagy olyanokra akiket a barátodnak tekinthetsz?!Igen is szükségem volt rá!!Nem tudod,hogy min kellett keresztül mennem,azért,hogy most idekerüljek!Nem tudod,hogy milyen fájdalmat érzek....
-tudnám ha elmondanád!
-ezt nem lehet megmondani...ezt mindenkinek meg kell éreznie és csak akkor érti meg igazán.
-mi lenne ha felnőnél végre?-összehúzott szemekkel ránéztem,majd ő felállt,zsebrevágta a kezét és elindult lefelé...-csak a gyerekek mondanak ilyen marhaságokat!

Sértődötten értem haza a suliból és éppen ezért legszívesebben apa karjaiba borultam volna,de amikor megláttam,akkor ez mind elszállt.Egy nővel beszélgetett a kanapén és közben valami vígjátékot néztek.
-apa?...-kapta hátra a fejét amint meghallotta.
-ohh...Szia kincsem!
-ki ez a nő?
-nos...ő itt a leendő feleségem....
-újranősülsz?
-Igen...

-.....akkor majd később beszélünk.

Végül is miért nem gondoltam arra,hogy ma biztos lesz apával valaki?Hisz valentin nap van...Mondjuk én ezt az ünnepet utálom a legjobban.Még is mi értelme van annak,hogy az év ezen napján mindenki ellátja a szerelmét szivecskékkel,csokival,óriási plüssmacikkal,a többi napon meg semmi?Meg egyébként is egyre több olyan eset van amikor valaki valentinnapra teszi a szakítást.Na az meg egy bunkóság....bár lehet,hogy csak azért utálom ennyire,mert én soha senkitől nem kaptam semmit.És valószínűleg nem is fogok.

Felmentem a szobámba és ledőltem egy kicsit pihenni...igazából nem akartam aludni,de ha egyszer a szemem már vagy 2tonnát is nyom akkor nem lehet mit tenni.

 *-Amira?Mia?-lenéztem és mindenhol csak harcoltak.-háború? 

Száguldoztunk tovább és Amira akit csak tudott lebénított.Ami ott volt az leírhatatlan...mindenhol csak robbanások,áldozatok és kétségbeesett sikítások.Míg én a lenti dolgokkal foglalkoztam,addig minket lelőttek és földrezuhantunk.Amilyen gyorsan csak tudtam felálltam és rohantam Amira felé,aki még mindig intenzíven bénította maga körül az ellenséget....Hablatyék is ott voltak,de ők mind a saját dolgukkal foglalkoztak én meg nem akartam elterelni a figyelmüket azzal,hogy segítséget kérek tőlük,mert hát nem is volt rá szükségem.Mindent hó borított,de léptem egyet és már nem a hó lepte el a lábamat,hanem töménytelen vér.Kerek szemekkel néztem magam elé,és hirtelen azt se tudtam,hogy álmodok e vagy sem...sötét helyen voltam,de  még mindig jól ki tudtam venni,hogy valaki mozog a sötétben.Hirtelen valami előugrott a sötétből és rámvetette magát*

Hirtelen felébredtem és gyorsan felültem az ágyamban,kapkodtam a levegő után.Mintha tényleg ott lettem volna annyira elfáradtam,lesokkolt.

-jól vagy?-visszafolytottam a levegőt és szép lassan az íróasztalom felé néztem

-Te jó ég!!!Hogy a francba jutottál be?!

-hát nem volt nehéz úgy,hogy nyitva maradt a terasz ajtód.

-menj el.Nincs kedvem veled beszélgetni....

-mert?

-mert valaki nem mondd el nekem egy olyan dolgot amiről tudnom kéne,de mégsem mondd senki semmit.

-már mondtam.Ha ,megtudnád az okát annak,hogy miért nem beszél veled Dagúr,akkor még ennél is jobban ki lennél borulva.

-attól még tudhatok róla.

-persze aztán még nekem kell hallgatnom az ordibálásodat.

-te most azért jöttél,hogy felidegesíts?

-nem

-pedig jó úton haladsz.

-pedig tényleg nem ez volt a szándékom.

-jó felfogtam...de mostmár tényleg menj el.

-oké,oké...holnap találkozunk.