-kösz Amira...-mondtam neki,majd nagy nehezen felálltam.
-hm?Mi a baj?-nézett rám furán Dagúr immáron a sárkánya hátáról.
-semmi,semmi.Örültem,hogy találkoztunk.-megfordultam,majd megpróbáltam elindulni,de a lábam olyan szinten fájt hogy lépni se tudtam.
A következő próbálkozásom után felnéztem és Dagúr nyújtotta a kezét,hogy majd segít nekem.Most mit csináljak?Hablatyék nem örülnének,hogyha Dagúrral állítanék be hozzájuk.Amirára meg nem ülhetek rá még egy ideig.A csontjai még nem olyan fejlettek,hogy bárki is rászálljon...Még mindig tartja felém a kezét...nincs más választásom.Lassan és remegve kezetnyújtok Dagúrnak.Megragadtam a csuklójánál a kezét és csak úgy engedtem meg neki,hogy segítsen.Az egyik pillanatban még lassan döcögtünk miattam.Vagyis a bokám miatt,mert kibicsaklott,de nem is ez a lényeg.Nyogodtan mentünk a sárkányok kíséretében,majd a következő pillanatban megálltunk és Dagúr a karjaiba kapott.....Furán ránéztem,amire kacsintott egyett,Amira meg kiröhögött.Kedves tőle mondhatni.Az ölvészről inkább most ne beszéljünk.Úgy nézett rám mint aki azóta is arra vár,hogy felfaljon.
-Tamara!!-ordibált fentről Hablaty és Astrid,majd elkezdtek nézelődni.-ott van!-huppantak le elénk.
-öhömm...sziasztok-köszöntem nekik Dagúr karjaiból,majd Hablaty egyből előrántotta a lángoló kardjád Astrid meg egy szekercét.
-hm?Mi a baj?-nézett rám furán Dagúr immáron a sárkánya hátáról.
-semmi,semmi.Örültem,hogy találkoztunk.-megfordultam,majd megpróbáltam elindulni,de a lábam olyan szinten fájt hogy lépni se tudtam.
A következő próbálkozásom után felnéztem és Dagúr nyújtotta a kezét,hogy majd segít nekem.Most mit csináljak?Hablatyék nem örülnének,hogyha Dagúrral állítanék be hozzájuk.Amirára meg nem ülhetek rá még egy ideig.A csontjai még nem olyan fejlettek,hogy bárki is rászálljon...Még mindig tartja felém a kezét...nincs más választásom.Lassan és remegve kezetnyújtok Dagúrnak.Megragadtam a csuklójánál a kezét és csak úgy engedtem meg neki,hogy segítsen.Az egyik pillanatban még lassan döcögtünk miattam.Vagyis a bokám miatt,mert kibicsaklott,de nem is ez a lényeg.Nyogodtan mentünk a sárkányok kíséretében,majd a következő pillanatban megálltunk és Dagúr a karjaiba kapott.....Furán ránéztem,amire kacsintott egyett,Amira meg kiröhögött.Kedves tőle mondhatni.Az ölvészről inkább most ne beszéljünk.Úgy nézett rám mint aki azóta is arra vár,hogy felfaljon.
-Tamara!!-ordibált fentről Hablaty és Astrid,majd elkezdtek nézelődni.-ott van!-huppantak le elénk.
-öhömm...sziasztok-köszöntem nekik Dagúr karjaiból,majd Hablaty egyből előrántotta a lángoló kardjád Astrid meg egy szekercét.
Amira védelmezően beállt Dagúr elé és morogni kezdett,de Fogatlan nem hagyta annyiban.Persze ő Hablaty oldalán áll és nem a miénken.Amira épphogy ránézett Fogatlanra és szinte összeesett a fájdalomtól.Az egész teste remegett...
-Mit csinál vele?!-üvöltöttem Hablatynak,de ekkor Dagúr lerakott és ő is egy szekercét vett a kezébe.
-Csak megmutatja neki,hogy hol a helye.-mondta,majd ahogy Fogatlan mozogni kezdett úgy mozgott Amira is.Ugyan azt csinálta amit ő...arrébb mentek,majd Hablaty és Astrid harcra készen álltak egymás mellett,s közben Dagúr is épp felkészült egy kis bunyóra.
Egyre rosszabb volt a helyzet.Sehogy sem tudtak egymással normálisan beszélni.Csak üvöltöztek és egyre mérgesebbek lettek...nem akartam ezt látni.Olyan rossz érzés volt.Úgy éreztem ez megint csak miattam van és az én hibám.Egyre jobban hergelték egymást és a végén már csak azt láttam,hogy Hablaty és Dagúr egymásnak esett.Amira,ha tudott volna akkor egyből közéjük áll,de Fogatlan egy pillanatra se engedte neki,hogy szabad akarata legyen.Bár Hablaty és Dagúr harca jobban aggasztott.Hablaty erősebb volt mint gondoltam.Azokkal a vékony karjaival simán kivédte Dagúr ütéseit és ez így volt fordítva is.Astrid nem igazán akart belekeveredni,ezért csak a háttérből figyelte a dolgokat.Fél szemével az ölvészt figyelte fél szemével pedig azt,hogy Hablatynak ne essen baja.
Azt hiszem mindketten aggódtunk az egyik miatt.Semmi bajom nem volt Dagúrral az elrablást és az etetést eltekintve,ezért a barátomként tekintek rá.
Mindketten az utolsó csapásra készültek és láttam,hogy semmi jó nem fog kisűlni belőle.Most távol álltak egymástól,de mindkettő szemében ott volt az,hogy ennek a harcnak véget vet itt és most...csak úgy,hogy lesz egy győztes és egy bukott.Egymásfelé rohannak én meg összerezzenek,majd levegőután kapkodva futok Dagúr után.Astrid teljesen lefagyott és csak nézte,hogy mi történik...
Épp lecsapni készűlt Hablaty és tudtam,hogyha ez sikerül neki akkor Dagúrnak annyi.Futottam,ahogy csak tudta.Az oldalam és a tüdőm környékén erős szúrás éreztem,de a bennem pörgő adrenalin abban a pillanatban épp,hogy csak elnyomta.
-NEEE!!!!-nyújtottam a kezem Dagúr elé és félig beálltam elé,hogy Hablaty megálljon,de ez nem segített.Túl késő volt.Hablaty már nem tudott megállni és a kezem automatikusan megfogta a felém közelítő tárgyat,majd amint megéreztem a fájdalmat elengedtem és a kezemre néztem.Megégett....nem volt egy kellemes érzés,de ott és abban a pillanatban úgy kellett tennem,mintha semmi bajom nem lett volna.-nem fogom hagyni.-néztem bele Hablaty zöld szemeibe amit sok egy kis sötétség betakar.Egy ideig még dühös tekintettel szemeztünk,majd lerakta a fegyvert és intett Fogatlannak,hogy mennek.Végre Amira is felszabadulhat.
Amint érezte,hogy már senki se uralja odafutott hozzám és elkezdte lökdösni a kezemet.
-Semmi baj...-mondtam neki,de közben a szememben már ott ültek a könnyek.-jól vagyok.Azt hiszem...
-Miért szakítottad félbe?-nézett rám Dagúr és kissé még ideges volt a dolgok miatt.
-Nem hagyom,hogy odavesszenek a barátaim.
Erre a mondatra egy igen fura kifejezést kaptam tőle.Kissé meglepődött szerintem,hogy valaki ilyet mondott neki.
-most meg hová mész?-kérdezte amint meglátta,hogy Amirával elindultunk.
-hát...az biztos,hogy nem hozzád és nem is Hablatyékhoz.
-akkor?
-nem tudom....valamerre.Felfedezem Ausztráliát.-mondtam és közben könnyes szemekkel elindultam a folyó mellett.
-várj...-szólalt meg mögöttem egy nagy sóhaj után.Hátranéztem a könnybeborult szemeimmel és láttam,hogy felém jön valami cuccal a kezében.Előszőr azt hittem,hogy oda akarja adni a kezembe azt a valamit,amikor nyújtotta a kezét,de csak megfogott a vállamnál és magához rántott.Ismét átölelt.Azt hiszem én is megtettem volna,de a kezem túlságosan is fájt...-boldog születésnapot.-mondta és erre a szemem olyan nagyra nyílt mint Gollamnak a Gyűrűk urából.Miután befejezte az ölelést hátrébb lépett és megfogta a csuklómat,hogy megnézze a kezemet-azt hittem,hogy csak a tenyered égett meg...-mondta amikor észrevette,hogy majdnem a könyökömig meg van égetve a karom.
-nem vészes...-mondtam neki mintha,olyan nagylány lennék,hogy ezt simán kibírom.
-Legalább ne hazudj...nem áll jól.-mondta és elkezdte bekenni valami nyálkával a kezemet és bekötözte...
-mit kentél a kezemre?
-éjfúria nyálat.Amikor Hablaty kiszabadított a sárkányom mellől akkor ráfröccsent egy kicsi a vas ajtóra.
-kösz...-mondtam neki,majd elhúztam tőle a kezemet,mert éreztem,hogy valamiért elkezdtem elpirulni.Gyorsan hátat fordítottam neki,majd folyamatosan néztem a kötést a kezemen.
-Most meg mi ütött beléd?-egyre vörösebb volt a fejem...minden egyes szavánál.
-semmi...csak...kissé meleg van nem?-kérdeztem tőle,mert tényleg majd megsűltem.
-hm?Beteg vagy?
-nem....már 5 éve nem voltam beteg.Nem hinném,hogy most az lennék.
-fordulj ide...-mondta,de nem forultam meg.Bár ez hiába volt,mert ha akartam ha nem ő magafelé fordított és a kezét a homlokomra tette.-és még azt mondod,hogy nem vagy beteg?Lázad van...
-nem,dehogy is!-tiltakoztam ellene,de ő csak felkapott és elkezdett visszasétálni a háza felé
Amikor odaértünk lerakott a kanapéra és hozott valami jéghideg cuccot a lábamnak és a fejemnek is.Egész rendes volt....és bár mindenki utálja én nem.Aki kedves vele azzal ő is az lesz.Nem még mindig nem érdekel,hogy eledelt akart belőlem csinálni.Alapvetően kedves alak.Kissé,néha ilyesztő kinézettel.De azért meg kell hagyni,hogy Hablaty se semmi.Az ő szemében is ott van az a sötétség,hogyha tényleg szüksége van rá.Bár ebben az esetben nem feltétlenül kellet neki.Semmi olyan nem történt.Ha még valaki fontosat is akart volna megvédeni akkor megértem,de ilyenről nem volt szó a mai nap.
-min filózól?-kérdezett meg Dagúr amikor felfelé nézve teljesen elbambultam.
-hm?Ja...semmin.Csak a mai nap jár a fejemben.
-Boldog születésnapooot!!-rontott be Hanga a szobába és meglátta,ahogy a kanapén fekszek és a lábaim Dagúr ölében pihentek,az égetett és bekötözött kezem pedig a hasamon pihent.-mi folyik itt?
Előszőr csak néztem Hangára értetlenül,majd leesett,hogy mire gondol.Végül is teljesen félreérthette ezt a dolgot,hogy Dagúr a kanapé végén ül én meg elfoglalom a kanapé többi részét és ráadásul a lábam is Dagúr ölében van.
-Félreértés ne essék...csak barátok vagyunk!-mondtam neki és ekkor esett le Dagúrnak is,hogy mire célzott Hanga.Úgy kikerekedtek a szemei :D
-Beléd meg mi ütött?!-nézett rá Hangára
-a mai nap...-feleltem neki,majd elmosolyodott
-ugye nem Dagúr okozta?
-nem....ez most Hablaty volt.Meg a láb része én.
-na mesélj...-mondta,mire Dagúrral mindent elmeséltünk neki.Kis részeket át akart színezni a történtekből mintpéldául a bunyót amit lerendeztek Hablattyal,persze megmondtam neki,hogy ne színezgesse a történteket,amire besértődött.Hanga csendben végighallgatta a történetet és közben mosolygott,de szerintem ez csak annak köszönhető,hogy Dagúrral közben ott marakodtam.Miután végeztünk a történettel Hanga felpattant és átölelte Dagúrt.Valamit súgott is a fülébe amire az előzp arcot vágta le megint,majd újra kettesben hagyott minket.
De minek?Most olyan rossz....Megint tisztára feszült a levegő.Végűl befelé fordultam és megpróbáltam aludni.
Ahogy fordultam befelé Dagúr követte a mozdulataimat és kissé berágtam rá emiatt.
-Most fejezd be!!-mordultam rá és közben ránéztem.Kb olyanok lehettek a szemeim mint akkor Hablatynak bár nem biztos...ezután csöndben maradtam és becsuktam a szemem,majd pár perc múlva amikor kinyitottam Dagúr már nem volt ott.Lehet,hogy még sem csak pár perc volt?Hanem órák teltek el azóta?De hisz olyan világos van....Fordultam kifelé...Ja nem.Ez csak Amira fénye.Hajnali kettő óra van.De persze én majd kiszáradok.
Nagy nehezen kisétáltam a konyhába és kerestem a poharakat meg valami finomabb innivalót.Amikor utoljára ittam nem volt valami finom a víz.
-Amira...-suttogtam neki...-gyere ide egy kicsit.Kéne egy kis világosság.-szép lassan felállt és nyújtózkodott egyett,majd odajött.Gyorsan elővettem azt amit akartam legalábbis a poharas szekrényből,majd mentem a hűtő felé.Éppen nyitottam kifelé,amikor valaki visszacsapta a kezével az ajtót.Remegve fordultam meg...nem tudtam,hogy ki lehet ott és,hogy miért nem hallottam a lépteit,de egy biztos.Nagyon féltem.A levegőt nehezen vettem és a szemem is remegett.
Megfordultam és ott volt közel,túlságosan is közel hozzám Dagúr.Annyi távolság volt köztünk,hogy nyújtott karral támaszkodott a hűtőnek és több egy centi se.
Elkezdte szétszedni a kötést,majd odahívta Amirát,hogy lásson ő is valamit.
-Fáj még?-kérdezte tőlem,de én még mindig levegő hiányában voltam így még a válaszolás sem ment.-hm?-nézett rám,majd megint megkérdezte.Hirtelen összeestem és többre már nem is emlékszem azok után.Reggel egy ágyban ébredtem...de kiében?Ahogy kinyitottam a szememet valakinek a lábát láttam meg a párna alatt.Mi a?Hol vagyok?Lassan elkezdtem feltápászkodni,majd megláttam,hogy Dagúr ölében volt a párna,ami azt jelenti,hogy....
-ÁÁÁÁÁÁ!!!!!!!!-ordítottam fel,amire Dagúr is felkelt.
-Mi az?!-kelt fel és egyből szekercét kapott a kezébe.
-te mit akarsz azzal?-mutattam a fejszére
-ja ...semmit.Azt hittem el akarnak innen vinni...
-?És ezért előrántottál egy fejszét?
-aha...
-várj...mit mondtál az előbb?
-azt,hogy aha
-de az előtt?.
-azt,hogy ja...semmit.Azt hittem hogy el akarnak innen vinni.
-És nem akarod hogy elmenjek?
-hm?Én nem ezt mondtam...de látom már nem vagy lázas.
-Ennek semmi köze a lázamhoz.Mi történt tegnap miután este a hátam mögé osontál?
-Megnéztem,hogy milyen a kezed....
-és azután?
-behoztalak ide.
-minek?
-mert beteg voltál és nem hagyhattalak kint a kanapén,miután elájultál.
-na persze....azért kösz.
-nincs mit...-mondta és kiment a szobából én meg körülnéztem a lakásban hogy van e valami ruha a szekrényekben amit majd felvehetek.És szerencsére volt.Na jó a póló nem pont az én méretem volt,de egyébként is szerettem,hogya egy póló egy kicsit bő rám.
Miután összeszedtem a ruhákat elmentem zuhanyozni,mert igazából már az is rámfért.
Igazából jól esett.Bár a kezem látványa kissé aggasztott,de ez most mellékes.Teljesen felfrissülve kimentem a fürdőből és leültem reggelizni Dagúrhoz és Hangához,majd játszottam Amirával és Szélnyíróval.Miután teljesen kifáradtam a játékban úgy gondoltam,hogy elmegyek és megnézem,hogy mit csinál Dagúr.Mi mást csinált volna,minthogy levezeti a feszültséget.Szekercét hajigált egyik fából a másikba.Aztán már a táblák közepét célozta.Ügyes volt...mindig eltalálta a közepét és egyszer sem hibázott.Nem akartam zavarni,ezért úgy gondoltam,hogy titokban figyelem meg.Bár véletlen lerúgtam a kavicsokat és meghallotta.
-Gyere ide nyugodtan.-mondta mire lemásztam hozzá.-most te jössz.
-na de...én nem tudok dobni.-mondtam amire csúnyán rámnézett ezért kénytelen voltam eldobni.Hátra vittem a kezem,majd ahogy emeltem előre véletlen eltaláltam Dagúr kezét és megvágtam.
-Ahjjj!!!-ordított fel,mire a fejsze a földben landolt.
-bocsi bocsi!!-mondtam neki egymás után.
-nem baj....-mondta és elkezdte letörölni a vért a kezéről,majd megkért,hogy kössem be a kezét.
-Tényleg nagyon sajnálom...nem akartam.Egyébként is mondtam,hogy nem tudok dobni.
-Ez nem is dobás...ez hajítás.
-Ugyan az nálam a kettő.Egyik se megy szóval mind1.Megbocsájtasz?
-Eddig se voltam rád mérges...
-jól elturbékoltok?-szólalt meg Takony a mellettünk lévő szikla tetejéről
-Nem turbékolunk!!!Egyébként is minek vagy itt?
-Gondoltam szólók,hogy éppen visszavesszük Amirát.
-Amirát?!Őt hagyjátok ki ebből!!!Sosem fogja hagyni,hogy elvigyétek!!
-Dehogy nem!Egy alfának mindig engedelmeskedik!!Egyébként is.Aki nincs velünk annak nem lehet sárkánya.Ezt te is tudod,mert elmondtuk neked.Ja...és kösz az árulást.Nagyon jól esett a csapatnak mondhatni.-mondta Takony,majd felszállt Kampóval és mentek Habaltyék után.
Majd megszakatt a szívem,amikor közölte velem,hogy elveszik tőlem Amirát,amiért nem vagyok náluk.
Dagúr rátette a kezét a vállamra,majd fütyült egyett és az ölvésze már is itt volt mellettünk.Felszálltunk ár,majd Hablatyék után mentünk.Nem kellett sok idő,egyből megtaláltuk őket.Még szerencse,hogy Hanga sem engedi Amira elvételét....megállította őket és próbálta megbeszélni a dolgot.
Leszálltam az ölvész hátáról,majd sántítva odamentem Hablatyhoz és az egyik kezemet a vállára tettem,majd amikor felém fordult a másik kezemmel jól bevertem a képét.Az ütés után megráztam a kezemet,majd mondtam.
-Ezt azért mert el akartad venni Amirát.-utána elvettem Dagúr fejszéjét és leütöttem vele-Ezt azért,mert tegnap szétégetted a kezem-és végül gyomorszájon rúgtam.-Ezt...meg csak úgy.-mondtam neki,majd a fülem mögé tűrtem az egyébként arcomba lógó tincseket.
Most Fogatlan felé tartok aki igen erősen morog rám,de az ölvész a kíséretébe fogadott és rámorgott Fogatlanra,ezért rá koncentrált és nem Amirára.Amíg ők ketten el voltak foglalva addig én,Dagúr,Hanga,Amira és Szélnyíró leléptünk onnan.
Pár nappal később Hablaty önként keresett fel,hogy beszéljünk.Belementem a dologba,mert veszíteni valóm már úgy sincs.Amint megláttam tudtam,hogy nincs jó passzban.Volt valami baja...
-mi a baj?-mentem oda,de akkor is csak tisztes távolban voltam.Még így is be van kötve a kezem.Igazából már csak azért mert megtetszett ez a kötéses cucc a kezemen. :D Érdekes dolgaim vannak....
-Astrid eltűnt,valamint az ikrek és Takony és Halvérnek is nyoma veszett.A sárkányaik sincsenek itt,de nélkülem nem mennek egy felderítő útra sem.Nem láttad őket?
-Nem.Miért nem nézed meg őket a városban?
-Nem mehetek oda egy sárkány hátán...
-Lerakod itt nálunk és besétálsz.Ennyi...
-Hagyjam itt Fogatlant Dagúrnál?Ez most komoly?
-Ugyan miért utálod ennyire?Már nem érdekli a régi gyerekes dolgaitok....már rég letett Fogatlan megöléséről.
-na persze....ő nem az a tipus aki könnyen megváltozik.
-honnan veszed?
-rá vannak írva a karjára azoknak a neve akiken bosszút akar állni.És én is rajta vagyok...
-és?Mindenki képes változni.
-Ő nem!
-Nem tudhatod!
-Igen is tudom!
-De nem tudhatod!!Nem ismered!!Rendes....a maga módján.És azzal kedves aki vele is az.Érzi,hogy utálod,ezért ilyen.
-Nem...ő eddig is ilyen volt.Nem fog változni.
Egyre közelebbről ordítottunk egymásra,majd a nagy ordibálásra megjelent Amira és Dagúr.Amint meglátták egymást újra az a sötétség volt mindkettő szemében.És kezdődhet megint előről...nem akarom látni.Nem...NEM AKAROM!Már megint fegyvert tartanak egymásra....már megint az ájulás kerget.Még szerencse,hogy van aki elkapjon.
-Dagúr.....-minden elmosódott előttem,majd összeestem,de Dagúr elkapott a karjával és Amira hátára fektetett.Kishíján Amira majdnem szívrohamot kapott amikor észrevette,hogy eszméletlen vagyok.A fiúk a pulzusomat próbálják megmérni,de nem éreznek semmi dobogást se a csuklómnál.
-Tamaraa!!!-ordibálásokat hallottam tőlük,majd ennyi volt.Nem volt már se hang,se kép.
Ennyi lenne mára :) Remélem tetszett ez a rész :) Komiba,hogy mit gondoltok róla kérlek :) És igen szándékosan a legizgalmasabb résznél hagyom abba.Már ha ez az volt számotokra.Kérlek ne felejtsétek megnézni a Sárkányok Hajnala legújabb részét youtubon! :D Köszönöm,hogy elolvastad és hogyha megnézted :)
Oltári rész a mozgó képeken fél órán át röhögtem
VálaszTörlés