Mire kinyitottam a szememet,már másnap reggel volt és az ágyamon feküdtem.Puhasága és melegsége szinte visszatartott a felkeléstől,és őszintén szólva nem is akartam felkelni,ígyhát engedtem a csábításnak.Minden olyan nyugodt volt és kellemes,egészen addig,amíg ki nem vágódott az ajtóm,majd valaki odalopakodott az ágyamhoz én meg hirtelen a fejemre húztam az egész takarót.
-Még öt perc,köszike!-felröhögött s a felismeréstől szinte kipattantak a szemeim és kikukucskáltam a takaró alól.
-Jó reggelt csipkerózsika!Mindenki vár téged,ideje lenne felkelni!-mosolygott rám.
-Mert mi van ma?-néztem rá homlokráncolva és megforgatta a szemeit.
-A koronázásod napja észlény!-viccelődött,majd a háta mögött lévő kezét felém nyújtotta és egy doboz volt a kezében,szépen becsomagolva.-Boldog születésnapot!
-Születésnap?Nem most van...-húztam össze a szemeimet,miközben az arcát fűrkésztem.
-A hivatalos most van...-vakargatta tarkóját,és mégjobban elmosolyodott amikor elkezdtem kibontani a dobozt.
Tele volt szivaccsal és védő dolgokkal,amiket nem győztem kipakolni,de amikor megláttam az ajándékot teljesen elképedtem.Én voltam az és Amira gyönyörű kristályba faragva,pontosan ügyelve minden kis részletre.Szemeim már könnyesek voltak és egyszerűen nem tudtam szóhoz jutni.Bámulatomból végül Dávid hangja zökkentett ki.
-Tetszik?-kérdezte a választól tartva.
-Ez...egyszerűen nem tudok szóhoz jutni...Mikor és mióta dolgozol ezen?Ez csodálatos!!-töröltem le a könnyeimet,majd kimásztam az ágyból és szorosan átöleltem.-Köszönöm!!!
-Igazából már akkor elkezdtem amikor kijöttél a kórházból az idekerülésed után nem sokkal.-felelte mire elkezdtem egy kicsit röhögni.
-Olyan mintha egy beteges megszállott lennél!!-mondtam és ő is röhögni kezdett,majd kiment a szobámból,amíg elkészültem.
Gyorsan elszaladtam fürödni,majd a vizes hajamat befontam és megszárítottam,hogy göndör legyen,majd felvettem valami csinosabb ruhát és kilibbentem az ajtómon arra számítva,hogy Dávid is ott lesz és legalább megdicséri a kinézetemet,de csalódottan vettem észre,hogy a folyosó végén telefonál valakivel és ebben a pillanatban egy kicsit sem figyel rám.Megvártam amíg leteszi a telefont,majd megfordul.Elmosolyodott és ezután jött is a dícséret.
Az udvarunkra kiérve Amira egyből odabújt hozzám és hosszasan megöleltem,majd játszottunk,aztán köszöntem a többieknek is,mígnem apa odahívott magához és a barátnőjéhez,valamint két lányhoz.
-Sziasztok!-köszöntem lelkesen és mosolyogtam is közben,hogy legalább valami jobb benyomásom legyen elsőre.
-Anya az én hajam is lehet fehér?-kérdezte a nagyjából hat éves kislány aki ott állt a nőhöz bújva.
-Egyszer talán igen.-mosolygott le rá,majd rámnézett-Ohh mi már találkoztunk,de akkor nem igazán volt alkalmam bemutatkozni.A nevem Kate.Ő itt Maya -nézett a kislányra-,ő pedig Allison.-fordult a nagyjából velem egykorú lány felé.
-Látom jóban vagy Dáviddal.-szólalt meg plázacicás hangján,mire arcom kisebb fintorba fordult át.-Jobb lesz,hogyha leszállsz róla...Már az enyém.-közölte,mire Kate és apa is ránéztek,majd rám és várták a válaszomat.
-Öhh kösz hogy szóltál majd észben tartom..-vetettem oda neki egy hamis mosolyt.-Főleg,hogy nem vagyunk együtt és csak barátok vagyunk,nem több.-komolyodott el az arcom.
-Azt hiszed meg tudsz ijeszteni?Ennél azért több kell hozzá.-mondta kihívóan,majd mindketten Dávidra néztünk,akinek az arcán látszódott a döbbenet,az aggodalom és a félelem is egyszerre.
-Nem fogok veled háborúzni egy fiú miatt.Vagyok annyira érett és ráhagyom a választást.Bár nem mintha lenne közünk egymáshoz...-mondtam és sarkon fordultam,majd Astridékhoz sétáltam és hosszasan beszélgettünk.
Sok mindent elmesélt,hogy mik történtek,amíg kómában voltam.Aztán mondta,hogy megint összekapott Hablattyal,de már kibékültek,s amin a legjobban meglepődtem az az volt,hogy Eret kicsit közelebb engedte magához Fafejt,legalábbis szerelmi ügyekben.Aminek viszont kifejezetten örültem,az az volt,hogy a városban kialakítottak egy verseny pályát külön a sárkányoknak,hogy tudjunk röpködni a házak,épületek között.Először nem akartam elhinni,de elmondták,hogy nagyon hálásak nekünk valamiért és szívesen látják a sárkányokat egy feltétellel.Versenyeznünk kell,hogy mutassunk valami látványosságot az embereknek.Gondolom a polgármester ötlete volt,hiszen sárkányokról van szó és ez jelentős turista látogatási növekedést hoz a városnak.
Otthon a kertben grill parti volt és mindenki felköszöntött,majd kisebb-nagyobb ajándékokat adtak át,amit meg is köszöntem először mindenkinek egyesével,majd összegezve is.Amikor végre a nap végére érhettünk volna,apa még szólt,hogy van egy meglepetés a szobámban,amit jó lenne ha megnéznék.Felszaladtam a lépcsőn és egy gyönyörű kék ruha volt kiterítve az ágyamra.Koktél ruha volt és anyaga selyem,amit szép lassan végig simítottam,hogy minél tovább érezhessem a ruha puha anyagát.Mellette egy doboz volt,benne egy fekete magassarkúval,ami nagyon is illett a ruhához.
-Készülődnöd kéne.Még csak most kezdődik az esti buli.-jött be apa a szobámba.
-Miféle buli ? Megint az udvarunkban?-néztem rá kérdően mire elmosolyodott.
-Nem nem itt lesz...Szép helyen leszünk meglátod.Egyébként is van aki még nem adta oda a második ajándékát.-mondta és láttam,ahogy elgondolkodik valamin.
-Talán félnem kéne attól az ajándéktól?
-Jajj dehogy...Viszont én annál inkább tartok tőle.Nem minden nap lesz felnőtt az ember lánya.Na gyere...Be kell mutassalak valakiknek.-intett,hogy menjek utánna s megszeppenve pislogtam majd tétován indultam meg utána.
Levezetett a pincébe,majd elmozdította a szekrényt,amiről múltkor lelöktük a dobozt Winglessel,s egy ajtót nyitott ki mögötte.Meglepetten mentem utána valami sötét és nyírkos helyen,miközben egy fákjával világította meg az utat.A végén volt öt ajtó amik közül lehetett választani és a harmadikba nyitott be,ami mögött még egy nyirkos folyosó volt,de lehetett látni a végén valami fényt.Már a vége felé jártunk,amikor meghallottam az ismerős hangokat.Sárkányok morgása és hangos szuszogása töltötte be a teret,és hangos szárnycsapkodásaik sem voltak elhanyagolhatóak.Épp beljebb akartam lépni,de apa kirakta elém a kezét,ezzel megállítva engem.Kérdően meredtem rá,s mutatta,hogy várjak.
-Ez itt előttünk tengerparti homok.-mondta mire egy sherlock arckifejezést tettem felé.-Ha csak úgy rálépsz lehet,hogy megtaposod és annak nem igazán örülne...
-Na jó de ki?-kérdeztem s a szája már a füléig ért.
-Rew,tudom,hogy minket figyelsz!!Gyere ide pajti!!-mondta kire egy fehéres szürkés fej szinte kibukkant a homokból és kosolyogva nézett felénk.Felső fogai kilátszódtak,ami megint csak vicces kinézetet adott neki,s szemeiben ott volt a csillogás.Sosem láttam még ilyen sárkányt...legalábbis élőben.De ki gondolta volna,hogy egy játék vagy egy mese valóra válik egy nap?
A homokszellem fajtájú sárkány szórakozottan ugrándozott ki a homokból,majd szorosan apához dörgölőzött és megnézte a lábán lévő gipszet,majd hirtelen felém fordult.Először megijedtem tőle,annyira összehúzta a pupilláit,de megszagolt,majd levágta magát elém és várta,hogy simogassam.Ha nem lettek volna szárnyai,még egy macskának is elmenne vagy kutyának.Leguggoltam hozzás és megvakargattam a nyakát,majd hirtelen felpattant és apát a hátára dobta,amit egy kisebb szitkozódással jutalmazott.A sárkány bocsánatkérően apára pillantott,majd tekintetét a közeledő fehér fényre szegezte,amit jelen pillanatban a most érkező Amira biztosított.Védelmezően elénk állt és morogni kezdett,mire Amira furcsállóan felpillantott,majd játékra hívta a homokszellemet,aki mindenféle habozás nélkül elfogadta és már el is futottak tőlünk,majd el is repültek.Csodálkozva néztem végig a helyen,melyet apám létrehozott a sárkányoknak,s egyre közelebb merészkedtem egyes példányokhoz.
-Ezt mind te hoztad létre?-kérdeztem tőle,miközben egy nyögdöcöt simogattam.
-Én és a csapatom.Ez itt csak az átjáró hely,de a többi helyszínen összefuthatsz pár társammal...már ha szerencséd van.-mondta és magához utasította Rewt majd felült rá és én is követtem a példáját.-Legtöbbször a föld fedi a legnagyobb titkokat és ez velünk is így van.Több helyen is van bázisunk,de senkinek nem tűnik fel és mindezt a földalatti járatokkal érjük el.
A következő pillanatban egy ismeretlen lovas repült velünk szembe egy esőszelő hátán,ami egy üvöltéssel jelezte,hogy megérkeztek.
-HÉJ!!!Ez az a fickó,aki fogságba ejtett!!-mondtam mire apa értetlenül ránézett és ő ekkor levette a sisakot.Egy harmincas éveiben járható férfi volt egy csúnya karmolással az arcán.
-Mi van?Azt hittem betolakodó!Nem tudhattam,hogy a lányod az!
-És mi van Stefivel?-ugrott be a kép,amint visszafordul
-Jól van...egyébként is el kellett kapnom,nehogy megtudja.-mondta még oda apának,aki megforgatta a szemeit.
-Hamarosan úgy is megtudná,ezért gondoltam úgy,hogy megmutatom neki most.-ecsetelte tovább
-Most?Nem túl korai még ez egy kicsit?-kérdezte meglepetten a férfi.
-Nem...épp ma töltötte be az életkort szóval nyugodtan megnézheti.-Amirával értetlenül összenéztünk,majd újra rájuk szegeztük a tekintetünket.
-Amúgy mi is itt vagyunk,csak szólok...-szóltam oda nekik,egy kicsit lapítva.
-Amúgy Daniel Fyord.-nyújtotta felém a kezét,majd én is így tettem.
-Tamara....-mondtam ki ennyit,mivel megpillantottam egy másik ajtót a nagy helységben.-Az ott mi?-mutattam rá.
-Ott bent van az amit meg akarok neked mutatni...-mondta apa,majd szép lassan arra vezettük a sárkányainkat.
Apa leszállt és kinyitotta az ajtót,majd mind bementünk oda.Nyikorgás kíséretében zárult be mögöttünk s szemünk előtt egy erdős rész volt egy tóval a közepén.(?)Olyan volt,mintha a föld felszínén lennék,holott ki tudja hány méter választ el minket tőle.A fák az egész helyet sötétségbe borították és csak Amira fénye adta nekünk a látóteret,ami jelen pillanatban nem volt valami sok,hiszen eléggé halványan világított.Hirtelen valami elsuhant a fák között és valahol véget ért,de nem láttam belőle semmit.Ijedten léptem hátrébb és néztem hátra apára,aki csak bíztatóan mutatta,hogy menjek előrébb,de az a mozgolódás az erdőből nem éppen ezt sugallta nekem.Remegő lábakkal indultam meg előre s a zaj még közelebb jött,majd valaminek a hangos szuszogását hallottam meg a hátam mögül és teljesen megfagytam.Megfordultam és két kék szempárral találtam szembe magam,akik érdeklődve vizslatnak végig.
-Nyugi Orion,ő egy barát.-Hallottam meg Stefi hangját és felé kaptam a fejemet,majd odaszaladtam hozzá,hogy megöleljem.
-Ó istenem,de jó látni téged!!-mondtam neki,majd újra az éjfúriához fordultam.-Akkor ő lenne Orion,akiről beszéltél?
-Igen...bár nem értem,hogy miért nem esett le.A mai nap kicsit mogorva...egy angolna került a reggelije közé és azóta játsza a durcát.-mondta mire a sárkány valamit mondott a maga nyelvén és hisztisen arrébb ballagott.-Jut eszembe...Boldog születésnapot!
-Ohh köszi!-mondtam,majd eszembe jutott,hogy még el akartunk menni valahova apával.-Ömm...amúgy hová akartunk menni,apa?
-Uhh tényleg...na akkor gyertek!Ma este még buli van!-mondta és mindannyian kimentünk.
Egy tóhoz mentünk,aminek az egyik része gyönyörűen fel volt díszítve egy esti bulira,és a tóra volt egy benyúló kis "terasz" féleség,ami a sötétben szintén szépen világított bár egy kicsit messzebb volt,azaz a tó másik oldalán.Ahogy Stefi leszállt a sárkányával a lovasok mind köré gyűltek és elkezdték faggatni,főleg Hablaty,aki szerintem még életében nem örült ennyire semminek.Mint egy kisgyerek,amikor csokit kap...Éppen mentem volna Dávidhoz beszélgetni,de Allison gyorsan lecsapott rá,így hát feladtam és épp indulni készültem vissza a többiekhez,de valaki megállított.
-Bocs,de most nem érek rá...-hallottam a hátam mögül,majd valaki azaz Dávid mellém rohant.-Héj...beszélhetnénk?
-Persze,mondd csak...-fordultam felé,de ő csak zavartan vakargatta a tarkóját.
-Ha lehet,akkor ne itt...-mondta s elkezdtünk sétálni.Hallgattuk a zenét és közben hosszasan beszélgettünk,mígnem elértünk a tó másik oldalára és ott felmentünk,a kis "teraszomra."Miközben a kezünkben lévő pezsgőt vagy nála éppenséggel bort iszogattuk,hosszasan beszélgettünk és többször is ránk tört a fékezhetetlen nevetés
Sosem beszéltem vele még ennyit és ez a tó felhozta nekem azokat az emlékeket,amikor először találkoztunk és akkor is egy tóhoz vitt el.Elmosolyodtam a gondolaton és egy fura pillantást kaptam tőle,majd mindketten röhögni kezdtünk rajta,majd folytattuk megkezdett csevegésünket egyszer kétszer félbehagyva,mert én meg voltam győződve arról,hogy valaki figyel minket,pedig senki sem volt ott.Épp csöndben ültünk egymás mellett,amikor meghallottuk,hogy a számot valami lassúra állítják.Dávid lerakta a poharat és elémsétált,majd a kezért nyújtotta.Mosolyogva leraktam a poharat és elfogadtam a táncfelkérést,majd egy angol keringőbe kezdtünk bele.Tánc közben halkan beszélgettünk,s fejemet vállának döntöttem,míg ő a fülembe duruzsolt valamit,bár nem igazán értettem,hogy mi lehet az,mert egy szót se értettem belőle.Már a zene vége felé lehettünk,mert Dávid távolodni kezdett,de megszorítottam a kezénél,hogy még ne,mire kissé felröhögött,majd hosszasan figyelni kezdett.Tekintete szinte már kiégetett,annyira bámult,így kénytelen voltam én is ránézni.Szempilláim alól felpillantottam rá,mire elmosolyodott,majd közelebb húzott magához,amit megengedtem neki,s vészesen közel hajolt,olyannyira,hogy ajkaink súrolták egymást,majd egy lágy csókot nyomott rájuk,amit viszonoztam.
-Jössz 10$ val!Én mondtam,hogy összejönnek!-hallottam meg Fafej hangját,mire egyből szétrebbentünk,majd kínosan,de elmentünk onnan,vissza a többiekhez,mintha misem történt volna.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése