9.rész

Sziasztok!!Először is szeretnék bocsánatot kérni,ugyan is mindenki (rajtam kívűl) boldog új évet kívánt amikor kirakta az első részét 2016-ban,de én nem...mekkora egy bunkó vagyok... :( Szégyellem magamat...:( És azért is szégyellem magamat,mert nincs egyszerűen időm elkészíteni a Sárkányok hajnala következő részét...:( :'( És mindkettő miatt ezer bocsánatot vagy annál is többet szeretnék kérni!!BOCSI!!BOLDOG ÚJ ÉVET MINDENKINEK!!! ( így utólag is :)   )

A parancsnok épp lendítette felém a kezét,amikor Amira kitört valahonnan és rátámadt,majd jött a többi sárkány is és nem engedték,hogy bárki is rá lőjön.A kezével próbálja távol tartani a fejét magától,de nem hinném,hogy sokáig bírja,mert azért még is csak a egy sárkányról van szó és nem mondanám,hogy könnyű,de nem is túl nehéz,mint egy gronkel vagy egy sikló...Végül a parancsnok is úgy döntött,hogy ő maga akar elbánni Amirával,bár ez lehetetlen mint tudjuk.Puszta kézzel úgy sem tudja legyőzni...persze ebből rájöttetek arra,hogy egyáltalán nem kedvelem a parancsnokot és ő sem engem.Az összes napom így telt el...durva napjaink voltak,durva edzésekkel.Elástak minket egy dobozban,elástak úgy,hogy csaka fejünk volt kint,éjfélkor a tengerpart vizében kellett futnunk,majd a sekély vízben felülés és fekvőtámasz,terepfutások,kúszás rázós hálók alatt a sárban,szakadó esőben....és egyéb ilyenek.Szóval nagyon kemény volt és ez még csak a kezdet.
Mivel tényleg egyre rosszabb volt a helyzet és kialakult nálunk egy kisebb csata,így minket küldtek oda,hogy véget vessünk neki...oké ezzel nem is volt gond,mert harc nélkül meg tudtuk oldani,de a bázisra vezető út már ennél rosszabb volt.Másik helyről jöttünk és ott szakadt az eső,villámlott és tornádók is voltak.
-valaki tudja,hogy merre megyünk?-kiabáltam a többieknek,miközben próbáltam letörölni a sok vizet az arcomról
-Ez jó kérdés!!Én is kérdezhettem volna tőled!-ordított át Hablaty-mit gondolsz pajti?Tudsz tájékozódni?-Fogatlan megrázta a fejét,majd arconcsapta Hablatyot.-szóval nem....
-hogy fogunk így visszajutni?-kérdezte Astrid,amire hátranéztem
-ASTRID VIGYÁZZ!!!!!-kiáltottam neki és hátramutattam,majd utasítottam Amiárt,hogy rpüljünk oda.Gyorsan ellöktem onnan Astridot,majd mindannyian gyorsítottunk a tempón.-Ebbe semmi képp ne kerüljetek bele!!Ez egy f7-es tornádó!!Igyekezzetek!!-ordítottam nekik,mert egyre közelebb volt hozzánk....
Amira egyre jobban lassult...éreztem,hogy minket már elért és hamarosan magába kever a hatalmas széltölcsér.
-HALADJATOK MÁR!!!-ordítottam nekik,majd hátranéztek és ijedten nézték,ahogy ott van közvetlen mögöttem a tornádó.Astrid visszafordult,hogy megmentsen,de nem akartam,hogy őt is elkapja-NEEEE!!!!!!-ez volt az utolsó amit ordítani tudtam nekik,mert ebben a pillanatban már a széltölcsér belsejében voltam és csak úgy kavarogtam össze-vissza a dolgokkal,amiket már felszedett.Tele volt hínárral,halakkal,kövekkel,vízzel,növényekkel,fával,téglák,és más emberek is áldozatúl estek.Már csak Amira jelentette nekem a biztonságot...csak kapaszkodni tudtam a nyergébe.Tárgyak csapódtak nekünk és csak remélni tudtuk,hogy ezt túl fogjuk élni...Amira folyamatosan figyeli,hogy hol vagyok és próbál magánál tartani...
-semmi ba-kezdtem el,de nem tudtam befejezni,mert nekemrepült egy hatalmas faág és fejentalált,amitől teljesen eszméletlen lettem.Az utolsó amit láttam az Amira aggodalmas arca volt,ahogy abban a pillanatban utánam üvöltött...
-Nem hagyhatjuk ott!!
-Ezt én is tudom!!De mit akarsz tenni?Berepülsz te is a tornádóba?!Tudom,hogy gyűlölsz,de most az egyszer hallgass rám!
-Meg a francokat!! Én nem fogom ott hagyni!!Gyerünk Deathwing!!
-DAGÚR NE!!!!
-Ez őrült!!!!!
-Csak Dagúr....
-Igaz!Akkor most mi legyen?
-Megmentjük a társainkat...
-Te magadnál vagy Hablaty?!Ha oda bemegyünk akkor mi is úgy járunk mint Tamara!
-Tudom....,de elvégre is megmentett téged nem?Ha nem ment volna oda akkor te kerülsz bele a tornádóba.
-Utálom,hogy mindig neked van igazad.
-Ohh Thor segíts nekünk!!-fordult meg Halvér is
-Héj Dagúr!!Mit szólnál egy versenyhez?
-Miféle versenyhez?
-Ha én mentem meg előbb Tamarát,akkor te békénhagyod és nem beszélsz neki egy szót se  a versenyről...
-és miért mennék bele?
-Mert ha te mented meg akkor esetleg szólhatok pár jó szót az érdekedben,békénhagyom és megteszek neked bármit 1 hónapon keresztül...
-2 hónap...
-a többi nem is érdekel?
-2 hónapon keresztül megteszel nekem bármit...mi lehet ennél jobb?
-felőlem...-kezetfogtak,majd mindketten belevetették magukat a tornádóba-ohh...-ilyedt meg Takony amikor elsodródott mellette Amira-Amira?Kampó!!!Érzed valahol Tamarát?
Kampó elkezdett körbenézni,majd egyre gyorsabban forogtak...
-DAGÚR!!!!!MEGTALÁLTAD MÁR?????-ordított Takony ahogy csak tudott
-NEM!!!!DE AMIRA EGYEDÜL VAAAN!!BÁRHOL LEHHHET!!!!!!-ordított vissza Dagúr
SRÁCOK!!!PRÓBÁLJATOK MEG KITÖRNII!!!!!!!-ordította Hablaty,de mindenkinek ez volt az utolsó mondat...elváltak a sárkányaiktól,majd ők is egymaguk sodródtak....
-pfff....blehhh....-kezdett el köpködni Hablaty,amikor már partot értek és a tornádónak is vége lett...-SRÁCOK!!!!!FOGATLAAAAAN!!!ASTRIID!!Huh?!

Fogatlan:Rawrr....
-Fogatlan!!!Hála az égnek!!Jól vagy pajti?-simogatta meg
-Hablaty....
-Astrid!Jól vagy?
-A kezem....azt hiszem eltört.-mondta és takarta a szemét az esőtől.
-Nyugi...mindjárt kitalálok valamit...-felállt és kezébe vette Astridot,majd elmentek menedéket keresni.Végül egy barlangot találtak és ott töltötték a nap további részét.Egymáshoz bújva ültek a barlangban,majd Fogatlan a tüzével meleget nyújtott nekik,amire elaludtak.


-Ahh...túléltük....Fafej?Fafeeeej!!!Merre vagy?-valaki megragadja a lábát,amire felugrik,majd megrugdossa.
-Aúúú!!Ez csak én vagyok te marha!!!
-Nem kéne ijeszgetned!!
-Mintha az én hibám lenne,hogy nem veszel észre....hol van Böff és Töff?
-Fogalmam sincs....
-Miért nem keresed meg őket?
-Még is hol keressem?
-Mit tudom én....az ott meg kicsoda?-mutatott a távolban fekvő emberre
-Nézzük meg?-kérdezte,majd közelebb mentek hozzá-HHHHH!!!!!ERET FIA ERET!!!!!!!!!!!!!-ugrott oda Kőfej,majd szorosan átkarolta a nyakánál
-Mi-a?Még élek?...-kinyitotta a szemét és meglátta Kőfejt.-Jesszus!!-állt föl gyorsan,majd távolabb ment tőle.-Hol vagyunk?
-öööö...nem tudjuk.
-Akkor keressünk valami menedéket...nem vagyok hajlandó több időt tölteni ebben az esőben....


 -Nem is győztél!!!Nem mentetted meg csak vége lett a tornádónak!!
-Fogadd el Dagúr...Ez van.Mindig vannak nyertesek és vesztesek...
-igen és én vagyok a nyertes.
-nem...Mert én nyertem.
-Miért nyertél volna te?
-Mert én úsztam ki vele a partra és nem te....ennyit erről.
Dagúr már nem tudott mit mondani rá,csak tovább állt és keresett valami helyet,ahova bemehetnek,hogy nem ázzanak tovább.Takony a kezébe vette Tamarát,majd követni kezdte Dagúrt és egész végig azt hajtogatta neki,hogy van egy nyertes és egy vesztes.
-hm???Halvér?
-Óóóóó hála Thornak!!!!Már azt hittem,hogy csak én landoltam itt.Itt vannak a sárkányaitok.Amirát nem találtam...fogalmam sincs,hogy hol lehet.
-Kampóó!!!!-rohat hozzá Takony-jól vagy?-nézett rá majd meglátta,hogy letört egy rész az egyik szarvából.-a szarvad....
-Deathwing!!!Gyere ide pajti!!-felszállt rá,majd újra nekiállt keresni egy helyet.-Ez nem igaz...kizárt,hogy ne legyen itt egy hely se...
-Ez eleve egy hely...-mondta Halvér,amire Dagúr dühösen ránézett...
-akkor nem igaz,hogy nincs itt egy menedék se...így megfelel ?
-igen...így sokkal pontosabb.De mivel itt vannak a sárkányok,ezért vissza is repülhetnénk Ausztráliába.
-Mert tudod,hogy merre kell menni?
-Természetesen...Kövessetek.-mondta,majd mindannyian felszálltak és elindultak Délkelet irányába.
Másnap délben már mindenki ott volt a csapatunkból a hadiszálláson és már mindenkinek ellátták a sebeit és élték tovább az életüket,mintha semmi se történt volna.Azonban én meg ott feküdtem egy szobában bekötözött fejjel,kézzel,lábbal,mellkassal és csak néztem a plafont.Semmire sem emlékszem...
-nocsak...hát felébredtél csipkerózsika? 
Lassan az ajtó felé néztem-mi történt?
-Ömm...tegnap a küldetés után egy tornádóba keveredtünk...
-tornádóba?
-aha...De ne aggódj...nem tört el semmid.Pár napig még itt kell lenned,de utána újra talpon leszel.A fejed sérült meg jobban,ezért lehet az hogy nem emlékszel semmire.-mondta Takony,de ebben a pillanatban berontott hozzájuk egy vén banya.
-Tényleg itt van....-döbbent le,majd odajött hozzám-add a kezed kedvesem...-mondta,majd felemelte a kezemet és alaposan megnézte a tenyeremet.Először komoly arccal megvizsgálta,majd egyszercsak kikerekedett a szeme és hirtelen elengedte a karomat.
-Hm?Mi a baj?
-Sok mindent láttam a jövődben...
-maga egy látnok lenne?-sütöttem le a szememet...-akkor ne kíméljen.
-A mostani edzéseknek köszönhetően igen erős leszel.Elég határozott vagy,hogy vezess egy egész sereget és ez meg is fog történni-elmosolyodott-ugyanakkor a szerelemből se lesz hiányod.Egy ideig két fiú közt fogsz állni egészen addig amíg...-inkább témát váltott-meg fogsz menteni rengeteg embert a barátaiddal....,de ennek ára is van.Ne feledd...
-miért váltott témát?
-nem lényeges.Ennyit láttam...
-de igen is lényeges...-förmedtem rá,de ekkor valami nagyon erős fájdalmat éreztem a fejemben.
-nyugi...ne erőltesd meg magad.-nyugtatott Takony,majd kitessékelte a banyát és ő is ott hagyott.Dagúr ott állt az ajtóban...mennyi ideje állhat ott?És ő miért nem jött be?Mosolyra húzódott a szám,de Dagúr lesütötte a szemét és elment....valami baja van velem?Még csak nem is köszönt...Egy beszólása se volt.Nem jött be megölelni.Mit tettem vele?
A srácok minden nap bejöttek hozzám,hogy beszélgessünk egy kicsit,na meg megmutatták nekem az öreg harcosomat...szegény Amira.Eltört az egyik szárnya...és valószínűleg ez is az én hibámból adódott.De gyorsan gyógyul....elvégre a sárkányok elég hamar rendbejönnek.Azt hiszem...
Az előbbit inkább kijavítom.Mindenki bejött hozzám,hogy beszéljen kivéve Dagúr.Biztos,hogy haragszik rám csak tudnám,hogy miért.A többiek azt mondták,hogy nem tettem vele semmit...

Ennyi lett volna mára ebből a részből... :) Remélem tetszett :) Sziasztok!!

 

8.rész Megtörés

-és...milyen Ausztrália?
-szuper...szeretek itt lenni.Sokkal több barátom van mint az előző helyen.Ott senki se szólt hozzám.
-mert?
-ömm....maradjunk annyiban,hogy olyan dolgokban hittem amit mások hülyeségnek gondoltak,de igazából nem akarok róla beszélni.
-rendben....de szólj ám,hogyha itt is piszkálnak.Majd én elintézem őket.
-erre semmi szükség.Már tudom az igazat arról amiben hittem szóval...már mind1.Nem beszélek róla mások előtt így nem tudják és elfogadnak.
-nem beszélsz az érzéseidről?
-nem...
-akkor...épp itt az ideje!!-csapta össze a két kezét Phil bácsi.
-nem...nincs itt az ideje.Sajnálom,de egyenlőre semmi közötök sincs az érzelmeimhez.-felálltam az asztaltól és felmentem a szobámba.
-kell még neki egy kis idő...-hebegett apa,majd ő is felállt és ment a maga dolgára.Phil csak értetlenül űlt az asztalnál és várta,hogy valaki visszamenjen hozzá.
Én kidőltem az ágyamra és elkezdtem gondolkozni....megcsináljam a házit vagy ne?Kapok érte valamit ha nincs kész?Mondjam,hogy más dolgom volt?Végül nagy nehezen megcsináltam bár igaz,hogy egy szót sem értettem a feladatokból,de nem baj. 
Másnap teljes unalommal ballagtam az iskola felé...nem találkoztam tegnap Amirával és a srácokkal se...,de legalább egy iskolába járunk így nem lesz gond.A tegnapi is csak azért volt ilyen,mert vasárnap volt amit egyébként nagyon utálok a hétfővel együtt.Blehh....undorító napok.
Ha még nem lenne ma 9 órám akkor azt mondom,hogy nem is olyan borzalmas egy hétfői nap,de így.Kibírhatatlan.
-szia.-jött oda hozzám az egyik 12.-es fiú és elkezdett valamit beszélni nekem az ő nyelvén.Tőlem csak annyit tanultak meg,hogy szia meg a nevemet.Én viszont egy szót se tudok tőlük pedig egy éve itt vagyok.
Miután végigmondta a kis beszédét értetlenül ránéztem,majd hangosan becsuktam a szekrényem ajtaját és elindultam a másik irányba...közben vissza kiabáltam,hogy nem értem,mert hát mit mondhattam volna rá.Bár ebben a momentumban nem csak én néztem értetlenül,hanem a többiek is.
A srácok ma be se jöttek suliba...vajon mi lehet velük?Remélem nem keveredtek bele semmibe.Azért biztos,hogy az én fejem is égne nem csak az övéké...
A negyedik órán viszon teljesen beparáztam és nem csak azért,mert földrajz TZ volt,hanem azért is,mert az óra kellős közepén egy helikopter jelent meg a terem ablakánál és valami kommandós fickók vagy mit tudom én betörték az ablakot és az ajtót,majd körbevettek....igen.Egyedül csak is engem.Mi a francot szúrtatok el Hablaty?!
A csávókák utasítottak arra,hogy száljak be a helikopterbe miközben az ott REPÜL az ablaknál...ezek meghibbantak?!Még mit nem...elkezdtem rázni a fejem,hogy én ugyan ezt meg nem csinálom,de ekkor felkapott az egyik és átugrott velem,majd a többiek is követték.Az egész iskola azt figyelte,hogy mi történik az osztályomnál,majd amikor már nagyjából lenyugodtak lehúzták a maszkot ami az egész arcukat takarták kivéve a szemüket.
-apa?!
-Nyugi...nem lesz semmi baj.
-még is mi a franc folyik itt?!
-ezt én is kérdezhetném tőletek...
-tőlünk?
-tőled és a barátaidtól...
-még is mit?
-tudjátok ti,hogy ez mekkora titok?
-de micsoda?!?!?!
-tudunk ...a kis kedvenceitekről.
-milyen kis kedvenceinkről?
-Akkor úgy mondom,hogy tudunk a sárkányokról.
Ekkor szinte minden leesett....tehát ezért nem jöttek az iskolába.Ezért nem válaszoltak semmire...De,hogy jöttek rá?Phil bácsi derítette volna ki?Az lehetetlen...ahhoz ő túl szerencsétlen és bár senki se mondja ki előtte egy igazi vesztesnek nevezik.Szóval ő kilőve...,de akkor hogy derült ki?
-nem értem miről beszélsz...
-dehogynem....
-nem.Nem tudom,hogy miről beszélsz.-ebben a pillanatban érkeztünk meg egy bázisra,ahol a srácok ott beszélgettek.Legalábbis beszélgetés lett volna,hogyha Hablaty és Dagúr nem kezd el megint veszekedni.Ezek sosem fognak felnőni...Amint földetért a helikopter a két fiú közé álltunk Astriddal,majd lekevertünk nekik egyet-egyet.
-Ti idióták!!!Mit kerestek itt?!
-azt amit te...idehoztak minket.
-na jó,de hol vannak?
-Biztonságban.Üdvözlünk az Ausztrál légierő bázisában.Tamara,ugye?
-Igen.De...mit akarnak tőlünk?
-Ez egyszerű.Amint tudjátok nagyon nehéz ideőket élünk át.Nem csak Ausztrália,hanem az egész világ.Óvatosnak kell lennünk minden miatt.Amióta megtámadták Franciaországot senki sem érzi magát biztonságban.
-aha...a lényeget ha lehetne.
-Ez fura...úgy tudtam mindig is példagyerek voltál.Az iskolában ugye...az egyik tanárodnak se szóltál vissza,a szabályokat nem szegted meg.Tudom,hogy mindenki kiközösített az előző osztályodban és,hogy porigaláztak minden nap...,de ennek ellenére nem értem.Miért lettél ilyen?
-Magának semmi köze az életemhez!-összekulcsoltam a kezemet,majd a szemeimmel körbenéztem és láttam,hogy mindegyik embere kifejezetten engem figyel.-Maguk meg mit bámulnak?
-Főnök.Nem lenne egyszerűbb,hogyha az egyik képzett emberünknek adnánk oda az ő hátasát?
-Hátasát?Ez most komoly?
-mert?Tán nem egy hátas állatod van?
-Ne beszéljen róla úgy,minthogyha egy tárgy lenne.Igen is vannak érzései és egyébként is sokkal intelligensebb magánál.
-Elég legyen!!Nem tűröm az ilyen beszédeket.
-Akkor maradjon csendben!-mindenki rámszegezte a fegyverét.
-Hagyják csak.Nem lesz szükségünk fegyverekre.Szavakkal is be lehet törni ezt a lányt.
-nyugodtan próbálja meg...-oké...tudtam,hogy be fog törni,de akkor is erősnek kellett mutatnom magam.Efelől nem volt kétség.
-Díjazom az önbizalmad.Bár miért is mondom...lehet azért,mert neked ilyet még senki se mondott és csak egy gyenge porszem vagy  nagy álmokkal,amelyeknek egy lövéssel véget lehet vetni.Vagy azért,mert hazudni akarok neked,mint mindenki más aki körülvesz?Azt hiszed tényleg a barátaid?Ők mondták meg,hogy hol vagy és,hogy hol találjuk a kis sárkányodat...hogy is hívják?Amira?Igen...ez lesz a neve.Bár eléggé kisütötte a szememet tudom,hogy milyen állat.És neki pusztulnia kell.Nem tudjuk bevetni egyik éjjel se,hogyha folyamatosan így ragyog.Egyébként meg kell hagyni...kiköpött anyád vagy.
-Maga semmit se tud az anyámról!!
-Mert te tudsz róla valamit?Úgy tudom már akkor meghalt amikor te születtél.Azért halt meg,hogy neked életet adjon!!A te hibád,hogy ma nem él!!!Ma is köztünk lehetne,ha te nem születsz meg!!!Te ölted meg!!!!
Soha senki nem mondta el nekem,hogy miért és miben halt meg anya...mi van ha igaza van?Az én hibám.Nincs köztünk és erről csak is én tehetek.Az én hibám....A szívem ebben a pillanatban darabokra tört és összeestem a fájdalomtól...borzalmas volt,ahogy belülről szétmar ez a kínzó fájdalom.A torkomban gombóc keletkezett és csak néztem a földet,ahogy rátámaszkodtam.A szememből immáron könnycseppek jöttek ki és a szavak megnémultak.Mintha cseréltek volna...Sikeresen megtört....nem is kicsit.Mindenféle járt a fejemben és nem tudtam szabadulni tőlük.Egyre több mindent vágott a fejemhez és mindent elhittem neki.Nem tudom miért,de szavai képeket tudtak kialakítani a fejemben,melyek eddig nem is voltak.Egyik sem volt ismerős...Nem tudtam,hogy mit kéne tennem...Csak ültem a földön és befogtam a fülemete,hogy nem akarom hallani,de ekkor valaki rárakta a kezét a vállamra,majd szép lassan ránéztem.
Dagúr volt az.Már megint mellém állt.És önszántából.Tudtam,hogy mit szeretne,de egyszerűen nem bírtam...látta,hogy fáj nekem mind ez és ezért átölelt.Ismét....fura,de úgy érzem minden gondom elszállt.Valahogy mindig képes ilyenekre....az ölelése jelen pillanatban többet jelent mindenkiénél és csak ez számított.Most viszont én is átöleltem,majd letöröltem a könnyeket és felálltam,majd közelebb léptem a parancsnokhoz.Fél méternyi se volt a távolság köztünk és mélyen a szemébe néztem,majd csak annyit mondtam neki,hogy:
-Menj el!!