12.rész

-kihez beszélsz?-nyitott be apa kómás fejjel hozzám.
-senkihez...csak álmomban beszéltem.
-jól vagy?
-nem is tudom.Miért?
-a szemeid körül tiszta lila,tiszta fehér vagy....gyere.Had vizsgáljalak meg.
-mert?
-csak gyere...-megfogta a kezemet és segített felállni.Óvatosan kivezetett a dolgozószobájába majd felültetett az asztalra.Fogott egy pici lámpát és elkezdett a szemembe világítani.
-na?Van valami gyanús?-kérdeztem fáradtan és már majdhogynem elaludtam.
-öltözz fel!Azonnal viszlek a kórházba!-szólalt meg,majd a bőröndbe elkezdett bedobálni pár holmit és óvatosan a kocsiba ültetett.Amíg a kocsival száguldoztunk valami erőteljesen be akart jönni a hátsóablakon...hátranéztem és csak azt láttam,hogy egy pici kis izé hevesen csapkod utánnunk.
-húzd le az ablakot...-mondtam majd apa meg is tette.-egy üzenet lesz....-figyelmesen olvastam magamban az üzenetet

-na?Mit írnak?

-azt,hogy itt vannak...

-kik?A barátaid?

-hát ha lehet őket annak nevezni...elvileg mindannyian követik a kocsinkat.-kinéztem az ablakon és láttam,ahogy egy kis fényt gyújtanak így láttam mindenkit...vagyis majdnem mindenkit.Csalódottan hátradőltem,majd az utat bámultam...-neked is volt már olyan barátod,aki egyik napról a másikra már nem is szólt hozzád és nem is tettél semmi olyat amivel megbántottad volna?

-Dagúr?

-Honnan tudtad?

-Beszéltem vele...egyik nap bejött a kórházba?

-Mi?Még is mi lett vele?

-Csak össze kellett varni egy sebet a mellkasán...de kutya baja.Egész jól tűri a fájdalmat.

-biztos,hogy jól van?

-Igen....,de kérdezhetek valamit?

-persze...

-miért félted őt jobban,mint a többieket?

-Mindenkit ugyan úgy féltek...legyen szó akár Takonyról vagy az ikrekről.Csak őt alig látom és amint már mondtam sosem beszélünk...

-hát jó....,de ha  egyszer is bántani mer,akkor esküszöm,hogy-valami belevágódott a kocsinkba és átdobott a másik sávba,aminek tömegkarambol lett a vége.Még úgy is kirepültem a kocsiból,hogy be voltam kötve...mintha valami elvágta volna a kötelet.Apa után kiálltottam,de neki már csak a mozdulatlan testét láttam,ahogy a fejre állt kocsiban ül.Még megannyi kocsi szaladt egymásba,azért,mert belénkjött valami....minden lelassult és csak a levegőben kapálóztam,amikor már majdnem földetértem.Azt hittem,hogy valaki a csapatból volt az,de nem....megragadta a két kezemet és elhurcolt.Ekkor láttam meg,hogy Amira eszeveszettül repül utánnam csak úgy a semmiből előbukkanva.Ez a valami ami éppen elragadt morogni kezdett és már hallottam,ahogy lőni készül.

-NEEE!!!Ő az én sárkányom!!Ne merd megtámadni!!-ahogy ordibáltam neki,lenézett rám és egy éles fogmutogatás után magamellé utasította Amirát.Sosem láttam még hozzá hasonlót.Egyetlen egy részben sem volt benne....,de akkor mi lehet ez?Páncél lett volna rajta és azért ilyen más?Nem...azt nem hinném.De a hangja meglehetősen hasonló valamelyikhez...
Egy barlangba repültünk be,majd hirtelen feljebb ment,majd csak úgy bepördült a talajba....először nagyon megijedtem,mert azt hittem,hogy most egy nagyot fogok csattanni,de nem.Ezekszerint tudta,hogy ott van egy bejárat,mert miután ott beereszkedett egyből elfordult jobbra és repült tovább a sötétben,mégis minden akadályt kikerült.Lehet azért,mert Amira közben kisebb lemaradással,de világította neki valamennyire az utat...


Egyik percben valami erős fényt vettem észre,ahogy egyre csak haladtunk abban a hosszú alagútban.A sárkány üvöltött egyet,majd a kijárat előtt több ezer másik kezdett el repkedni ő meg csak kisuhant,majdnem eltarolva némelyiket és hirtelen lefékezett.Amikor hátranéztem azt láttam,hogy Amirát nem nagyon akarják átengedni és szegénykém nincs hozzászokva ennyi sárkányhoz,így megállt és összehúzta magát,majd keserves hangot adott ki,amire az engem cipelő hátranézett és elterelte onnan a többieket.Ebből a szemszögből kedves....amint Amira is megtudott mozdulni célbavett engem és hirtelen kikapott a sárkány mancsaiból,de nem volt elég gyors és hamar földretaszítottak minket.Amira ahogy csak tudott küzdött a sárkány ellen,de meglehetősen erősebb volt termetéhez képest.Már éppen lőni készült,de ekkor egy ember lépett elő és a botját a földhöz verte,amire elkezdtek megrezzenni rajta valami kis csörgőszerűségek és a sárkány hátrébblépett,majd odament az ismeretlen mellé és farkával körbevonta.

-ki vagy te?-néztem végig rajta,majd csak egy ember jutott eszembe-Valka?-megrázta a fejét jelezve,hogy tévedek,majd közelebblépett hozzám és a sárkányomra nézett,majd ismét rám.-mit akarsz tőle?-kérdeztem,mire felényújtotta a kezét,majd elkezdte simogatni és alaposan végigmérte-wáó!!Kedvel téged. :)-mosolyogtam egy sort,majd megfogott a vállamnál és elkezdett körbemutatni a helyen amit csak pár lyuk világított be na meg a sárkányok tüze.Felálltam és lassan elkezdtem megfordulni s közben ámulva néztem körül,mígnem megláttam,ahogy valaki jön felém.Hátrébbléptem,Amira pedig védelmezően elémállt.
-Azta!Milyen gyönyörű sárkány!-térdelt le hozzá és simogatni kezdte,amire persze Amira egyből beadta a derekát és hozzádörgölte a fejét.Csak álltam és néztem,ahogy játszanak,mígnem felémfordult-ohh...bocsi.Bizonyára a te sárkányod.Itt nincs egy világréme se...amúgy Stefi vagyok.
-jajj semmi baj.Én meg Tamara.Mit csinálsz itt ezen a helyen?
-hát vigyázok a sárkányokra.Mi mást csinálhatnék?
-mondjuk sok más dolgot a világban.Ha sárkányod van,akkor miért nem kerested meg Hablatyékat?
-Hablatyékat?
-Igen...a sárkánymester?A fickó aki egy éjfúria lovasa?
-Éjfúria?Ugyan...nem nehéz betanítani egyik sárkányt sem.Egyébként is egyetlen egy éjfúria van a világon,az pedig Orion.
-mármint Fogatlan...
-nem.Orion...
-Orion?De mindig Fogatlannak hívják...
-kik?
-Hablatyék.
-Hogy találkoztak Hablatyék Orionnal?
-Fogatlan Hablaty sárkánya...még szép,hogy találkozik vele.
-Nem...Orion az én sárkányom.
-De Fogatlan a neve...
-Orionnak hívják.
-Na jó én már nem vágom,hogy most mi van...
-Szerintem már én se....
-És ki volt az a másik alak?Aki körbevezetett.
-Ja...ő csak egy lovas.Még nagyon én se tudom,hogy ki lehet.Ő vezetett erre a helyre.És azóta vagyok itt,hogy vigyázzak az egyik faj utolsó példányára.
-Egyetlen egy példány van az egyik fajból?És most hol van?
-Igen...a víz alatt.Ott szokott aludni,így nem látjuk nagyon.Az egész napját ezzel tölti.-egy hatalmas sárkányfarok csapta fel ránk a vizet,majd a vízbe csapódott.
-azta...ebből ítélve hatalmas lehet.
-Az is....nagyon hatalmas.
-és nem szokott előjönni?
-Csak,hogyha bedosz valamit a vízbe,ami érdekelni is fogja...
-Ami érdekelné...-ránéztem Amirára,aki öklendezni kezdett és a fénylő algája beleesett a vízbe.A víz egyre kisebb lett és hatalmas hullámok keletkeztek rajta,majd egy hatalmas fej bukkant fel elöttünk.

-Wáóóóó!!!Ez tényleg hatalmas...-néztem bele a szemébe és alaposan végigmértem,hogy mekkora is lehet valójában.Az biztos,hogy még a gnúnál is nagyobb lehet.-hogy találtatok rá?

-Ohh..nem mi találtunk rá.Ő talált ránk.Legalábbis úgy is vehetjük.Épp a lenti víznél horgásztam,amikor észrevettem,hogy valami hatalmas lény beúszott valahonnan.Mire megfordultam ott ékeskedett felettem.Ha Orion nem lett volna velem,akkor biztos,hogy megtámad...

-Szóval ő védett meg tőle?

-Sárkány sosem támad önszántából egy másik sárkányra.És ha rámtámadt volna,akkor az olyan,mintha Oriont támadná meg.

-értem....

-és te,hogy kerülsz a sárkányokhoz?Mindig is Hablatyékkal voltál?

-Nem...igazából mindig is hittem a sárkányokban,csak az osztálytársaim és a nevelő szüleim ezért mindig piszkáltak és idiótának néztek,aztán egy nap megszöktem.Már majdnem összeestem a semmi közepén éjszaka,de Dagur sárkánya megragadott a kezemnél és magávalvitt.

-Dagur?A kis vörös aki mindig is be akart idomítani egy ölvészt?

-igen...,de egyáltalán nem olyan mint amilyennek beállítják.-leültünk egy fa alá-kedvesebb és azért ő is figyel az emberekre.Legalábbis az volt...mostmár nem beszélünk és nem is találkozunk egymással.

-mert régebben találkozgattatok?

-Igen....,de azt is csak úgy,hogy a csapat tagja volt.Aztán volt egy kisebb veszekedés és felbomlott az egész.De mindenki visszajött,kivéve őt.-lehajtottam a fejem és inkább a másik irányba  néztem.

-ilyen jóban voltatok?

-igen...sokszor megvígasztalt amikor kellett...de ma már nem is keres,nincs itt hogyha szükségem lenne rá vagy legalább valakire.

-De Amira itt van neked.

-tudom...és ezért hálás is vagyok neki.Csakhát ő nem tud beszélni...így nem is próbáltam meg elmondani neki,hogy mi is szokott bántani.

-Nem kell elmondanod neki.Legalábbis,hogyha nem akarod hangosan kimondani.Pontosan tudja,hogy mi bánt...már az elejétől kezdve,amikor hazavitted.

-Ezt,hogy érted?

-Egy nap,majd megtudod.-mondta és felállt,majd leporolta magát.-Na...mit gondolsz?Megkeressük Dagurt?

-miért akarnám megkeresni?Ő nem akar látni.

-Nem biztos,hogy ez így van.Lehet arra vár,hogy most te tegyél valamit.-megfogta a kezemet és felhúzott-Gyere!!!Nem érünk rá egész nap!!

-na jó,de hol van a te sárkányod?

-most alszik,de bármelyik közül választhatok.-fütyült egyet és egy ostorcsat repült le hozzá.-Hát ő itt Luna....nem a hivatalos sárkányom,de ő is nagyon hűséges.Na gyerünk!!!

Mindketten felszálltunk és megindultunk a kijárat felé,de az ismeretlen lovas bevágott elénk és elállta az egyetlen utat amin kiférnénk.Hiába próbáltuk elmagyarázni neki,hogy meg kell keresnünk a többieket nem engedett el.Engedelmesen visszaszálltunk a földre,majd tanakodni kezdtünk,hogy most mi tévők legyünk.Nem tudtunk semmit se kitalálni,ezért annyiban maradtunk,hogy éjszaka próbálunk meg kiszökni,amikor majd alszik...hát erről a tervről is ennyit.Elkapott minket.Azt hiszem számított erre a kis akciónkra.Megkötözött minket,majd a fa alá ültetett,hogy ott várjuk a reggelt.

-mit csinálsz?-suttogtam miután elaludt a harmadik lovas.

-elvágom a köteleket és kiszabadulok,utána meg téged is kiszabadítalak.-amint elszakadt a kötél felállt és gyorsan kioldozta a sárkányokat is,majd utasította Lunát,hogy vágja szét az én kötelemet is,de arról megfeletkeztünk,hogy Luna pikkelyei akár a páncél,így nagy zajt csapott.A lovas felriadt és egyből ránk nézett.

-Menj!!!Szólj a többieknek!!-ordítottam Stefinek,aki aggódóan nézett vissza rám-Menj már!!!!-kiáltottam,amikor le akarta lőni őket.

Stefi sikeresen megmenekült,míg én itt ragadtam ezzel az őrültel.Összekötötte a kettő kötelet és mint egy kutyát elkezdett sétáltatni a sötétben,hátrahagyva a megkötözött Amirát.Remélem Stefinek minden jól fog menni.

-Gyerünk Luna!!Meg kell találnunk őket!!-teljesen elmerült a gondolataiban és már nem is nézte,hogy merre megy.Hirtelen nekirepült valaminek és a földre zuhantak,egyenesen valaki lába elé.Felnézett,majd egyből leszólította-Dagur?

-ki kérdezi?-nézett rá fintorogva,miközben a szekercéjét megtámaszotta a vállán.
-Stefi vagyok...Tamarának szüksége van rád!Valami ismeretlen sárkánylovas fogvatartja...
-Megtudja oldani magától.Van annyira erős.
-Szerinted ha meg tudná oldani magától,akkor most könyörögnék neked,hogy segíts neki?
-van benne valami....,de akkor sem segítek.
-de miért?
-mert elvesztettem egy fogadást.Még csak nem is beszélhetek vele...
-Komolyan?Egy fogadás miatt?
-Aha...a fogadás az fogadás.Ha elveszíted ez van.Tartsd be a feltételeket.
-és pont te be fogod tartani?Dagur a tébolyult?
-mert mit kéne tennem?
-Elöszőr is.Mentsd meg.Másodszor pedig beszélj vele.Ugye tudod,hogy hiányol?
-Engem?
-téged...és nem viccelek.
-Ja persze...
-Eskü...vagy talán nem hiszel nekem?
-Őszintén szólva nem hiszek neked azóta,amióta bemutatkoztál.
-ohh...most az egyszer kérlek és tegyél meg érte valamit.Vagy....ugye nem akarod,hogy megtudja,hogy egy fogadás nyereménye?
-Ha elmered neki mondani!!
-pedig csak pár szó...
-Na jó....segítek.
-Húhaaa....valaki nagyon szeret valakit!-viccelődött miután felszálltak,de Dagur csak egy pillantást vetett rá,majd elfordult.
-és ha igen....-motyogta halkan,így Stefi nem hallotta meg.
Már vagy fél órája nem jött vissza.Tudom,hogy nem könnyű megtalálni egy embert,de akkor is.Már nem bírom tovább.Ha nem mondok neki valamit,akkor meg fog verni.És elegem volt az ilyenekből...nem akarok több verést.Nem akarok több fájdalmat.Nem akarok szenvedni olyanokért,amik nem is rosszak vagy nem az én hibám.Igazság szerint egyikünk se hibás semmiben...csak el akartunk menni.
-hát legyen...-mondta és már majdnem arconvágott,de valaki megfogta a kezét és elrántotta onnan.
-Még is mit képzelsz magadról?Nem ütünk meg egy lányt sem...-mondta rideg hangon és elhajította,majd pont az arca mellé hajította a szekercét.-Hm.A célzásom még nem pontos...
-Dagur?Tényleg eljöttél...De miért?
-Öhmm..az most nem lényeg.Csak azért jöttem,hogy kiszabadítsalak.
-legalább már hozzámszólsz...
-de csak most...
-Mit tettem,hogy ennyire megutáltál?Legalább csak mondd meg.
-Lényegtelen....hozd a sárkányodat és lelépünk.Utána pedig mindenki megy a maga dolgára.
-Én itt maradok...-mondta Stefi
-Mert?
-Vigyáznom kell rájuk...
-De ahhoz itt lesz ő...Gyere!!Hablatyék biztos szívesen látnának a csapatban!!
-Nem is tudom...
-Kérlek!!Majd én beszélek velük...mit szólsz?
-..................