7.rész

Mire valamennyire magamhoz tértem már falak vettek körül....nem is akármilyen.Egy kórházban voltam.Egyedül feküdtem odabent,látogatók nélkül.Vajon eddig minden csak álom lett volna?De hisz az nem lehet...Ez ahhoz túlságosan is valóságos.Bár a sárkányok...Hogy kerültem ide egyáltalán?Valaki behozott volna?Na de mikor és hogy?Mi történt velem?
Hosszas gondolkodásomat végül egy gép pittyegése szakította meg.
-huh?-fordítottam hirtelen arra a fejemet és ezzel a lendülettel kirántottam valami fontos dolgot.Legalábbis fontosnak kellettt lennie,mert gyorsabban kezdett pittyogni a gép amire berohant egy orvos.
-Mi történt?-magyar lenne?De...Én nem...nem Ausztráliában vagyok?
-maga magyar?
-természetesen igen.Egy külön projecten dolgozok és ezért utaztam ide.
-Akkor Ausztráliában vagyok?
-Igen.
-és ki hozott ide be?
-két fickó.Elég érdekes ruhában voltak és mindkettő tartott magánál fegyvert,ezért nekik kint kellett maradniuk.
-nem veszélyesek...max egymásra.Hívják be őket...
-majd szólok valakinek.Az fontosabb,hogy meggyógyulj.Hogy érzed magad?
-fáradt vagyok.És gyengének érzem magam...a lábaim fájnak...
-Mondjuk ez érthető.Dengue lázad van...
-hogy mim van?
-Dengue láz....nyugi nem halálos.
-huhh...-könnyebbültem meg
-legalábbis reméljük,hogy nem kaptad el annyira.
-hogy mi van?!-néztem rá kikerekedett szemekkel
-semmi...viszont a kezedet nem értem.Mitől égett meg?
-ohh...azaz én hibám.Véletlen hozzáértem egy forró vashoz.
-áhh...értem.Egyébként a vérkeringésed kezd helyreállni.Viszont ütés nyomait találtunk a hátadon,a válladon,az oldaladon,valamint a nyakad környékén.Van valami amit el akarsz mondani?
-Maga szerint mit keresek Ausztráliában?
-fogalmam sincs.Nem sokszor találkozok magyarokkal errefelé.
-igazából megszöktem...
-megszöktél?
-aha....a nevelőszüleimtől.Miattuk vannak az ütésnyomok....gondolom ez érthető.-az orvos rámnézett miközben mondtam neki,majd lehajtotta a fejét 
-az én hibám....nem kellett volna rájukbíznom.-előszőr nem értettem,hogy mit akar ezzel mondani.Szótlanul ültem az ágyon és néztem magam elé.Pillanatnyi töprengés és erős gondolkozás után rájöttem.Volt jelentősége annak amit mondott.Nem is kicsi...bár lehet,hogy egyből nem tudtam felfogni de szerintem senki se lett volna képes rá.Főleg nem ilyen helyzetben.Amikor rájöttem reménnyel teli szemekkel néztem fel rá.Abban a pillanatban úgy gondoltam senki és semmi nem számít...végre megismerhetem az igazi apámat és talán az anyámat is.
-akkor....-néztem rá és egyszerre mindent mondani akartam,de csak ennyit tudtam.A hangom megcsuklott,de ő csak rámmosolygott,majd bólítntott egyet.
Hátravetettem magamat az ágyban és mereven néztem a plafont.Éreztem,ahogy a szemem könnybeborul,majd hátat fordítottam neki és felültem.

-miért?Miért hagytad,hogy ők neveljenek?
-nem akartam ezt....,de akkoriban nem tudtam gondoskodni rólad.Akkoriban nagyon jóban voltam velük és bíztam bennük.Egyik veszekedésünk után vissza akartalak venni tőlük,de nem bírtalak....aztán egy idő után nem hallottam rólad semmit.Gondolom nem is meséltek rólam.
-nem....egy szót sem.Azt hitték,hogy nem fogok rájönni,ezért nem mondtak el semmit.Magamtól jöttem rá,amikor megtaláltam a papírt.-lehajtottam a fejem,amikor valaki benyitott hozzánk.
-huh?-fordult az ajtóhoz,ahol Dagúr és Hablaty volt.Fura volt úgy látnom őket,hogy nem veszekedtek és nem is fogtak egymásra fegyvert.Remélem amíg itt vagyok addig fegyverszünetet tartanak...nem kéne,hogy mégegyszer összekapjanak.
-zavarunk?-kérdezte Hablaty
-akkor ők a barátaid?-kérdezte tőlem apa,majd jól megfigyelte mindkettőt.
-csak az egyik...jelen pillanatban.De nyugodtan engedt be őket...
-hát jó....
-mit szeretnétek?
-csak meg akartuk tudni,hogy jól vagy e.De ha ez olyan nagy baj akkor mehetünk is....
-maradjatok csak....Amira hol van?
-biztonságban van nyugi.Bár nem nagyon tudja kibírni nélküled.
-jellemző...-felemeltem a fejem és az ablakon beszűrődő fény világította meg az arcomat.Kellemesen meleg volt...elmosolyodtam.Pár napot még odabent töltöttem és a többiek is sokszor meglátogattak.Úgy gondoltam el kéne mondani apának,hogy milyen csodálatos lények léteznek a világon.Próbáltam elmagyarázni a többieknek,hogy apa biztos nem árulná el senkinek,de mindig nemet mondtak rá....most hogy belegondolok lehet,hogy nem is baj.Talán így tényleg jobb.Lassan már egy éve,hogy itt vagyok közöttük.Persze igyekszem nem végig Dagúrékkal és Hablatyékkal lógni,hanem apára is akarok időt fordítani annak ellenére,hogy ő a kórházban dolgozik éjjel-nappal.Persze este amikor megérkezik mindig megkérdezi,hogy milyen napom volt ma a srácokkal.Persze úgy tudja,hogy kutyákat tartunk és nem pedig sárkányokat.Na de mind1.Mindig elmesélem neki,hogy milyen jókat szórakozunk...és úgy tűnik végre Hablaty és Dagúr is kibékült és nagyon jó barátok.Mi lányok meg rendszeresen visszautasítjuk Takonypóc összes próbálkozását.
Egyébként apát külön megkértem arra,hogy senkinek se szóljon,hogy életben vagyok.Még a zsaruknak sem szólhatott.Egyszer úgy is ki fog derülni magától,de nekem itt jobb.Egyébként elkezdtem ide iskolába járni és a többiek is csatlakoztak.Szerencsére mindannyian egy osztályban vagyunk bár így elég kicsi az a terem,mert velünk együtt így 38 lett az osztálylétszám és már nem azért de apa rábeszélte az igazgatót,hogy így legyünk.Elég jó fej...Törődik velem,vicces,engedékeny olykor szigorú,de ezt meg tudom érteni és ha ne adj isten elkezdünk veszekedni akkor pár perc és kibékülünk,mert egyszerűen olyan kedves velem,hogy nem tudok rá haragudni.A legjobb apa az egész világon.
-apa!!Elmehetek a skacokhoz?-rohantam le hozzá a konyhába,miután Hablatyék értesítettek arról,hogy ma van a nagy napunk Amirával.Végre megerősödtek a csontjai annyira,hogy rá lehessen ülni és REPÜLNI!!!Ahhj!!Istenem de izgatott vagyok!!!
-most?
-aha.Mert baj?
-Tudod jól,hogy csípem a barátidat,de most nem nagyon szeretnélek kiengedni az erdőbe.
-Miért?Tudsz valamit amit én nem?
-Ezt én kérdezhetném tőled...-végzett a mosogatással és a konyharuhát lerakta a pultra,majd komolyan rámnézett.
-Ezt hogy érted?-jöttem zavarba a kérdése hallatán...jajj....lehet,hogy rájött a titkunkra?Tud a sárkányainkról?Mekkora bajban vagyok...-...apa...én el akartam mondani esküszöm...
-szóval tudod,hogy mik kóborolnak az erdőben?-vágott bele a mondatomba.
-Mi?Nem....-na jó ez a tagadás sokkal jobban ment mint gondoltam :D
-Akkor?Mit akartál mondani?
-Ja...nem lényeges.-fúúú,de nagy mázlim van...ezt nem hiszem el.
-figyelj...tudom,hogy csak nemrég tudtad meg,hogy én vagyok az igazi apád,de attól függetlenül még bármit elmondhatsz nekem te is tudod.Sosem hagynálak cserben...
-tényleg?-kérdeztem tőle összehúzott szemekkel és felemelt szemöldökkel,kissé lenéző hangon.
-na jó...ezekután.
-így mindjárt másabb. :)
-szóval?Akkor mégsem mondod el?
-azt hiszem nem....
-hát jó...-fordult háttal nekem,majd elkezdett pakolgatni.-de ugye nem fiú van a dologban?
-Jézusom apa!!!!Nem!!-elröhögte magát,majd indultam volna el,de megint megállított.
-hova mész?Az előbb beszéltük meg,hogy nem mehetsz ki az erdőbe....
-de apa!!!
-Nem!
-légyszi!!
-a-a...nem mehetsz
-de nagyon szépen kérlek!!
-igaz...hát akkor....-itt elöntött egy kis remény-nem.-ennyir a reményről. :(
-De vannak kutyáink!Ők biztos megtudnak védeni minket!
-Nem...nem tudjuk,hogy milyen lábnyomok ezek.És egyébként is Phil nagybácsikád nem azért kutató,hogy ismert dolgokat fedezzen fel.Azt mondta ilyet még ő sem látott.
-Phil nagybácsi?
-Igen.Itt dolgozik egy ideje,de csak most előszőr látott ilyen nyomokat...és azok is a város felé vezettek.Bárhol lehet most az a valami...
-öö....na jó.Meggyőztél.Akkor viszont ha kellek valamire akkor fent leszek és chatelek a többiekkel.
-Rendben.Menj csak...-na jó.És ezek után?Mi van ha egy seregnyi ember ellepi,majd az erdőt és rájuk találnak?Nem akarom,hogy elvegyék őket és,hogy kísérletezzenek rajtuk.Azt nem bírnám ki.
"nem tudok átmenni...apa nem enged el"
"ez most komoly?És nem tudsz valahogy meglépni?"
"Nem...és kérlek ti se nagyon menjetek sehova.Phil nagybácsim talált egy mancs lenyomatot.Szerintem valamelyik sárkányé lesz."
"És?"
"És Phil kutató.Vannak emberei akik képesek egész Ausztráliát bejárni csak azért,hogy találjanak valamit"
"Szóval nem menjünk egy ideig sehova?"
"Ne.Legalábbis a sárkányok ne."
"Akko iskolába kell mennünk?"
"Csak nem elvette Fafej a gépet?"
"De..bocs."
"Nem baj.Legyetek óvatosak."
"Rendben...szia!"
"Sziasztok!"
Ennél rosszabb nem is lehetne.
-Tamara!!Itt van Phil!
Vagy még is?
-Helló!-jött felém kitárt karokkal
-He-hello.-mentem oda kissé zavarodottan.
-Hogy van az én unokahúgom?
-Egész jól.Apa mesélte,hogy találtál valami furcsa lenyomatot...mit gondolsz mi lehetett az?
-Fogalmam sincs.De ha megtalálom akkor eskü,hogy kiírtom.Hisz nem hagyhatom,hogy valami fenevad rátámadjon az én egyetlen unokahúgomra!-nevetett fel
-Aha...persze.-Barom!Én is mindjárt úgy kiírtalak,hogy csak na.Ajjj...remélem semmi bajod nem esik Amira.

6.rész

-kösz Amira...-mondtam neki,majd nagy nehezen felálltam.
-hm?Mi a baj?-nézett rám furán Dagúr immáron a sárkánya hátáról.
-semmi,semmi.Örültem,hogy találkoztunk.-megfordultam,majd megpróbáltam elindulni,de a lábam olyan szinten fájt hogy lépni se tudtam.
A következő próbálkozásom után felnéztem és Dagúr nyújtotta a kezét,hogy majd segít nekem.Most mit csináljak?Hablatyék nem örülnének,hogyha Dagúrral állítanék be hozzájuk.Amirára meg nem ülhetek rá még egy ideig.A csontjai még nem olyan fejlettek,hogy bárki is rászálljon...Még mindig tartja felém a kezét...nincs más választásom.Lassan és remegve kezetnyújtok Dagúrnak.Megragadtam a csuklójánál a kezét és csak úgy engedtem meg neki,hogy segítsen.Az egyik pillanatban még lassan döcögtünk miattam.Vagyis a bokám miatt,mert kibicsaklott,de nem is ez a lényeg.Nyogodtan mentünk a sárkányok kíséretében,majd a következő pillanatban megálltunk és Dagúr a karjaiba kapott.....Furán ránéztem,amire kacsintott egyett,Amira meg kiröhögött.Kedves tőle mondhatni.Az ölvészről inkább most ne beszéljünk.Úgy nézett rám mint aki azóta is arra vár,hogy felfaljon.
-Tamara!!-ordibált fentről Hablaty és Astrid,majd elkezdtek nézelődni.-ott van!-huppantak le elénk.
-öhömm...sziasztok-köszöntem nekik Dagúr karjaiból,majd Hablaty egyből előrántotta a lángoló kardjád Astrid meg egy szekercét.

Amira védelmezően beállt Dagúr elé és morogni kezdett,de Fogatlan nem hagyta annyiban.Persze ő Hablaty oldalán áll és nem a miénken.Amira épphogy ránézett Fogatlanra és szinte összeesett a fájdalomtól.Az egész teste remegett...

-Mit csinál vele?!-üvöltöttem Hablatynak,de ekkor Dagúr lerakott és ő is egy szekercét vett a kezébe.

-Csak megmutatja neki,hogy hol a helye.-mondta,majd ahogy Fogatlan mozogni kezdett úgy mozgott Amira is.Ugyan azt csinálta amit ő...arrébb mentek,majd Hablaty és Astrid harcra készen álltak egymás mellett,s közben Dagúr is épp felkészült egy kis bunyóra.

Egyre rosszabb volt a helyzet.Sehogy sem tudtak egymással normálisan beszélni.Csak üvöltöztek és egyre mérgesebbek lettek...nem akartam ezt látni.Olyan rossz érzés volt.Úgy éreztem ez megint csak miattam van és az én hibám.Egyre jobban hergelték egymást és a végén már csak azt láttam,hogy Hablaty és Dagúr egymásnak esett.Amira,ha tudott volna akkor egyből közéjük áll,de Fogatlan egy pillanatra se engedte neki,hogy szabad akarata legyen.Bár Hablaty és Dagúr harca jobban aggasztott.Hablaty erősebb volt mint gondoltam.Azokkal a vékony karjaival simán kivédte Dagúr ütéseit és ez így volt fordítva is.Astrid nem igazán akart belekeveredni,ezért csak a háttérből figyelte a dolgokat.Fél szemével az ölvészt figyelte fél szemével pedig azt,hogy Hablatynak ne essen baja.

Azt hiszem mindketten aggódtunk az egyik miatt.Semmi bajom nem volt Dagúrral az elrablást és az etetést eltekintve,ezért a barátomként tekintek rá.

Mindketten az utolsó csapásra készültek és láttam,hogy semmi jó nem fog kisűlni belőle.Most távol álltak egymástól,de mindkettő szemében ott volt az,hogy ennek a harcnak véget vet itt és most...csak úgy,hogy lesz egy győztes és egy bukott.Egymásfelé rohannak én meg összerezzenek,majd levegőután kapkodva futok Dagúr után.Astrid teljesen lefagyott és csak nézte,hogy mi történik...

Épp lecsapni készűlt Hablaty és tudtam,hogyha ez sikerül neki akkor Dagúrnak annyi.Futottam,ahogy csak tudta.Az oldalam és a tüdőm környékén erős szúrás éreztem,de a bennem pörgő adrenalin abban a pillanatban épp,hogy csak elnyomta.

-NEEE!!!!-nyújtottam a kezem Dagúr elé és félig beálltam elé,hogy Hablaty megálljon,de ez nem segített.Túl késő volt.Hablaty már nem tudott megállni és a kezem automatikusan megfogta a felém közelítő tárgyat,majd amint megéreztem a fájdalmat elengedtem és a kezemre néztem.Megégett....nem volt egy kellemes érzés,de ott és abban a pillanatban úgy kellett tennem,mintha semmi bajom nem lett volna.-nem fogom hagyni.-néztem bele Hablaty zöld szemeibe amit sok egy kis sötétség betakar.Egy ideig még dühös tekintettel szemeztünk,majd lerakta a fegyvert és intett Fogatlannak,hogy mennek.Végre Amira is felszabadulhat.

Amint érezte,hogy már senki se uralja odafutott hozzám és elkezdte lökdösni a kezemet.

-Semmi baj...-mondtam neki,de közben a szememben már ott ültek a könnyek.-jól vagyok.Azt hiszem...

-Miért szakítottad félbe?-nézett rám Dagúr és kissé még ideges volt a dolgok miatt.

-Nem hagyom,hogy odavesszenek a barátaim.

Erre a mondatra egy igen fura kifejezést kaptam tőle.Kissé meglepődött szerintem,hogy valaki ilyet mondott neki.

-nem kell adnod a kemény fiút.Ha nem akarod akkor nem vagyok a barátod és békénhagylak.Nem muszály megvédenem téged semmitől...,de akkor te se legyél kedves hozzám.-mondtam neki,amire kissé visszavett az előző fintorából.

-most meg hová mész?-kérdezte amint meglátta,hogy Amirával elindultunk.

-hát...az biztos,hogy nem hozzád és nem is Hablatyékhoz.

-akkor?

-nem tudom....valamerre.Felfedezem Ausztráliát.-mondtam és közben könnyes szemekkel elindultam a folyó mellett.

-várj...-szólalt meg mögöttem egy nagy sóhaj után.Hátranéztem a könnybeborult szemeimmel és láttam,hogy felém jön valami cuccal a kezében.Előszőr azt hittem,hogy oda akarja adni a kezembe azt a valamit,amikor nyújtotta a kezét,de csak megfogott a vállamnál és magához rántott.Ismét átölelt.Azt hiszem én is megtettem volna,de a kezem túlságosan is fájt...-boldog születésnapot.-mondta és erre a szemem olyan nagyra nyílt mint Gollamnak a Gyűrűk urából.Miután befejezte az ölelést hátrébb lépett és megfogta a csuklómat,hogy megnézze a kezemet-azt hittem,hogy csak a tenyered égett meg...-mondta amikor észrevette,hogy majdnem a könyökömig meg van égetve a karom.

-nem vészes...-mondtam neki mintha,olyan nagylány lennék,hogy ezt simán kibírom.

-Legalább ne hazudj...nem áll jól.-mondta és elkezdte bekenni valami nyálkával a kezemet és bekötözte...

-mit kentél a kezemre?

-éjfúria nyálat.Amikor Hablaty kiszabadított a sárkányom mellől akkor ráfröccsent egy kicsi a vas ajtóra.

-kösz...-mondtam neki,majd elhúztam tőle a kezemet,mert éreztem,hogy valamiért elkezdtem elpirulni.Gyorsan hátat fordítottam neki,majd folyamatosan néztem a kötést a kezemen.

-Most meg mi ütött beléd?-egyre vörösebb volt a fejem...minden egyes szavánál.

-semmi...csak...kissé meleg van nem?-kérdeztem tőle,mert tényleg majd megsűltem.

-hm?Beteg vagy?

-nem....már 5 éve nem voltam beteg.Nem hinném,hogy most az lennék.

-fordulj ide...-mondta,de nem forultam meg.Bár ez hiába volt,mert ha akartam ha nem ő magafelé fordított és a kezét a homlokomra tette.-és még azt mondod,hogy nem vagy beteg?Lázad van...

-nem,dehogy is!-tiltakoztam ellene,de ő csak felkapott és elkezdett visszasétálni a háza felé

Amikor odaértünk lerakott a kanapéra és hozott valami jéghideg cuccot a lábamnak és a fejemnek is.Egész rendes volt....és bár mindenki utálja én nem.Aki kedves vele azzal ő is az lesz.Nem még mindig nem érdekel,hogy eledelt akart belőlem csinálni.Alapvetően kedves alak.Kissé,néha ilyesztő kinézettel.De azért meg kell hagyni,hogy Hablaty se semmi.Az ő szemében is ott van az a sötétség,hogyha tényleg szüksége van rá.Bár ebben az esetben nem feltétlenül kellet neki.Semmi olyan nem történt.Ha még valaki fontosat is akart volna megvédeni akkor megértem,de ilyenről nem volt szó a mai nap.

-min filózól?-kérdezett meg Dagúr amikor felfelé nézve teljesen elbambultam.

-hm?Ja...semmin.Csak a mai nap jár a fejemben.

-Boldog születésnapooot!!-rontott be Hanga a szobába és meglátta,ahogy a kanapén fekszek és a lábaim Dagúr ölében pihentek,az égetett és bekötözött kezem pedig a hasamon pihent.-mi folyik itt?

Előszőr csak néztem Hangára értetlenül,majd leesett,hogy mire gondol.Végül is teljesen félreérthette ezt a dolgot,hogy Dagúr a kanapé végén ül én meg elfoglalom a kanapé többi részét és ráadásul a lábam is Dagúr ölében van.

-Félreértés ne essék...csak barátok vagyunk!-mondtam neki és ekkor esett le Dagúrnak is,hogy mire célzott Hanga.Úgy kikerekedtek a szemei :D

-Beléd meg mi ütött?!-nézett rá Hangára

-ohh...oké.Egyébként...mi történt veled?-nézte meg a kezemet és a lábamat.

-a mai nap...-feleltem neki,majd elmosolyodott

-ugye nem Dagúr okozta?

-nem....ez most Hablaty volt.Meg a láb része én.

-na mesélj...-mondta,mire Dagúrral mindent elmeséltünk neki.Kis részeket át akart színezni a történtekből mintpéldául a bunyót amit lerendeztek Hablattyal,persze megmondtam neki,hogy ne színezgesse a történteket,amire besértődött.Hanga csendben végighallgatta a történetet és közben mosolygott,de szerintem ez csak annak köszönhető,hogy Dagúrral közben ott marakodtam.Miután végeztünk a történettel Hanga felpattant és átölelte Dagúrt.Valamit súgott is a fülébe amire az előzp arcot vágta le megint,majd újra kettesben hagyott minket.

De minek?Most olyan rossz....Megint tisztára feszült a levegő.Végűl befelé fordultam és megpróbáltam aludni.

Ahogy fordultam befelé Dagúr követte a mozdulataimat és kissé berágtam rá emiatt.

-Most fejezd be!!-mordultam rá és közben ránéztem.Kb olyanok lehettek a szemeim mint akkor Hablatynak bár nem biztos...ezután csöndben maradtam és becsuktam a szemem,majd pár perc múlva amikor kinyitottam Dagúr már nem volt ott.Lehet,hogy még sem csak pár perc volt?Hanem órák teltek el azóta?De hisz olyan világos van....Fordultam kifelé...Ja nem.Ez csak Amira fénye.Hajnali kettő óra van.De persze én majd kiszáradok.

Nagy nehezen kisétáltam a konyhába és kerestem  a poharakat meg valami finomabb innivalót.Amikor utoljára ittam nem volt valami finom a víz.

-Amira...-suttogtam neki...-gyere ide egy kicsit.Kéne egy kis világosság.-szép lassan felállt és nyújtózkodott egyett,majd odajött.Gyorsan elővettem azt amit akartam legalábbis a poharas szekrényből,majd mentem a hűtő felé.Éppen nyitottam kifelé,amikor valaki visszacsapta a kezével az ajtót.Remegve fordultam meg...nem tudtam,hogy ki lehet ott és,hogy miért nem hallottam a lépteit,de egy biztos.Nagyon féltem.A levegőt nehezen vettem és a szemem is remegett.

Megfordultam és ott volt közel,túlságosan is közel hozzám Dagúr.Annyi távolság volt köztünk,hogy nyújtott karral támaszkodott a hűtőnek és több egy centi se.

Elkezdte szétszedni a kötést,majd odahívta Amirát,hogy lásson ő is valamit.

-Fáj még?-kérdezte tőlem,de én még mindig levegő hiányában voltam így még a válaszolás sem ment.-hm?-nézett rám,majd megint megkérdezte.Hirtelen összeestem és többre már nem is emlékszem azok után.Reggel egy ágyban ébredtem...de kiében?Ahogy kinyitottam a szememet valakinek a lábát láttam meg a párna alatt.Mi a?Hol vagyok?Lassan elkezdtem feltápászkodni,majd megláttam,hogy Dagúr ölében volt a párna,ami azt jelenti,hogy....

-ÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!-ordítottam fel,amire Dagúr is felkelt.

-Mi az?!-kelt fel és egyből szekercét kapott a kezébe.

-te mit akarsz azzal?-mutattam a fejszére

-ja ...semmit.Azt hittem el akarnak innen vinni...

-?És ezért előrántottál egy fejszét?

-aha...

-várj...mit mondtál az előbb?

-azt,hogy aha

-de az előtt?.

-azt,hogy ja...semmit.Azt hittem hogy el akarnak innen vinni.

-És nem akarod hogy elmenjek?

-hm?Én nem ezt mondtam...de látom már nem vagy lázas.

-Ennek semmi köze a lázamhoz.Mi történt tegnap miután este a hátam mögé osontál?

-Megnéztem,hogy milyen a kezed....

-és azután?

-behoztalak ide.

-minek?

-mert beteg voltál és nem hagyhattalak kint a kanapén,miután elájultál.

-na persze....azért kösz.

-nincs mit...-mondta és kiment a szobából én meg körülnéztem a lakásban hogy van e valami ruha a szekrényekben amit majd felvehetek.És szerencsére volt.Na jó a póló nem pont az én méretem volt,de egyébként is szerettem,hogya egy póló egy kicsit bő rám.

Miután összeszedtem a ruhákat elmentem zuhanyozni,mert igazából már az is rámfért.

Igazából jól esett.Bár a kezem látványa kissé aggasztott,de ez most mellékes.Teljesen felfrissülve kimentem a fürdőből és leültem reggelizni Dagúrhoz és Hangához,majd játszottam Amirával és Szélnyíróval.Miután teljesen kifáradtam a játékban úgy gondoltam,hogy elmegyek és megnézem,hogy mit csinál Dagúr.Mi mást csinált volna,minthogy levezeti a feszültséget.Szekercét hajigált egyik  fából a másikba.Aztán már a táblák közepét célozta.Ügyes volt...mindig eltalálta a közepét és egyszer sem hibázott.Nem akartam zavarni,ezért úgy gondoltam,hogy titokban figyelem meg.Bár véletlen lerúgtam a kavicsokat és meghallotta.

-Gyere ide nyugodtan.-mondta mire lemásztam hozzá.-most te jössz.

-na de...én nem tudok dobni.-mondtam amire csúnyán rámnézett ezért kénytelen voltam eldobni.Hátra vittem a kezem,majd ahogy emeltem előre véletlen eltaláltam Dagúr kezét és megvágtam.

-Ahjjj!!!-ordított fel,mire a fejsze a földben landolt.

-bocsi bocsi!!-mondtam neki egymás után.

-nem baj....-mondta és elkezdte letörölni a vért a kezéről,majd megkért,hogy kössem be a kezét.

-Tényleg nagyon sajnálom...nem akartam.Egyébként is mondtam,hogy nem tudok dobni.

-Ez nem is dobás...ez hajítás.

-Ugyan az nálam a kettő.Egyik se megy szóval mind1.Megbocsájtasz?

-Eddig se voltam rád mérges...

-jól elturbékoltok?-szólalt meg Takony a mellettünk lévő szikla tetejéről

-Nem turbékolunk!!!Egyébként is minek vagy itt?

-Gondoltam szólók,hogy éppen visszavesszük Amirát.

-Amirát?!Őt hagyjátok ki ebből!!!Sosem fogja hagyni,hogy elvigyétek!!

-Dehogy nem!Egy alfának mindig engedelmeskedik!!Egyébként is.Aki nincs velünk annak nem lehet sárkánya.Ezt te is tudod,mert elmondtuk neked.Ja...és kösz az árulást.Nagyon jól esett a csapatnak mondhatni.-mondta Takony,majd felszállt Kampóval és mentek Habaltyék után.

Majd megszakatt a szívem,amikor közölte velem,hogy elveszik tőlem Amirát,amiért nem vagyok náluk.

Dagúr rátette a kezét a vállamra,majd fütyült egyett és az ölvésze már is itt volt mellettünk.Felszálltunk ár,majd Hablatyék után mentünk.Nem kellett sok idő,egyből megtaláltuk őket.Még szerencse,hogy Hanga sem engedi Amira elvételét....megállította őket és próbálta megbeszélni a dolgot.

Leszálltam az ölvész hátáról,majd sántítva odamentem Hablatyhoz és az egyik kezemet a vállára tettem,majd amikor felém fordult a másik kezemmel jól bevertem a képét.Az ütés után megráztam a kezemet,majd mondtam.

-Ezt azért mert el akartad venni Amirát.-utána elvettem Dagúr fejszéjét és leütöttem vele-Ezt azért,mert tegnap szétégetted a kezem-és végül gyomorszájon rúgtam.-Ezt...meg csak úgy.-mondtam neki,majd a fülem mögé tűrtem az egyébként arcomba lógó tincseket.

Most Fogatlan felé tartok aki igen erősen morog rám,de az ölvész a kíséretébe fogadott és rámorgott Fogatlanra,ezért rá koncentrált és nem Amirára.Amíg ők ketten el voltak foglalva addig én,Dagúr,Hanga,Amira és Szélnyíró leléptünk onnan.

Pár nappal később Hablaty önként keresett fel,hogy beszéljünk.Belementem a dologba,mert veszíteni valóm már úgy sincs.Amint megláttam tudtam,hogy nincs jó passzban.Volt valami baja...

-mi a baj?-mentem oda,de akkor is csak tisztes távolban voltam.Még így is be van kötve a kezem.Igazából már csak azért mert megtetszett ez a kötéses cucc a kezemen. :D Érdekes dolgaim vannak....

-Astrid eltűnt,valamint az ikrek és Takony és Halvérnek is nyoma veszett.A sárkányaik sincsenek itt,de nélkülem nem mennek egy felderítő útra sem.Nem láttad őket?

-Nem.Miért nem nézed meg őket a városban?

-Nem mehetek oda egy sárkány hátán...

-Lerakod itt nálunk és besétálsz.Ennyi...

-Hagyjam itt Fogatlant Dagúrnál?Ez most komoly?

-Ugyan miért utálod ennyire?Már nem érdekli a régi gyerekes dolgaitok....már rég letett Fogatlan megöléséről.

-na persze....ő nem az a tipus aki könnyen megváltozik.

-honnan veszed?

-rá vannak írva a karjára azoknak a neve akiken bosszút akar állni.És én is rajta vagyok...

-és?Mindenki képes változni.

-Ő nem!

-Nem tudhatod!

-Igen is tudom!

-De nem tudhatod!!Nem ismered!!Rendes....a maga módján.És azzal kedves aki vele is az.Érzi,hogy utálod,ezért ilyen.

-Nem...ő eddig is ilyen volt.Nem fog változni.

Egyre közelebbről ordítottunk egymásra,majd a nagy ordibálásra megjelent Amira és Dagúr.Amint meglátták egymást újra az a sötétség volt mindkettő szemében.És kezdődhet megint előről...nem akarom látni.Nem...NEM AKAROM!Már megint fegyvert tartanak egymásra....már megint az ájulás kerget.Még szerencse,hogy van aki elkapjon.

-Dagúr.....-minden elmosódott előttem,majd összeestem,de Dagúr elkapott a karjával és Amira hátára fektetett.Kishíján Amira majdnem szívrohamot kapott amikor észrevette,hogy eszméletlen vagyok.A fiúk a pulzusomat próbálják megmérni,de nem éreznek semmi dobogást se a csuklómnál.

-Tamaraa!!!-ordibálásokat hallottam tőlük,majd ennyi volt.Nem volt már se hang,se kép.

Ennyi lenne mára :) Remélem tetszett ez a rész :) Komiba,hogy mit gondoltok róla kérlek :) És igen szándékosan a legizgalmasabb résznél hagyom abba.Már ha ez az volt számotokra.Kérlek ne felejtsétek megnézni a Sárkányok Hajnala legújabb részét youtubon! :D Köszönöm,hogy elolvastad és hogyha megnézted :)

5.rész

"Sajnálom,az én hibám,hol vagy?,Most azonnal gyere haza!,kérlek,írj vissza!,Merre vagy?,hallod?!,Adj már valami jelet,hogy még élsz!!"Hát kb ilyenek voltak chaten...szerencsére úgy van beállítva,hogy senki sem látja,hogyha fent vagyok.Így is csak az üzenetek elejét tudtam megnézni,azaz az előbb felsoroltakat.Egyik pillanatban,amikor már végképp bele voltam merülve a netezésbe valaki video hívást kezdeményezett velem.Eltakartam a kamerát,majd felvettem.
-na?Most megy már?Működik ez egyáltalán?!Most mi a francért fekete a kép?!Uh..ott vagyok!-na jó.Kissé fura,hogy Dagúr be tudott regisztrálni a facebookra...és egyből video chat...ajjajj...
-miért hívtál?-vettem el onnan a kezemet
-nem jössz át?Hanga új feladatot tanít a sárkányának...
-és ahhoz én miért kellek?
-nem tudom...de azt akarja hogy gyere át.
-nem mehetek...nincs itt rajtam kívűl senki és nem hagyhatom itt a házat.
-de van egy sárkányod nem?Hagyd otthon.
-ez nem ilyen könnyű.Amira már ösztönösen követ és védelmez...nem hagyhatom itthon csak úgy.
-szóval Amirának hívják...
-miért mondod ezt?
-csak úgy...nem lényeges.Csak ennyit akartam.-próbálta kinyomni a chatet,de nem ment neki és még fél órán keresztül ott vacakolt,én meg már szakadtam a röhögéstől.Végűl úgy oldotta meg,hogy lecsapta a gépet ami azzal a lendülettel le is esett az asztalról.
Egy ideig még röhögtem,majd nekiálltam vacsorát készíteni a srácoknak.Amira próbált besegíteni,legalábbis hozta nekem a hozzávalókat.
-Amira...ide hoznád nekem a lisztet?-rámutattom a polcon lévő kis tasakra,mire felpattant és beverte a fejét a polcba,majd megrázta a fejét.Fölnézett és abban a pillanatban a fejére esett a liszt,amitől tiszta por lett.Döbbenten felém nézett,majd odajött és egy tányérba szórta a rajta lévő port.Felnevettem,majd megsimogattam.Sosem gondoltam volna,hogy egszer egy ilyen csodálatos lény lesz a barátom.Egyszerűen nem tudom nem szeretni,nem tudok rá haragudni...Számomra tökéletes választás volt.Ahogy most visszagondolok a régi időkre,azaz amikor mindenki gúnyolt,ahhoz képest ez egy aranyélet.Bár annak az időnek az emlékei még most is megtörnek....istenem már tiszta könny a szemem.Amira rámnézett,de én csak könnyes szemekkel rámosolyogtam,de hiába.Érezte,hogy ez nem igazi mosoly.Felállt kétlábra és az első mancsait a vállamra helyezte,akárcsak egy ember.A szemembe nézett,majd a fejét az én fejemhez rakta.Csak néztem előre,mint aki szellemet látott.Kezeim akaratlanul megindultak és átkarolták Amirát.Amint megérezte elhúzta a fejét és végignyalta az arcomat,majd végig kellett kergetnem az egész lakáson.

Ahogy rohantam utána megbotlottam valamiben és elkezdtem előre esni,de elkapott.Letérdeltem elé és adtam egy puszit a fejére.Lefeküdtünk oda a szőnyegre és csak néztünk előre,majd elaludtam.

-csendesen!

-mi az?-Amira felpattant mellőlem és morogni kezdett,de amint meglátta a srácokat abbahagyta

-azt hiszem elaludt...Takony vidd be a szobájába.

-miért én?

-mert nem akarom az ikrekre bízni én meg nem fogom.

-ez aztán az erős sárkánylovas...-amint felemelt a földről kinyitottam a szememet,majd ijedtemben kiugrottam a kezéből és felpofoztam-aúú!!

-úú...bocsi-bocsi!!

-ez mire volt jó?!

-bocs már,hogy megijedtem...egyébként is miért emelgetsz amikor éppen alszok?

-bocs már,hogy be akartalak vinni a szobádba!

-srácok!!Ne veszekedjetek!!-szólt közbe Hablaty,amire mindketten ráordítottunk

-NE AVATKOZZ BELE!!-Amira ellökte előlem Takonyt,majd megint kétlábra állt és a mancsait a vállamra helyezte,de most nem lágyan tette hozzám a fejét,hanem szó szerint lefejelt.Nem fájt...inkább megint lefagytam és mielőtt még átöleltem volna ő hátrébb lépett és odament Takonypóchoz,majd elkezdte felém lökdösni,de én csak egyre hátrébb léptem,aztán addig lökdöste,amíg én sarokba nem szorultam.-Amira!!!Most már elég lesz!!

-ezzel én is egyet értek!

-azt akarja,hogy bocsánatot kérjetek egymástól...-fűzte hozzá megint Hablaty

-Ne avatkozz bele!-mondtuk neki megint,mire Amira még jobban meglökte Takonyt és majdnem lefejelt,de a kezemmel megtámasztottam a mellkasánál.

Szinte éreztem,ahogy dobog a szíve...hevesen vert.Amira megint lökni kezdte,majd mindketten egyszerre mondtuk,hogy jól van bocsánat.És mint aki jól végezte dolgát abbahagyta a lökdösést és hátat fordított nekünk.Takony éppen hátrébb lépett,de Amira még egy utolsót lökött rajta,én meg elugrottam előle,így lefejelte a falat.

Elhúztam a számat,majd gyorsan elmentem onnan...kirohantam a házból,egyenesen az erdőbe.Utálok veszekedni...arra az időre emlékeztetnek...és nem akarok rájuk emlékezni.

-Mit csináltál?!?!-ordított rá Astrid,majd a földhöz vágta Takonypócot.
-semmit!-mondta,miközben az arcát a földhöz nyomta Astrid
-keresd meg és kérj tőle bocsánatot!!!Őszintén!!!
-jó,de akkor szállj,le az arcomról!Nem akarom,hogy kárbavesszen!
Astrid jobban megtaposta,majd levette a lábát az arcáról.
Én kint űltem egy folyó mellett és gondolkoztam.Sok minden járt akkor a fejemben...,de amikor felnéztem egy igen vicces dolog volt előttem.Dagúr sisak nélkül.

Nagyon vicces a feje :D...de miért mutat fel?Követtem,hogy hova mutat az ujja,majd megláttam,hogy fölötte van az ölvész,szájában a sisak.Vajon mit csinált,hogy elvette tőle?
-tán rossz voltál?-kérdeztem tőle,de elcsuklott a hangom
-nem...neked mi a bajod?
-semmi...
-akkor miért sírtál?Tiszta könny a szemed.-mondta és közben átjött a másik partról.Amint idejött felálltam és átkulcsoltam a karomat.
-nem számít...már rég elmúlt.-mondtam és mégjobban bekönnyezett a szemem.Lefelé néztem,de az egyik pillanatban már azt éreztem,hogy valaki átölel.Dagúr volt az...szorosan magához ölelt és próbált megnyugtatni.

-tehát neked is van szíved...-mondtam miután egy kicsit megnyugodtam
-ssss!Ne rontsd el a pillanatot...-mondta,amire elmosolyodtam.
-nem is vagy rossz...mármint.Nem vagy olyan gonosz mint amilyennek leírnak.Annak ellenére,hogy meg akartál etetni a sárkányoddal.
Elenedtük közben egymást,majd az előző mondatomra Dagúr megvonta a vállait.
-nincs okom gyűlölni téged.Egyébként is ha tennék veled valamit,akkor Hablatyék és Hanga is levadászna....
-ti meg mit csináltok?-szállt le Kampóval Takonypóc.
-nem mind1?-kérdezte Dagúr és összekulcsolta a kezét
-Információt adsz Dagúrnak rólunk?
-nem!!Miért kell neked mindenben a rosszat látni?Csak idejött megvígasztalni.
-és miért ő?Azt nekem kéne!
-Mert neki legalább van szíve!-mondtam,amire Takony összehúzta a szemöldökét és leugrott Kampóról
-szóval nincs szívem?Azt mondod?Akkor lássuk-elővette a szekercéjét és Dagúr felé rohant,de Amira bevédte.Amint Kampó észrevette,hogy Amira be fog állni Dagúr elé elkapta Takonyt,majd a hátára dobta és rámorgott.
-Amira túl hűséges ahhoz,hogy valaki is ártson az olyanoknak akikkel jóban vagyok.Sosem tud ártani nekem senki,amíg ő itt van.-Az ölvész is leszállt végül mellénk és ledobta Dagúr sisakját a földre...Amira kíváncsian figyelte,majd meg akarta szagolni,de Dagúr érte nyúlt.Ebben a pillanatban ráhasalt a sisakra és ránézett Dagúrra,hogy így próbálja meg elvenni tőle.
-csípem ezt a sárkányt...-nézett rá Dagúr,majd odatartotta a kezét és Amira szép lassan elkezdte felé tolni a kezét,majd megnyalta Dagúr tenyerét.
-ő is kedvel téged. :) -mondtam Dagúrnak,aki elkezdte rázni a kezét és csak úgy fröcsögött róla a nyál.
-fúj!!Ne rám!!-sipítoztam mellette,amire direkt felém rázta a kezét.
Dagúr kergetni kezdett a nyálas kezével,majd amikor a folyó szélén futottunk Amira rávetette magát a sisakra,ami immáron Dagúr fején volt és mindketten beleestek a folyóba.Szinte röögő görcsöt kaptam,majd segítettem neki felállni.
-Ennyire még sosem kedvelt senkit se rajtam kívűl...
-ahh...aranyos egy állat.Csípem azt az idióta fejét.-mondta és amira kicsapta a lábait a farkával.Ismét felhúztam csak most lendülettel és véletlen magamra rántottam Dagúrt így el is estünk.Mindketten lefagytunk és csak néztük a másikat,majd Amira kettőnk közé dugta a fejét és leemelte Dagúrt.

4.rész

Csak ültem a földön arra várva,hogy,majd Amira nemsokára itt lesz....,de nem jött.Helyette másnak a lépteit hallottam,de senki se láttam a sötét miatt.Volt egy olyan érzésem,hogy valaki felém nyúl,ezért torkom szakadtából elkezdtem ordibálni Amirának...nem is kellett több.Egy üvöltéssel jelezte,hogy már itt is van,és amikor megérkezett teljes sebességgel nekiment annak aki felém közelített,majd elém állt...
-aúú....normális vagy Amira?-állt fel Takonypóc
Amira:rawrrrr
-Takony?Mit csinálsz te itt?
-szerinted nem hallottam,hogy fél órán keresztül a sárkányod nevét ordibálod?
-tudod mindenkire számítottam csak rád nem.Hogy-hogy te jöttél?
-engem küldtek ide....na,de gyere mert rád várunk.Nélküled nem gezdjük el a vacsorát...-közölte velem,majd mindketten felszálltunk a sárkányunkra és lassan visszadöcögtünk velük.Mivel még nem repültem és nem is repülhetek Amirán,ezért kénytelen volt ő is a földön maradni Kampóval.
Nem beszéltünk az úton...úgy éreztem van valami feszültség közöttünk csak nem tudom,hogy mitől.Általában jól elbeszélgetek vele,de most nem...valami sokkal másabb lett.
-ti meg hol voltatok?-kérdezte Hablaty miután kinyitottuk az ajtót.
-Hát nem emlékszel?Megkértetek,hogy keressem meg Tamarát...
-Ne...-kezdett bele Astrid,de Hablaty oldalba lökte...-ja...tényleg.
-na jó ez fura....nem akartok valamit elmondani?
-nem...-mondták,majd kínos csönd támadt.Pár percig még csak álltunk és néztünk egymásra,majd inkább leültünk az asztalhoz vacsorázni.Először az ikreken röhögtük el magunkat,majd elkezdtek mindenféle történeteket mondani amik nagyon viccesek voltak...na jó lehet,hogy nem annyira,de akkor már minden vicces volt nekünk.Miután minden történetet elmondtak leültünk kártyázni...,majd hogy Hablatyékból igazi férfit csináljak megmutattam nekik a legjobb barátjukat.A sört....Szerintem ízlett nekik,mert csak a negyedik után tudtam elvenni tőlük.Azt is úgy,hogy Amira és Fogatlan ráharapott a sörösdobozra.Nem nagyon örültem neki,mert így az én sárkányomnak is jutott egy kis kostoló.Izlett neki....lehetett látni rajta.
-nézzétek...-mondta döbbenten Fafej
-hm?Mi az?
-Amira színe...-mutatott rá,miközben Amira nagyban itta a sört
-wáóó....egyre sötétebb.-nézett oda Astrid,majd hirtelen Halvér felpattant.
-Hozom a könyvet!!!!-olyan gyorsan szaladt,mint még soha...ilyet is ritkán lát az ember.
-fedezékbe!!!-kiáltott fel Hablaty,mire feldöntöttük az asztalt és mögébújtunk.
-miért bújtunk ide?-nem kaptam választ,de Hablaty elkezdett visszafelé számolni háromtól,majd amikor a nullához érte egy tüsszentést hallottunk.-egészségedre ....Amira...
Kinéztek az asztal mögül,majd mindenki visszahúzta a fejét-lesz még egy!-mondták kórusban,majd megtörtént az ami az előbb.
-most már kimehetünk?
-aha...hát...legalább már nem fog több sört inni.És a színét is visszakapta..
-remek...én viszont megyek aludni...hulla fáradt vagyok.Sziasztok!
-szia!!-köszöntek el tőlem,majd intettem Amirának,hogy ő is jöjjön.Most először aludtam jól...bár mielőtt tényleg elaludta hallottam,ahogy Hablaty és Astrid beszélget,ezért gondoltam kinézek az ablakon...milyen cukik együtt.

Bár mondjuk ez nem olyan érdekes mint az amikor reggel kimentem a házból és valami ilyesmit láttam...

Elhúztam a számat és összehúztam a szemöldökömet
-ti meg mit csináltok?
-bírkózunk....
-ugye tudod,hogy sosem fogod akár egy picit is elmozdítani?
-attól még próbálkozhatok...hol hagytad Amirát?
-ohh...nemsokára itt lesz.Amint meglátja,hogy itt vagyok Fogatlan közelében nem fogod hiányolni...
-mert?
-hogy is mondjam...kissé odavan az alfáért.
-Amira?
-aha...imádja.
-ohh...
-mi az?Van ezzel valami baj?
-ja ...nem.
-akkor?
-semmi,csak tudod végülis mindketten a vadonból vannak...nem szeretném,hogyha egymást visszacsábítanák oda....
-ugyan....nem hinném,hogy ez megtörténne.
-pedig volt már rá majdnem egy példa.Csak akkor egy kicsit másról volt szó...
-hát jó...,de tudod,ha valaki aludni szeretne akkor egy kicsit halkabban kell beszélni az ablaka alatt...
-mi?Mennyit hallottál?
-nyugi...semmi lényegeset.
-ahh...hála az égnek.
-mert?Ilyen titkos dolgokról beszéltek esténként?
-nem....csak ez olyan dolog amit nem kellene meghallanod.
-hát jó...sziasztok!-köszöntem a többieknek akik még csak most jöttek ki.
-Sziasztok!-köszöntek vissza,majd mindenki ment a sárkányuk felé.
-mentek valahová?
-igen...ez lesz az első alkalom,hogy nappal kirepülünk.Méghozzá csapatban...-mondta Takonypóc és közben meghúzta a nyereg szíját.
-hát jó...akkor majd találkozunk.
-nem fogsz unatkozni?
-de...,de ha nektek dolgotok van akkor menjetek csak.Majd addig csinálok itthon valamit.
-Hablaty...-nézett rá kérdően Takony
-a-a...arról szó sem lehet.Amira még túl fiatal ahhoz,hogy lovassal repüljön.Nem tenne jót az egészségének.
-hát...én megpróbáltam.-mondta,majd mindannyian felszálltak és elrepültek.
-Miért állsz mindig Tamara mellé?-kérdezte Kőfej Takonypócot,aki csak mérgesen ránézett,majd válaszolt neki
-mert nem hinném,hogy  izgalmas lehet egész nap otthon ülni....egyébként is a ti bénázásotok már unalmas...
-ezt nem mondhattad ki...-háborodott fel Fafej
-pedig kimondtam...
-szívd vissza!!-ordította neki Kőfej
-a-a....unalmasak vagytok.És egyre roszabb a vicceitek és a csínyeitek.
-talpig sértettél...-mondta Fa és hátradőlt.
Amíg ők repültek valahol,addig én hosszú idő után fogtam egy laptopot és bejelentkeztem a facebookba.Végül is csak 56-an írtak rám,és 211 poszt volt arról,hogy eltűntem.Pedig nem.
Na de lássuk miket írtak.... 

3.rész

Reggel izgatottan keltem fel,de amint kinyitottam a szememet ez el is múlt.A szoba amit kaptam az most teljesen szét van marcangolva.Minden dolog aminek mozognia kellett volna az most lefagyott.Gyorsan kisiettem a szobából és rohantam is Hablatyhoz.
-mi a baj?-nézett rám Hablaty 
- ja...semmi.Csak gondoltam megkérdezem,hogy mi lesz akkor,hogyha egy kölyök világréme lebénít mindent a szobában....
-ugye becsuktad a szobád ajtaját?
-Még szép....elég az is hogy az én szobámban kupi lett.Amúgy...nem tudjátok hogy hova lett?
-Elhagytad?
-Nem,csak nem tudom,hogy hol van....
-Na jó...maradj itt.Srácok gyertek!Megkeressük!-mondta,majd mindenki felült a sárkányára és elkezdtek a fák között cikázni.Amíg ők elkezdték keresni a kis szökevényt addig én megkerestem a telefonomat és utánanéztem a sárkányok könyvének.Érdekes dolgok voltak benne....ettől a naptól kezdve egyre nagyobb vágy volt bennem az,hogy sárkányt idomítsak és hogy megülhessem őket.Egész végig jegyzeteltem azt amit olvastam és már vagy 3 füzetem megtelt.Az egészet megtanultam kívűlről :)
Már majdnem elaludtam amikor valami rámászott a hátamra.
-huh?-próbáltam hátranézni,de visszanyomta valami a fejemet,majd leugrott róla.Végre itthon van....Hablatyék ezekszerint megtalálták-héj pici...hol voltál?
-Szia...-jött be a nappaliba Takonypóc
-szia...nehéz volt elfogni?
-egy kicsit...furfangos egy jószág.És?Mi lesz a neve?
-Tehát megtarthatom?
-aha...megbeszéltem Hablattyal.
-te törődsz másokkal?
-meglepő mi?Én se tudom,hogy miért csináltam ezt,de így alakult.Szóval?
-nem tudom-simogattam és közben ránéztem a kezemben lévő csöppségre,majd ő is rám.-Amira...
-mi?
-Ez lesz a neve....Amira.
-klassz...akkor ezzel megvagyunk.Holnap tanítok róla neked pár dolgot...
-felőlem....
Másnap kora reggel felkeltett és kisétáltunk az erdőbe.Egy kis kötelet kötöttem Amira nyakára,hogy azért se tudjon megszökni.Nagyon sokszor megálltunk útközben,mert Amira számára minden érdekes volt...pillangókat üldözött,a fényre vadászot,vakondot kergetett és egyéb ilyenek.
-na jó.Akkor lássunk neki.-mondta majd mindannyian felálltak
-Előszőr akkor a te sárkányodnak a fajtáját vesszük...támadás?
-5
-sebesség?
-8
-páncél?
-4
-tűzerő? 
-7
-lövések száma?
-4
-méreg?
-10
-harapás?
-4
-lopakodás?
-7...bár eléggé nagy területet bevilágít szóval azt ne kérdezd hogy hogy ....
-akkor mondj valamit a személyiségükről és az úgymond rejtett képességeikről....
-az éles,kísérteties,csapásszerű félelem specialistája,kísérteties kék lángja van,mérgező gázt bocsájt ki ami ideiglenesen lebénítja az ellenfelét,ez csak pár perc,de elég idő egy végzetes támadásra,első számú étele az izzó alga,ami Aurvandil tüzének köszönhető,minél többet eszik belőle annál jobban ragyog.Nagyon védi a területét és a főélelmét.
-öhh...oké.Azt hiszem mindent elmondott....-mondta Hablaty,majd mindannyian egymásra néztek.-akkor jöhet a mai nap utolsó próbája...
Elmosolyodtak,majd odaállították Fogatlant mellém.
-na jó...ha fel akarsz szállni,akkor hátrafelé húzod a nyerget,ha le akarsz szállni akkor elkezded előre nyomni.Ha fordulni akarsz akkor meg abba az irányba dőlsz amelyikbe fordulni szeretnél.Ha felszálltál és azt akarod hogy elinduljon akkor finoman lökd meg a lábaddal az oldalát.Világos?
-aha...-hát elsőre nem nagyon ment.Szinte majdnem mindennek nekimentem,de végül elmentünk az egyik elhagyatott partszakaszra és ott gyakoroltunk. 

 Bevallom izgalmas volt...na és persze nehéz is,de ezt most ne vegyük figyelemebe.
Visszafelé mindenki gyalogolt,hogy még véletlenül se tévedjek el.Miközben Fogatlanon repültem Amira végig őt figyelte...visszafelé végig a repüléssel próbálkozott.Néha olyan dolgokat produkált,hogy mindenki elkezdett szakadni a röhögéstől...Nagyon jól éreztük magunkat.Amikor hazaértünk készítettem nekik vacsorát,amire először csak néztek és elkezdték turkálni,majd miután Astrid megkósolta mindenki elkezdett enni.Most vagy nem ettek még ilyet vagy nem is lett olyan rossz amit készítettem.
Astriddal és Kőfejjel amolyan lányos estét tartottunk.Sokmindneről beszéltünk,de azt hiszem még is csak a fiúk téma tartott a legtovább.
-és?Mi van Hablattyal?-amint megkérdeztem Astrid férrenyelte a sütit.
-ezt hogy érted?
-együtt vagytok,nem?
-nem...csak barátok vagyunk...
-na persze...
-ha azt hiszed,hogy bejön nekem a széplelkű,helyes és vakmerő sárkánylovas akkor tévedsz...-mondta,de az egész arca tiszta vörös volt.
-nem tévedek...te is tudod.És Kőfej?
-mi az?
-te hogy állsz a fiúkkal?
-sehogy...egszerűen Eret észre se vesz!!!!Pedig ő az álompasim!!!!!-ordított fel
-Amúgy is...mi van Takonypóccal?-nézett rám Astrid
-mi lenne?
-egész jól elvoltatok amikor odaértetek hozzánk....
-pedig nincs semmi se közöttünk...ha tudni akarod akkor Amirán röhögtünk.
-biztos?
-tuti...nem járnék vele.Ahogy innen egyik fiúval sem.
-És ha Hablaty szabad lenne?Akkor se?
-nem...kissé más az izlésem.
-ennek viszont örülök...-mondta Astrid amire én felugrottam és felkiáltottam.
-Na látod!!!!!!
-mit?
-szereted!!!!
-igen...barátilag.
-akkor miért örülsz annak,hogy még akkor sem jönnék össze vele,hogyha szabad lenne.És ezek szerint jártok is!!
-nenenene ordibáld már ki!!!!!-csitított el
-nekem miért nem mondtad el?-nézett Kő sértődötten Astridra
-mert akkor ennél is hamarabb kiderül....
-ez nem igaz!!!Tudok titkot tartani!
-na persze...mind1....én megyek aludni.Ha Hablaty hazaért akkor szidjátok le helyettem is amiért nem pakolt el maga után....-mondta és kisétált az ajtón
-mint a házastársaknál...komolyan.-mondtam mosolyogva,majd még úgy kb. 2 órán keresztül beszélgettem Kőfejjel.Végül is normális....mindent elmesélt.Beleértve az Eret iránti szerelmét és bánatát is.Amíg ő ezt mesélte addig én megcsináltam a haját.Persze úgy,hogy beleegyezett.Levágtam belőle egy kicsit,csak hogy ne legyen annyita töredezett.Begöndörítettem neki egy kicsit,majd átmentem rajta egy picit a fésűvel is...amikor megérkeztek a fiúk kivezettem eléjük Kőfejt,hogy elmondják a véleméynüket...
-én ugyan nem megyek oda ki!!-ordibálta a fal mögül
-Kő...gyere már.Senki se fog kiröhögni.Jól áll....Várjatok egy picit-mondtam a fiúknak,majd odamentem Kőfejhez és kiráncigáltam.
-utállak....-mondta bosszús szemekkel.
-nem is rossz....tényleg jól áll.-mondta neki Takonypóc
-ja....sokkal jobban áll mint az előző.-tette hozzá Halvér
-öhh....én még mindig azt mondom,hogy olyan vagy vele mint egy patkány...-ezt a kedves megjegyzést ki is rakhatta volna hozzá mint Fafej...
Kőfej mérgében fellökte,majd elkezdte verni.Én csak röhögtem rajta,míg a többiek próbálták őket szétválasztani.Amira szép lassan és álmos szemekkel odasétált,majd megfagyasztotta mindkettőt.
-hát...akkor ezt megoldottuk...-mondta Hablaty,majd el akart menni aludni,csak én megállítottam.
-beszélhetnénk?
-persze...de nem lehetne holnap?
-ha Astridhoz sietsz akkor elárulom neked,hogy mérges lesz rád.
-tudsz róla?
-aha...és Kőfej is tudja.
-na jó...miről akarsz beszélni?
-kissé aggódom Amira miatt...
-mi a baj vele?
-kissé agresszív egy kölyökhöz képest...nem?
-ilyen a természetük...Egyébként meg elég korán elvállt a szüleitől szóval ez is lehet az oka.Ne aggódj miatta.Rendben lesz.
-biztos?
-persze...de ideje lenne elmenned aludni....holnap nem fogunk kímélni a dolgoktól.-mondta majd biccentett egyett és továbbment.
Remek...akkor ezekszerint Amirának semmi baja nincs.Remélem is...Nem akarom elveszíteni.Már most a szívemhez nőtt és így is elég sok mindent elveszítettem az életem során....többekközt a családomat akiket nem is ismertem.
Nagyon sokat tanultam az elmúlt napokban.Szinte egy perc szabadidőm se volt...a  srácok azt mondták,hogyha továbbra is köztük akarok maradni akkor  ezt meg kell tennem és ki kell bírnom.Az összes kézjelet megtanították és az irányszavakat is...Amira is nagyon sokat fejlődött az elmúlt hónapokban.És milyen gyönyörű lett.Igazi nagy kedvenccé vált a csapatban....és a legjobb barátja Fogatlan és Kampó lett ami eléggé furcsa,mert ők ketten nem nagyon jönnek ki egymással.De ha ott van az én gyönyörűm akkor minden más...Hablaty végül nem bánta meg,hogy bevett a csapatba,mert legalább ha este elmegyünk és valamit látni is akarnak akkor nem kell egyik sárkánynak se valamiféle üvöltést leadnia,hanem Amira világít nekünk.
Olyan az égen mint egy repülő...eddig sehol sincs róla neten semmi szóval elég észrevétlenek vagyunk.És hogy hozzám mit szólnak odahaza?Keresnek...
Bár szerintem a rendőrség már rég befejezte a kutakodást.Magyarországon már minden ismerősöm azt hiheti,hogy már nem is élek...,de inkább legyen így.Nem vágyok vissza.
Szerintem itt tökéletes helyem van.Végre vannak akik elfogadnak és nem közösítenek ki.De amire nagyon kíváncsi vagyok,hogy mit fognak csinálni a születésnapomon.
Ami szerencsére karácsonykor van szóval nekem ez egy bónusz. :)
Bár így is elég nagy ajándék az számomra,hogy velük lehetek.Néha még Hanga is átjön,hogy beszélgessen velünk...
-Amira!!!!Gyere elő!!Ez nem vicces!!-kiáltoztam éjszaka az erdő kellős közepén.Már rendesen féltem a sötétben...össze vissza forogtam,mígnem elestem valamiben.
 

2.rész

-hol vannak?!-förmedt rám,amire kissé összehúztam magam
-fogalmam sincs...azt se tudom hogy miről beszélsz...-habogtam neki,majd elővett egy füzetet...az én rajzolós füzetemet.
-erről!!Erről beszélek!!!-tolta az arcomba a rajzomat amin egy siklósárkány volt.
-ezek csak rajzok...semmi más.-hirtelen becsukta a füzetet,majd fintorgott egy sort és hátat fordított nekem.Hirtelen megfordult,majd már lágy hangon újra kérdezett.
-tényleg nem tudsz róluk semmit?
-Nem!!Mondtam ezek csak rajzok...
-akkor honnan tudod hogy hogy néznek ki,ha még egyszer sem láttad őket?-kérdezte és közben az egyik szemöldökét felhúzta
-ömm...a meséből?
-miféle mese?-döbbent le
-Így neveld a sárkányodat ?Csak írja be a google keresőbe...
-a mibe?-nézett rám mintha kínaiul beszélnék
-na jó...van neted?
-az mi?-döbbent le ismét
-még ezt se tudod.Add ide a telefonomat.-mondtam,majd elkezdett körbenézni a szemével..-..ahjj...adja ide azt a pici dobozfélét az asztalról.
-nyesze!!-adta oda
-el is oldozna?Így nem tudok telefonozni...
-na még mit nem...-mondta nekem majd összekulcsolta a karját mint aki meg van sértődve
-haver...akkor oldd fel a telefonomat nyisd meg a böngészőt és írd be hogy httyd.Ennyi...-mondtam neki amire ő inkább eloldozott.Szépen rákerestem neki,majd megmutattam a képeket és a mesét is.
-azt hiszem hasznomra lehetsz...Ezentúl itt fogsz lakni.
-na jó,azért nem tarthatsz itt.
-mert van hová menned?Úgy tudom el akartál szökni...
-nem..nincs hová mennem.
-akkor meg?Nálam megtalálsz jó pár dolgot amire szükséged van.Régen lakott itt valaki,de hátrahagyott egy csomó ketyerét amiről azt se tudom hogy mire kell használni és hogy...erre leszel te itt.
-és miért tenném meg?
-mert ha nem...akkor eledel lesz belőled.
-még is mivel akarsz megetetni?
-nem hinném hogy tudni akarod.De maradjunk annyiban hogy pirítva szereti a kaját.
Felráncigált valami óriási házba.Az erdő közepén volt...azaz igazi luxus ház mit keres egy erdő közepén?

Fogalmam sem volt,hogy most mi tévő legyek...egy nagy házban ezzel a fura fickóval.

-amúgy....ki is vagy te?-kérdeztem tőle és felhúztam ez egyik szemöldökömet.

-A nevem az titkos...elég annyit tudnod,hogy utálom azokat a férgeket.-mondta és közben elővett egy kést

-azzal mit akarsz?...-mutattam rá a vágó eszközre.

-Dagúr!!!Már megint kivel beszélgetsz?-kérdezte tőle egy lány.

-muszály mindig a nevemen szólítanod?!-vágta az asztalba a kést.

-várjunk...ácsi ácsi...te  vagy Dagúr?!És akkor te lennél...Hanga?!
-aha....-mondta Dagúr majd belevetette magát az egyik fotelba
-na,de ezt még is hogy?!Mi folyik itt?-kérdeztem teljesen ledöbbenve
-nem tudjuk.Egyszer csak itt találtuk magunkat.Fogalmunk sincs hogy mit kéne tennünk ezen a helyen...ami meg Dagúrt illeti.Őt most jobb,hogyha békén hagyod.-megfogott a karomnál és körbevezetett a házban.Most valaki szórakozik velem vagy ez tényleg megtörténhet?A mese szereplői a való életben?Még is hogyan?!Még most sem tudom elhinni....
Hanga és Dagúr testvérek,de még is sokkal jobban kedvelem Hangát...ő olyan normális és barátságos.Meg tudom érteni,hogy miért viselkedik így Dagúr,de akkor is.Semmit nem tett ellene Hablaty és Fogatlan...se a többiek.Bár a valóságban nem is olyan őrült.
*Hatalmas zaj jött a nappaliból*
-mi történt?!-rohantam oda hogy megnézzem.
-ez az izé!!Benyomtam egy gombot és megjelent valami a képernyőn...-mondta és közben rámutatott a TV-re.
-úgy hívják,hogy adás...ez egy TV amivel filmeket nézhetsz...de neked köszönhetően már nem tudunk rajta semmit se csinálni...
-hát akkor csináld meg....
-még is minek nézel te engem?!TV szerelőnek?
-mert nem vagy az?
-NEM!
-és miért nem?Biztos,hogy jó munka lehet...
-ahjjj...-morgolódtam magamban,majd fogtam egy másik TV-t és kiraktam a nappaliba.-megfelel?
-tökéletes....és hogy működik?-elkezdte nyomogatni az összes gombot.-ez nem is jó!
-fordítva van a távkapcsoló....-szóltam hozzá unottan.
-azért ennyire még én se vagyok hülye!!várjunk...tényleg fordítva van....
-mi lenne ha kedvesebb lennél vele?-toppant be Hanga
-te meg hol voltál?
-nyugi bátyó...csak repülni voltam.
-este nyolckor?
-nappal nem mehetek...észrevennének az emberek.Igy is elég nagy probléma az,hogy itt van kettő világréme.
-na és ölvész?
-meddig akarsz még rajtuk lovagolni?Nem elég neked egy?
-nem...nekem egy egész flotta kell.
-és még is minek?-vágtam bele a kis beszélgetésükbe.
-mert el akarom pusztítani az éjfúriát....
-na akkor én magam fogom kitekereni a nyakad!!Nem hagyom,hogy bántsd Fogatlant!!
-és még is ki vagy te?!Nem voltam eléggé világos?!-megragadta a kezemet és lerángatott a pincébe
-mit akarsz most csinálni?!
-mondtam...ha nem csinálod azt amit mondok akkor eledel lesz belőled!És...etetési idő van!-mondta,majd kinyitott egy ajtót és belökött.Valami sötét hely volt és csak egy kis fény szűrődött be a parányi ablakon.Hallottam ahogy rámzárja az ajtót,majd valami elkezdett mocorgni.
A beszűrődő fényben pillantottam meg először azt az arcot.Azokat  a szemeket amivel ölni tudott.

Üvöltése szinte süketítő volt..Rámnézett és egyre közelebb jött,mire én elkedztem ordibálni Dagúrnak,de ő nem figyelt rám,hanem tovább ment.Egyre közelebb jött felém az a két gyilkos szempár....már gombóc volt a torkomban.A szívem hesvesen vert és kishíján majdnem sokkot kaptam.
Szárnyait kitártotta és elkezdte felgyűjteni a gázt amit,majd meggyújthat,amikor egy zuhanó hangot hallottunk meg és valami szinte berobbantotta a teret.
A mesében ezt csak úgy hívják,hogy
-ÉJFÚRIA!!!!!!!!!-egy hatalmas fekete és barátságos sárkány állt be közénk.Nem féltem tőle...tudtam,hogy Fogatlan lesz az.
Hablaty visszatartotta a sárkányt,majd elkezdte felé nyújtani a kezét.
Kíváncsian néztem,hogy mit fog csinálni,amikor hirtelen megragadta az én kezemet és a sárkány orrához tette.
-ne félj tőle....ezentűl bízni fog benned.Gyere...-mondta és felültetett Fogatlanra.
-Most hova megyünk???
-A többiekhez....egyébként se kéne itt lenned.
-kösz....ha te nem bukkansz fel....-kezdtem el mondani,de a szavamba vágott
-nem kell megköszönnöd....legalábbis nekem nem.Fogatlan találta meg.
-nos...akkor köszönöm.Fogatlan...-mondtam és megsimogattam.
Amikor Hablattyal megérkeztünk akkor mindenki döbbenten nézett rám.Gondolom az jár a fejükben hogy ki lehetek...
-Ki ...vagy ...te?!-kérdezte szaggatottan Hablaty
-Tamara...
-Hogy kerültél Dagúrhoz?
-gondolom  elrabolt...
-és tudod,hogy most hol vagyunk?
-nem....-mondtam amire elővett egy térképet.
-itt vagyunk...-muatott....AUSZTRÁLIÁRA?!?!?!
-AUSZTRÁLIA?!!?!Képes volt Magyarországról idáig elhozni?
-Igen...méghozzá annak a sárkánynak a segítségével.
-És most mi a tervetek?Mi lesz velem?
-Egyenlőre nem tudom...
-Vegyük be a bandába...-szólalt meg egy széles srác
-muszály neked minden lányra rámásznod?-kérdezte meg Astrid Takonypócot.
-nem...csak ha muszály.
-Nem vehetünk be akárkit....-mondta Hablaty és elkezdett hosszasan töprengeni
-és ha csak ideiglenesen lenne itt?Bizonyítson,hogy alkalmas rá...-kösz Halvér...kedves tőled.
-nem is tudom....-mondta Hablaty,majd Fogatlan odajött hozzám és elkezdtem vele játszani,amire elmosolyodott....-legyen.De csak ha megfelel....
-Ezaz!!-öklözött Halvér és Takonypóc.
-Akkor....üdv a bandában!-mondta Astrid,majd mindketten mosolyogni kezdtünk.
-várjunk....hol vannak az ikrek?-kérdeztem döbbenten
-tényleg....nem is tűnt föl,hogy nincsenek itt
-én is csak onnan jöttem rá,hogy túl nagy a csend....-mondtam és mosolyogni kezdtek.De ekkor egy robbanást hallottunk.
Mindenki futni kezdett a hang felé,majd megláttuk őket egy fénylő izével a kezükben.
-Ti meg mit csináltok?!-Ordított oda nekik Hablaty
-elfogtuk!!!!-ordibálták vissza
Hablaty intett nekünk,majd odarohantunk...hosszasan vizsgáltuk,hogy mi van a kezében,majd amikor már nem volt olyan fényes észrevettük,hogy egy kölyök világréme van a kezükben.Egy kis fehér,néhol piros színnel...
-szegényke!!!-vettem át tőlök-ugye nem sérült meg?-kezdtem el kiszedni a hálóból,majd simogatni kezdtem amit előszőr nem vett jó néven,de azért is odatartottam a kezemet a fejéhez.Pár percig még szagolgatta,majd mindenki azt figyelte,hogy mikor rakja oda a fejét,de mind ez fölösleges volt...
Elaludt.Visszamentünk a házba én meg fogtam és bevittem az én szobámba.Vagyis ami mostmár az enyém...ledőltem az ágyre,úgy hogy magam mellé helyeztem a csöppséget és még néhány percig figyeltem a lélegzetét,majd én is elaludtam.


Hát most ennyi lenne :) Remélem azért tetszett ez a rész :) Jó éjszakát kívánok mindenkinek....így 0:27-kor.

1.rész

Sziasztok!A nevem Tamara.Épp a középiskola utolsó évében vagyok és nem valami fényes baráti körrel.Ha pontosan akarok fogalmazni akkor barátok nélkül.Mindenki gúnyol,mert olyan dolgokban hiszek amiben mások nem...
Az iskolám maga nem olyan rossz...inkább a modernebb sulihoz raknám,de azért a tanárok lehetnének kedvesebbek.
Ez lenne a sulim...és amikor meghallom az utolsó csengőt már fel is pattanok,hogy elkerüljem a megjegyzéseket és,hogy minél hamarabb hazaérjek..azaz ide:
Tudom,hogy mit gondoltok.Gazdag elkényesztetett liba...de ez egyáltalán nem így van.Örökbefogadtak és hát nem a legjobb tekintettel vannak rám.Ha pontosabban akarok fogalmazni akkor úgy mondanám,hogy már rég be akartak adni egy diliházba csak hát elég erőteljesen megmondtam nekik,hogy én nem fogok elmenni.Hálás vagyok nekik azért,mert örökbefogadtak,de nem kéne így bánniuk velem...nem vagyok őrült csak olyan dolgokban hiszek amiben más nem.Ez teljesen más...,de akkor kezdjünk is bele.
Megszólalt a csengő és én rendszerint jógyerek módjára besietek a terembe,hogy ne lássanak meg a tanárok a folyosón.Beülök a leghátsó padhoz és előveszem kicsiny füzetemet,hogy újabb rajzot tudjak készíteni.Egyből mindenki rólam kezdett el beszélni,hogy már megint a képzeletbeli dolgaimat firkálgatom pedig most egy jól kidolgozott rajzot akartam készíteni.Sokszor megjelent már az álmomban egy kicsi sárkány ami a füstben él és a füstben mozog,hogy ne vegyék észre.Az álmomban igen csak hozzám ragaszkodott,de hát ő csak egy álom barát.A valóságban még egyszer sem találkoztam vele...sajnos.
-TAMARA!!!-ordított rám a tanár-Tán nem vette észre,hogy bejöttem?!
-Elnézést kérek...kissé elkalandoztam.-mondtam halkan majd lefelé néztem
-tudja tanárnő megint a hülye sárkányait rajzolgatja!-Patrik
-Kérem azt a füzetet!-mondta a tanár,mire gombóc szorult a torkomba.Még sosem látta rajtam kívűl senki...
Megfogtam a füzetemet,majd szép lassan kivittem a tanárnak.Magamban imátkoztam,hogy ne nézze meg,de még is kinyitotta.
-Ez valami vicc akar lenni?Kérem a rendes füzetet amibe rajzolgatott!-utasította mire értetlenül néztem
-De Tanárnő ez az a füzet...-mondtam meg neki kissé félénk hangon
-És akkor hol vannak belőle a rajzok?
-Fogalmam sincs...az előbb még benne volt az összes....-mondtam majd elvettem a tanártól a füzetet és megnéztem a saját szememmel.Érdekes...ott voltak benne a rajzok.A saját szememmel láttam...-itt vannak a rajzok.-mutattam a tanárnak,de megint csak üres lapok látszódtak.
Most mindenki értetlen fejjel nézett rám.-mondja...van valami betegsége vagy valami?-kérdezte tőlem a tanár amire az egész osztály felnyerített-Ne röhögj!!!Az ilyen egyáltalán nem vicces!
Ebben a pillanatban mint akit leütöttek padlót fogtam és már csak pár hangot hallottam...nem tudom,hogy mi lehetett ez az egész.Minden olyan furcsa volt.Végül az orvosok sem tudták megmondani nekem hogy mi volt ez a hirtelen elájulás...,de abban biztos voltam,hogy amikor értem jönnek a nevelő szüleim akkor jól le fognak szidni.És ezt milyen jól tudtam...egész végig velem ordibáltak a kocsiban.Kórusban....
Amikor hazaértünk sértődötten zártam magamra az ajtót,majd egy kis levelet kezdtem el írni,de végül amit írtam benne nem tudtam megtenni.Nem volt hozzá elég bátorságom...Nem érdekeltek az iskolai dolgok.Gyorsan bevágtam a papírkát a fiókomba,majd fogtam egy füzetet és egy grafitot és belevetettem magamat a meleg ágyamba.Elkezdtem megírni a saját kis történetemet...egy új viking aki Hibbant szigetére érkezik és minden álma,hogy sárkánylovas lehessen.Igen...valóban ez az álmom.A történetben rengeteg barátom van és elég sok sárkány is szerepel benne és az összes a barátom.Bárcsak a való élet is ilyen lenne...
Másnap hasgörcsel mentem iskolába és reméltem,hogy senki se fog hozzám szólni,de sajnos nem így lett.Egész nap csak gúnyoltak a tegnapi dolog miatt.Elég rossz egy olyan iskolába járni,hogy tudod senki nincs melletted amikor kéne.Csak egyetlen egy barátot szeretnék,de mindneki kerül engem.Mindenféle pletyka járja át a sulit rólam.Tetves,fogyatékos,pszihopata és egyéb ilyenek.Nem tudom,hogy az utobbi honnan jött,de mind egy.
Biosz órán valakinek korgott a gyomra,mire valaki benyögte-mi volt ez?Csak nem egy sárkány morgása?-erre ugyan úgy el kezdett szakadni a röhögéstől az osztály mint tegnap.Olyan nyomasztó...mivel érdemeltem ezt ki?
-héj...minden rendben?-jött oda hozzám Gergő
-hagyj békén...ha azért jöttél ide,hogy gúnyolhass akkor kösz,de nem kérek belőle.
-ha nem tűnt volna fel akkor megkérdeztem,hogy jól vagy-e?Hallottam hogy tegnap összeestél...-Gergő
-és mit izgat az téged?
-veled mindig ilyen nagy öröm a beszélgetés?
-Általában igen...nem szoktak velem beszélgetni.És ha meg akarod tartani a hírnevedet akkor jobban tennéd,hogy te is elkerülsz engem.
-hírnév?Mit érek én azzal,hogyha másoknak nem tudok vele segíteni?
-jajj...csak ne kezd el játszani a főhőst.Azt ki nem állhatom.
-Akkor majd játszom a mellék hőst.Ennyire egyszerű...hallottam a pletykákat rólad és hogy miben hiszel,de kit izgat?Régen engem is sokat piszkáltak,mert én is elhittem egy filmet...
-na persze...tegnap meg piros hó esett.
-nem hiszed el?
-nem...és ezzel nem fogsz megnyugtatni hidd el.
-és mivel tudnálak?
-semmivel....tudom,hogy legbelül te is egy idiótának tartasz....
-hát ez nem így van...Szívedhez nőtt az a mese...és?Mindenkinek van kedvenc meséje...
-csakugyan...akkor neked mi a kedvenc meséd?
-jó kérdés....régen nagyon sokat néztem a Narutot.Mostmár csak akkor nézem,hogyha új részt töltenek fel...
-a Narutot?
-tán olyan meglepő?
-kissé...azt hittem én vagyok az egyetlen aki még szokta nézni.
-hát akkor nagyot tévedtél......hazamész?
-aha...
-akkor elkísérlek...úgy legalább még többet megtudhatok rólad.
-kösz,de nem kell...-mondtam neki,de ő azért is hazakísért.Nem tudom,hogy mi ez a hirtelen kedvessége velem szembe,de mind egy.Jól esett egy kicsit is beszélni valakivel.Nem volt az a bunkó mint amilyen általában lenni szokott.Úgy tűnik amióta Patrik lett a fiúknál az a hú de nagy menő kissé visszavett az egojából.Bár ennek örülök...egy idiótával kevesebb.
Kissé megdöbbentem mert elég sok közös volt bennünk...mintha direkt azokat mondaná amiket én szeretek...fogalmam sincs hogy mit szóljak ehez.Nem vagyok hozzászokva.Amikor a házunkhoz értünk a nevelő apám már ott állt a kapuban tiszta vörös fejjel,majd megindult felém.Kissé ledöbbentem és megtorpantam,majd el akartam menni mellette,de megragadta a karomat és visszarántott maga elé.
-Mit akarsz?!
-Vegyél vissza!!Még is hogy mersz ilyen hangnemben beszélni velem?!
-Nem érdekelsz fogd már fel!!Eddig hálásvoltam amiért örökbefogadtatok,de mostmár azt kívánom,hogy bárcsak otthagytatok volna!!-mondtam amire rámemelte a kezét és arconvágott
Gergő döbbenten állt ott,majd "apa" elküldte onnan.Még az utca végéből visszanézett és látta,ahogy verve tuszkolnak be a kapun,majd be a házba.Még egy jópár odibálást hallott,majd egyszercsak minden elcsöndesült.És hogy miért kaptam mindezt?Fogalmam sincs...
Harmadnap a suliban...itt végem lett.Amikor beléptem a suliba az egész hely tele volt plakátolva velem.Gondoltam,hogy valami hátsószándéka van Gergőnek...de hogy ilyet tegyen.Ez már tényleg durva volt.A terembe érve mindenki a kivetítőt nézte ahol én voltam és néhány infó rólam amit eddig sikerült eltitkolnom.
A szememmel hevesen kerestem Gergőt,majd amikor megláttam,megráztam a fejem és már az egész szemem tiszta könny volt.Ledobtam a táskámat,majd futni kezdtem arra amerre csak tudok.Kifutottam a suliból,majd az erdő felé vettem az irányt.Tudtam hogy hol vagyok mivel nagyon sokat kijártam oda.Pontosan tudtam,hogy merre van a főút így arra vettem az irányt.Egész nap ott sétáltam.Tudtam,hogy egyszer ha akarom ha nem,de rám fog sötétedni mégsem fordultam vissza.A szemem előtt lebegett a cetli amit a nevelő szüleimnek írtam.Mostmár biztos voltam abban hogy megteszem.Már alig bírják a lábaim....már mindjárt összeesek.Már semmi sem menthet meg.
Nem tudom,hogy merre járhattam akkoriban...tuti hogy letértem az útról,amit követtem,de ez se  nagyon érdekelt....
Ebben a pillanatban amikor már tényleg majdnem összeestem...azaz már majdnem nekicsapódott a fejem a földnek valami erős megragadta a karomat és elvitt.Nem éreztem magam alatt a talajt...mintha replünék.De lehet hogy megint csak egy buta állom.
Amikor kinyitottam a szememet egy mocskos pincében voltam.Megkötözve...
-tehát felébredtél...-szólalt meg egy hang amire rögtön felkaptam a fejem
-ki maga és mit akar tőlem?
-Azon kívűl,hogy a szolgám leszel semmit...-lépett elő egy vöröshajú 25-30körüli férfi...
-ismerjük egymást?
-Nem hinném...engem senki se ismer...azaz...öten ismernek.De azt az öt embert rajtam kívűl senki más nem ismeri.
-Engedj el most azonnal!!!
-Nem tehetem...-mondta,majd odahajolt hozzám
Arconköptem,majd felállt előttem...
-És még is mit tudsz a sárkányokról?Hol vannak?!
-......hogy mi van?