14.rész

Elindultunk hát a többiekkel megkeresni a szökött kis barátunkat,de hosszas repülés után rádöbbentünk,hogy kevesen indultunk neki ennek a feladatnak,ígyhát visszamentünk és mindenkit nyeregbe ültettünk.Kisebb csapatokra oszlottunk s mindenkihez jutott egy olyan sárkány,aki jól megtudja világítani a sötét erdőket.
Húúúú....nagyon nagy hiányérzetem van.Mintha valamiről teljesen megfeledkeztem volna.De mi is lehet az?

-Tamara vigyázz!!-ordított mögülem Geri,majd a sárkányával arrébb lökött minket s lezuhantunk.

-Gyertek erre vannak!!Kettő lezuhant!!-kiabáltak az emberek és hallani lehetett,hogy egyenesen felénk futnak.Ijedten összenéztünk,majd gyorsan felpattantunk a sárkányainkra,majd a csapat többi tagjával együtt elmenekültünk onnan.

-Ezek lennének a sárkányvadászok?-motyogtam magam elé s Amira a szeme sarkából rámnézett.Sosem értettem,hogy hogy lehet egy sárkány ennyire különleges.Mi lehet abban a ragyogó hínárban,ami ilyenné képes tenni egy sárkányt?Ahogy a szemébe néztem rájöttem,hogy egy jó ideje nem is néztem meg alaposan életem legjobb barátját.Hogy milyen nagy lett a fajtájához képest...emlékszem még az anyjára.Ő kisebb volt nála.Gyönyörű sárkány lett belőle,és talán még Fogatlannál is szelidebb.Egy csodás teremtmény.

Egész este kerestük Wingleest,de sehol sem találtuk.Már mindenki majd bealudt,ezért reggel hétkor ,már úgy döntöttünk,hogy elég lesz.Megvártam,amíg a csapatom tagjai hazaérnek,majd a házunk felé vettem az irányt.Jó magasra felszálltunk Amirával,majd pár perc múlva elordítottam magamat,olyan hangosan,amennyire csak tudtam.Válaszul csak egy felmordulást kaptam,de nekem ez is épp elég volt.
Még,hogy fogadnak rám...nem vagyok egy tárgy,amit meg lehet nyerni!!Nem vagyok senkié!Ezzel idegesítenek,amikor itt vannak a nyakunkon a vadászok.

-Ne aggódj Amira.Nem hagyom,hogy bántsanak!-simogattam meg,majd utasítottam,hogy szálljunk le,mert megérkeztünk.Az udvar teljesen szét volt szedve,és a medencéből is,mintha elpárolgott volna a víz.A bejárati ajtó szét volt törve és a szobák is romokban álltak.Sárkányom kíséretével mentem végig a házon,s hallgattam szűntelen morgását,ahogy egyenesen a pincéhez akar vezetni.Apa mindig is tiltotta,hogy oda menjek,de úgy tűnik,hogy valaki még is megtette.Ez az ajtó is szét volt törve,ám kevésbé mint az előző.Szép lassan elindultam a lefelé vezető lépcsőn,ám amit ott találtam,arra egyáltalán nem számítottam.
-Wingless?-tettem fel a kérdést,mire a sárkány felém fordult s szemeivel alaposan végigmért,majd közelíteni kezdett,miközben folyamatosan csattogtatta a fogait.Amira körbefont és a lábainál megfagyasztotta ellenfelünket,aki kíváncsian hajtotta le a fejét lábaihoz,majd Amirára nézett.Kezemet lassan felé nyújtottam ő meg ijedtében hátra húzta fejét és a szárnyaival csapkodni kezdett,de nem tudott felrepülni.Egy sárkány aki nem tud repülni.Érdekes...óvatosan közelebb mentünk,majd alaposan megnéztük.Utasítottam Amirát,hogy most egy kicsit álljon hátrébb,majd a kis barátunk hátára ültem.Szeme sarkából rámpillantott egy igen szúrós tekintettel,majd amikor megérezte,hogy újra megtudja mozdítani a lábát elkezdett össze-vissza ugrálni és futni,mígnem mindketten a szekrénynek estünk.Leesett pár könyv,de volt köztük egy doboz is,amire rá volt nyomtatva,hogy TILOS és a teteje alaposan be volt ragasztva.Winglessel és Amirával összenéztünk,majd kíváncsiságunk győzelmére felnyitottuk a dobozt.

Tele volt képekkel,melyen apával volt,és mindenféle különös tárgy is volt benne,amiről fogalmam sincs,hogy mire jó.Ahogy tovább kutakodtam,az egyébként nagy dobozban,rátaláltam egy kesztyűre,ami tele volt perzselés nyomokkal.Aztán ahogy mégjobban átnéztem a dobozt találtam egy sisakot is egy ruhával együtt.Viking ruha volt,ezt senki se tagadhatta volna.Hasonló Astridéhoz,még is valahogy más...aztán a legalján ott volt egy kép,ami ketté volt tépve,de csak az egyik fele volt ott.Ezen a részén apa és anya volt,ahogy kint vannak egy réten vagy valami hasonló helyen.Olyan boldognak tűnnek rajta...Amióta itt vagyok egyszer sem láttam apát így,ilyen őszintén mosolyogni vagy akár röhögni.

-Hol van apa?!-jutott hirtelen eszembe s felpattanva a földről hátrahagytam a sárkányokat.Az aznap este szinte újra lepergett a szemem előtt...ahogy láttam az arcát a kocsiban...ahogy nem mozdult meg....Mindent újra láttam.Berontottam a kórház ajtaján és sírva rohantam a recepciós nőhöz,hogy mondjon valamit.Amint megtudtam,hogy hanyas szobában van apa,egyből odasiettem.Apa ott feküdt az ágyon,mindenféle gépre felkötve...az ágy mellett egy fiú ült,de amint észrevett felállt és odajött hozzám.Páva?Széttárta karjait én meg mindenféle gondolkodás nélkül odamentem s szorosan átöleltem.Fejemet a vállaiba fúrtam,míg ő kissé beletúrva a hajamba ölelt át.

-Hol voltál?Már azt hittem,hogy odavesztél...-suttogta,de nem tudtam válaszolni.Csak sírtam tovább nem törődve azzal,hogy talán már el akar engedni...-ne sírj.Nem lesz baja.-nyugtatgatott,de ezektől csak mégjobban sírtam,tehát inkább csöndben tűrte,majd amikor már kezdtem lenyugodni a fejét hátrébbhúzta,majd a szemembe nézett.Letörölte könnyeimet s arcom minden egyes szegletét átnézte.A kezeim ekkor már a mellkasán pihentek,így pont éreztem,hogy a szíve gyorsabban ver a szokásosnál...éreztem,hogy pirulni kezdek,ezért lehajtottam a fejemet,majd eltoltam magamtól s apámhoz léptem.

Az ágya mellett álltam s néztem az arcát,ami jelen pillanatban annyira nyugodtnak tűnt.Mintha nem is érezne fájdalmat,de belül biztos,hogy nagyon fáj neki...A táskámat egyszercsak ledobtam a vállamról és kivettem belőle a sisakot,amit otthon találtam abban a bizonyos dobozban,majd a kezéhez tettem.Ujjait rákulcsoltam,majd a székbe ültem s üresen néztem magam elé.

-Lemegyek a büfébe...kérsz valamit?-fordult hozzám páva,de én csak továbbra is magam elé meredve néztem az ágyat.-Hát jó...pár perc és itt vagyok.-mondta és ezzel el is hagyta  a szobát.

Nem tudom,hogy mennyi lehetett az idő,de arra ébredtem az éjszaka,hogy a kórházi TV be lett kapcsolva és méghozzá nem is egy akármilyen csatornán.A hírcsatorna volt benne és épp valami fickó nyilatkozott...legalábbis rögtön nem ismertem fel,de amint magamhoz tértem rájöttem,hogy a nagybátyám van benne.Mit akar már megint Phil?

¨[...]Elég sokat kellett dolgoznunk ,de úgy gondolom,hogy megérte,márcsak ezért a nagy és hihetetlen felfedezésért.Mostmég nem tudjuk megállapítani,hogy mióta vannak közöttünk,de abban biztosak lehetünk,hogy nincs egyedül.Mint a csapdászok vezére kijelenteném,hogy szervezetünk már 30 éve működésben van,ám most tényleges bizonyítékunk van ezeknek a lényeknek a bebizonyítására.De nem is húznám tovább a szót...kérem jöjjenek beljebb és tekintsék meg az első elfogott példányunkat. -mondta s bevezette a kamerás fickót egy épületbe,ahol egy ketrec volt felállítva és letakarva.Amikor a kamerás elég közel volt lerántották a leplet és legnagyobb meglepetésemre Luna volt bezárva oda.Amikor megláttam egy hirtelen harag töltött el...

Gondolkozni kezdtem,de az agyam egyre csak azon kattogott,hogy most azonnal ki kell szabadítanom onnan,kerüljön bármibe.Nem tudok csak itt ülni és várni a csodára...egy barátom sárkányáról van szó.Ha fordítva lenne a helyzet,akkor biztos hogy ő is segítene nekem.Kinyílt az ajtó és páva jött be rajta.A haja le volt vágva,szinte már kopasz volt,és most nem a szokásos cuccai voltak rajta,hanem katonai felszerelés.Szemeim kikerekedtek és tetőtől talpig végigmértem,majd nagyokat pislogtam,hátha csak képzelődök,de nem.Besorolták a katonák közé,pedig úgy tudom,hogy már rég kiszállt és most még is.

-Megint katonának mész?

-Apám sorolt be...a vadászok kitalálták,hogy az a sárkány rájuk támadott,ezért úgy döntött,hogy többé már nem fogja megvédeni őket...-mondta s le se vette a szemét a cipője orráról.Azt hiszem ő is szégyenli azt amit tenni fog.

-És te megteszed azt amit kér?Nem számít egy kicsit sem,hogy megbíztunk benned?-mondtam s a tekintetét egyből rámszegezte,majd elémdobta a táskáját,ami ki volt nyitva így tisztán láttam,hogy mi van benne.

-Altató?

-Nem rátok fogok vadászni....Aki akár csak egyszer is rátok céloz,azt ezzel fogom meglőni.Azonnal hat szóval nem lesz gond.Eredetileg elefántokhoz tervezték a hatékonyságát...-vonta meg a vállát az utolsó mondatnál.Még mindig nem tudtam elhinni,hogy újra beállt a katonák közé,még akkor sem,amikor tudom,hogy velünk harcol.Vagyis értünk harcol...egyszerűen már a puszta gondolata is aggaszt annak,hogy bármi baja eshet.Apám kezéhez néztem,amiben ott volt a sisak,majd pár perc töprengés után odamentem és elvettem tőle.Megforgattam egyszer kétszer a kezemben,majd kissé könnyes szemekkel ránéztem az előttem álló fiúra,aki hitetlenkedve nézett felém,majd amikor indulni készültem megragadta a kezemet,hogy márpedig ő nem fog elengedni,de én csak leráztam a szorítását és rohanni kezdtem.

Utánam rohant,de odakint már csak azt lehetett látni,hogy magam mellé utasítom ragyogó barátomat és felszállok rá,majd még egy utolsó pillantást vetek az ott lévő emberekre,s anya egykori sisakját a fejemre húztam.Most az egyszer nem kellet hunyorítva ülnöm a sárkányom hátulján,mert úgy látszik anya volt olyan leleményes és egy kis "szélvédőt" rakott bele a sisakba.Mérgesen néztem magam elé,de legszivesebben megint elordíottam volna magamat,csakhát szegény Amirát sajnálom,aki még azt se tudja,hogy mire készülök.Hablatyék felé tartottunk,hogy elmondhassam nekik,mi is a tervem a vadászokkal szemben,de ahelyett,hogy támogatott volna elég erősen ellentmondott.

-De miért nem?A sárkányaink élete forog kockán!Ez egy kicsit sem érdekel téged?

-Pontosan tudom,hogy kiknek az élete forog kockán és ez nem csak a sárkányokról szól!Ha most odamegyünk és háborút indítunk,akkor többen is odaveszhetünk!!

-Nem háborút akarok,csak azt,hogy megmutassuk nekik,hogy igen is szelídek a sárkányaink!

-Tudod jól,hogy már én is próbáltam ezt!És mi lett a vége?!Elvesztettem az apámat!!Majdnem elvesztettem a legjobb barátomat!!Nem tudod,hogy milyen érzés,amikor egyetlen egy szülő nevel téged egész életben aztán meg csak úgy elveszíted,mert belerohantál valakinek a csapdájába az önfejűséged miatt!!

-Az apád nem csak úgy meghalt!!Azért halt meg,hogy megmentsen téged!!Hősként halt meg Hablaty!!

-Tudom,hogy mit miért tett!!De amíg a mi csapatunkban vagy,addig nem mész sehova!Főleg nem háborúba!-mondta s becsapta maga mögött az ajtót,ezzel kizárva engem és a minket figyelő embereket.Amira kisebb morgással odajött hozzám és a kezemhez dörgölte a fejét,de én csak megragadtam a nyergét,majd jól hallhatóan odamondtam neki,hogy indulj,s ezzel fel is rugackodott a levegőbe,majd gyors szárnycsapásokkal elindultunk.Láttam ahogy Hablaty mérgesen utánunk néz az ablakából.Páran még követték a példámat és utánam eredtek,majd egy mérges sárkány hangját lehetett hallani,ahogy visszahívja seregét.Visszanéztem és Hablaty Fogatlan erejét használja fel arra,hogy megszerezze a csapata többi tagját,de végül nem mindenkit tudott visszatartani,és pont ezért lehetett látni rajta azt,amit akkor láttam.Dühös volt...,de olyan szinten,hogy az leírhatatlan.

Miközben repültünk,kihalásztam a nadrágom zsebéből a telefonomat,majd ítam egy SMS-t a kis segítőnknek,hogy találkozzunk a városban és hozza a kis seregét is ha lehet,mert páran odamegyünk.Úgy gondolom,hogy nem fognak elkezdeni lövöldözni,hogyha civilek között vagyunk,de amikor odaértünk még is az a látvány fogadott,hogy mindenhol mesterlövészek voltak felsorakozva és mindegyik embernek volt egy puska a kezében.Amirával rászálltunk egy ott parkoló teherautó tetejére és végignéztünk a tömegen,ahogy le volt kerítve és az emberek döbbent arccal állnak ott,majd fényképezni kezdtek.

-Mit akartok?!-szólalt fel az egyik fegyveres fickó,akinek mély és tiszteletre méltó hangja volt,ám mi még emiatt nem fogjuk figyelembe venni,főleg nem tisztelni.Aki a sárkányainkkal szórakozik,az nem érdemli meg.

-Engedjétek el a sárkányt!Nem akarunk háborút!-kiáltottam neki vissza,mire hangos röhögésbe kezdtek és némelyikük,már rendesen sírt a nevetgéléstől.Komoly arcot vágtam és épp utasítottam volna Amirát az elcsöndesítésre,amikor a hátam mögül egy plazmabomba jött és az égen szétrobbant.Mindenki elcsendesült és a katonák a fegyvereket ránk emelték,lövésre készenállva.Végigpillantottam,hogy vajon honnan jöhetett pontosan Hablatyék lövése,de sehol se láttam.A következő pillanatban már azt láttam,hogy egy fekete sárkány huppant le mellénk,rajta a dühös lovasával,aki majd felrobban miattam.

-Megmondtam,hogy ne csinálj semmit!-ordított rám s közben Fogatlan is rámordult Amirára,felvillantva kék ragyogó színét is.Az emberek mégnagyobb csodálkozásba kezdtek,amikor meglátták,hogy a sima fekete lény hirtelen világítani kezdett,ahelyett,hogy folyamatos ragyogásban lenne,mint az enyém.

-Mondtam már,hogy csak bészélni akarok velük!!

-Beszélni?!Még is hogy lehetsz ilyen felelőtlen?!-kezdett mutogatásba a karjával,mígnem idegesen rácsapott egyet Fogatlanra,aki megsem érezte,mert még mindig az én Amirámat tartja sakkban.

-Azt akarom,hogy ne bántsák a sárkányokat és béke legyen,még is mi ebben a felelőtlenség?!

-Az hogy az emberek így is úgy is háborút akarnak!!Aki esztelenül gyilkol,arra nem hatnak az ész érvei...-Kezdett el még nagyobb hangnemben beszélni és közben a katonákra mutatott.-Nézd meg!Látsz köztük olyat,aki le rakta a fegyvert?Aki nem tekint a sárkányokra úgy,mint egy fenevadra?

-Igen,látok köztük olyat.De ha csak egy ilyen dolog miatt inkább kihátrálsz a sárkányok védelmezése alól,akkor nem érdemled meg,hogy vezető legyél!Nem érdemled meg,hogy egy Éjfúriád legyen!!Nem érdemelsz meg egyetlen egy sárkányt sem!!!Még csak a viking nevet se!!Ha az apád most látna biztos azt gondolná mint régen!!Hogy miért van egy ilyen fia...-üvöltöttem rá,mire a szemei nagyra kerekedtek és kissé hátrébb húzódott.Ahogy beszéltem vele,Amira is egyre jobban felbátorodott az alfával szemben és erőteljeseket lépve felé morogni kezdett,ezzel jelezve neki,hogy igen is van annyira erős mint ő.

Hablaty hátra nézett és látta mindenki megvető pillantásást.Még Astrid is ott volt a tömegben,de ő inkább nem nézett a szemébe.Az ikrek szúrós pillantást vetettek rá,Takonnyal együtt,míg Halvér próbálta kerülni a szemkontaktust.Hanga csak a fejét rázta,miközben le nem vette a szemét Hibbant sziget vezéréről.Nagyot sóhajtott,majd Fogatlannal kicsit hátrébb mentek,majd megfordultak.Kissé sajnáltam,amiért ezeket mondtam neki,de részben nagyon is mérges voltam rá.Az ő barátai mindig segítettek neki megvédeni Fogatlant vagy akár saját magát,de amikor másnak lenne most szüksége az ő segíségére,akkor hirtelen kihátrál az egészből.Nem ilyennek ismertem meg...valami nagyon megváltozott benne.Mintha már nem is az lenne,mint aki a mesében volt.Csodálkozom azon,hogy itt senki sem olyan mint ott.És mi lesz ha ennek vége,vagy hogyha itt megsérülnek?Ez nem olyan mint a mese világa...Küzdened kell mindenért,kórházak vannak és nincs olyan,hogyha 8 méterről leesel,akkor nincs semmi bajod.Hisz nézzenek végig magukon...egyáltalán nem olyan mint a mesében,se ők se a sárkányaik.Valósággá alakultak...

Épp mondani akartam valamit Hablatynak,de ekkor egy dörrenést hallottam és előre kaptam a fejemet,hogy megnézzem mi az.A szemem tökéletesen fókszuált a felém repülő golyóra és ledermedve néztem,ahogy egyenesen jön felém....Amira próbál elhúzni,de nem tud...A szememet lehunytam és vártam a következményeket,de ekkor....