5.rész

"Sajnálom,az én hibám,hol vagy?,Most azonnal gyere haza!,kérlek,írj vissza!,Merre vagy?,hallod?!,Adj már valami jelet,hogy még élsz!!"Hát kb ilyenek voltak chaten...szerencsére úgy van beállítva,hogy senki sem látja,hogyha fent vagyok.Így is csak az üzenetek elejét tudtam megnézni,azaz az előbb felsoroltakat.Egyik pillanatban,amikor már végképp bele voltam merülve a netezésbe valaki video hívást kezdeményezett velem.Eltakartam a kamerát,majd felvettem.
-na?Most megy már?Működik ez egyáltalán?!Most mi a francért fekete a kép?!Uh..ott vagyok!-na jó.Kissé fura,hogy Dagúr be tudott regisztrálni a facebookra...és egyből video chat...ajjajj...
-miért hívtál?-vettem el onnan a kezemet
-nem jössz át?Hanga új feladatot tanít a sárkányának...
-és ahhoz én miért kellek?
-nem tudom...de azt akarja hogy gyere át.
-nem mehetek...nincs itt rajtam kívűl senki és nem hagyhatom itt a házat.
-de van egy sárkányod nem?Hagyd otthon.
-ez nem ilyen könnyű.Amira már ösztönösen követ és védelmez...nem hagyhatom itthon csak úgy.
-szóval Amirának hívják...
-miért mondod ezt?
-csak úgy...nem lényeges.Csak ennyit akartam.-próbálta kinyomni a chatet,de nem ment neki és még fél órán keresztül ott vacakolt,én meg már szakadtam a röhögéstől.Végűl úgy oldotta meg,hogy lecsapta a gépet ami azzal a lendülettel le is esett az asztalról.
Egy ideig még röhögtem,majd nekiálltam vacsorát készíteni a srácoknak.Amira próbált besegíteni,legalábbis hozta nekem a hozzávalókat.
-Amira...ide hoznád nekem a lisztet?-rámutattom a polcon lévő kis tasakra,mire felpattant és beverte a fejét a polcba,majd megrázta a fejét.Fölnézett és abban a pillanatban a fejére esett a liszt,amitől tiszta por lett.Döbbenten felém nézett,majd odajött és egy tányérba szórta a rajta lévő port.Felnevettem,majd megsimogattam.Sosem gondoltam volna,hogy egszer egy ilyen csodálatos lény lesz a barátom.Egyszerűen nem tudom nem szeretni,nem tudok rá haragudni...Számomra tökéletes választás volt.Ahogy most visszagondolok a régi időkre,azaz amikor mindenki gúnyolt,ahhoz képest ez egy aranyélet.Bár annak az időnek az emlékei még most is megtörnek....istenem már tiszta könny a szemem.Amira rámnézett,de én csak könnyes szemekkel rámosolyogtam,de hiába.Érezte,hogy ez nem igazi mosoly.Felállt kétlábra és az első mancsait a vállamra helyezte,akárcsak egy ember.A szemembe nézett,majd a fejét az én fejemhez rakta.Csak néztem előre,mint aki szellemet látott.Kezeim akaratlanul megindultak és átkarolták Amirát.Amint megérezte elhúzta a fejét és végignyalta az arcomat,majd végig kellett kergetnem az egész lakáson.

Ahogy rohantam utána megbotlottam valamiben és elkezdtem előre esni,de elkapott.Letérdeltem elé és adtam egy puszit a fejére.Lefeküdtünk oda a szőnyegre és csak néztünk előre,majd elaludtam.

-csendesen!

-mi az?-Amira felpattant mellőlem és morogni kezdett,de amint meglátta a srácokat abbahagyta

-azt hiszem elaludt...Takony vidd be a szobájába.

-miért én?

-mert nem akarom az ikrekre bízni én meg nem fogom.

-ez aztán az erős sárkánylovas...-amint felemelt a földről kinyitottam a szememet,majd ijedtemben kiugrottam a kezéből és felpofoztam-aúú!!

-úú...bocsi-bocsi!!

-ez mire volt jó?!

-bocs már,hogy megijedtem...egyébként is miért emelgetsz amikor éppen alszok?

-bocs már,hogy be akartalak vinni a szobádba!

-srácok!!Ne veszekedjetek!!-szólt közbe Hablaty,amire mindketten ráordítottunk

-NE AVATKOZZ BELE!!-Amira ellökte előlem Takonyt,majd megint kétlábra állt és a mancsait a vállamra helyezte,de most nem lágyan tette hozzám a fejét,hanem szó szerint lefejelt.Nem fájt...inkább megint lefagytam és mielőtt még átöleltem volna ő hátrébb lépett és odament Takonypóchoz,majd elkezdte felém lökdösni,de én csak egyre hátrébb léptem,aztán addig lökdöste,amíg én sarokba nem szorultam.-Amira!!!Most már elég lesz!!

-ezzel én is egyet értek!

-azt akarja,hogy bocsánatot kérjetek egymástól...-fűzte hozzá megint Hablaty

-Ne avatkozz bele!-mondtuk neki megint,mire Amira még jobban meglökte Takonyt és majdnem lefejelt,de a kezemmel megtámasztottam a mellkasánál.

Szinte éreztem,ahogy dobog a szíve...hevesen vert.Amira megint lökni kezdte,majd mindketten egyszerre mondtuk,hogy jól van bocsánat.És mint aki jól végezte dolgát abbahagyta a lökdösést és hátat fordított nekünk.Takony éppen hátrébb lépett,de Amira még egy utolsót lökött rajta,én meg elugrottam előle,így lefejelte a falat.

Elhúztam a számat,majd gyorsan elmentem onnan...kirohantam a házból,egyenesen az erdőbe.Utálok veszekedni...arra az időre emlékeztetnek...és nem akarok rájuk emlékezni.

-Mit csináltál?!?!-ordított rá Astrid,majd a földhöz vágta Takonypócot.
-semmit!-mondta,miközben az arcát a földhöz nyomta Astrid
-keresd meg és kérj tőle bocsánatot!!!Őszintén!!!
-jó,de akkor szállj,le az arcomról!Nem akarom,hogy kárbavesszen!
Astrid jobban megtaposta,majd levette a lábát az arcáról.
Én kint űltem egy folyó mellett és gondolkoztam.Sok minden járt akkor a fejemben...,de amikor felnéztem egy igen vicces dolog volt előttem.Dagúr sisak nélkül.

Nagyon vicces a feje :D...de miért mutat fel?Követtem,hogy hova mutat az ujja,majd megláttam,hogy fölötte van az ölvész,szájában a sisak.Vajon mit csinált,hogy elvette tőle?
-tán rossz voltál?-kérdeztem tőle,de elcsuklott a hangom
-nem...neked mi a bajod?
-semmi...
-akkor miért sírtál?Tiszta könny a szemed.-mondta és közben átjött a másik partról.Amint idejött felálltam és átkulcsoltam a karomat.
-nem számít...már rég elmúlt.-mondtam és mégjobban bekönnyezett a szemem.Lefelé néztem,de az egyik pillanatban már azt éreztem,hogy valaki átölel.Dagúr volt az...szorosan magához ölelt és próbált megnyugtatni.

-tehát neked is van szíved...-mondtam miután egy kicsit megnyugodtam
-ssss!Ne rontsd el a pillanatot...-mondta,amire elmosolyodtam.
-nem is vagy rossz...mármint.Nem vagy olyan gonosz mint amilyennek leírnak.Annak ellenére,hogy meg akartál etetni a sárkányoddal.
Elenedtük közben egymást,majd az előző mondatomra Dagúr megvonta a vállait.
-nincs okom gyűlölni téged.Egyébként is ha tennék veled valamit,akkor Hablatyék és Hanga is levadászna....
-ti meg mit csináltok?-szállt le Kampóval Takonypóc.
-nem mind1?-kérdezte Dagúr és összekulcsolta a kezét
-Információt adsz Dagúrnak rólunk?
-nem!!Miért kell neked mindenben a rosszat látni?Csak idejött megvígasztalni.
-és miért ő?Azt nekem kéne!
-Mert neki legalább van szíve!-mondtam,amire Takony összehúzta a szemöldökét és leugrott Kampóról
-szóval nincs szívem?Azt mondod?Akkor lássuk-elővette a szekercéjét és Dagúr felé rohant,de Amira bevédte.Amint Kampó észrevette,hogy Amira be fog állni Dagúr elé elkapta Takonyt,majd a hátára dobta és rámorgott.
-Amira túl hűséges ahhoz,hogy valaki is ártson az olyanoknak akikkel jóban vagyok.Sosem tud ártani nekem senki,amíg ő itt van.-Az ölvész is leszállt végül mellénk és ledobta Dagúr sisakját a földre...Amira kíváncsian figyelte,majd meg akarta szagolni,de Dagúr érte nyúlt.Ebben a pillanatban ráhasalt a sisakra és ránézett Dagúrra,hogy így próbálja meg elvenni tőle.
-csípem ezt a sárkányt...-nézett rá Dagúr,majd odatartotta a kezét és Amira szép lassan elkezdte felé tolni a kezét,majd megnyalta Dagúr tenyerét.
-ő is kedvel téged. :) -mondtam Dagúrnak,aki elkezdte rázni a kezét és csak úgy fröcsögött róla a nyál.
-fúj!!Ne rám!!-sipítoztam mellette,amire direkt felém rázta a kezét.
Dagúr kergetni kezdett a nyálas kezével,majd amikor a folyó szélén futottunk Amira rávetette magát a sisakra,ami immáron Dagúr fején volt és mindketten beleestek a folyóba.Szinte röögő görcsöt kaptam,majd segítettem neki felállni.
-Ennyire még sosem kedvelt senkit se rajtam kívűl...
-ahh...aranyos egy állat.Csípem azt az idióta fejét.-mondta és amira kicsapta a lábait a farkával.Ismét felhúztam csak most lendülettel és véletlen magamra rántottam Dagúrt így el is estünk.Mindketten lefagytunk és csak néztük a másikat,majd Amira kettőnk közé dugta a fejét és leemelte Dagúrt.