7.rész

Mire valamennyire magamhoz tértem már falak vettek körül....nem is akármilyen.Egy kórházban voltam.Egyedül feküdtem odabent,látogatók nélkül.Vajon eddig minden csak álom lett volna?De hisz az nem lehet...Ez ahhoz túlságosan is valóságos.Bár a sárkányok...Hogy kerültem ide egyáltalán?Valaki behozott volna?Na de mikor és hogy?Mi történt velem?
Hosszas gondolkodásomat végül egy gép pittyegése szakította meg.
-huh?-fordítottam hirtelen arra a fejemet és ezzel a lendülettel kirántottam valami fontos dolgot.Legalábbis fontosnak kellettt lennie,mert gyorsabban kezdett pittyogni a gép amire berohant egy orvos.
-Mi történt?-magyar lenne?De...Én nem...nem Ausztráliában vagyok?
-maga magyar?
-természetesen igen.Egy külön projecten dolgozok és ezért utaztam ide.
-Akkor Ausztráliában vagyok?
-Igen.
-és ki hozott ide be?
-két fickó.Elég érdekes ruhában voltak és mindkettő tartott magánál fegyvert,ezért nekik kint kellett maradniuk.
-nem veszélyesek...max egymásra.Hívják be őket...
-majd szólok valakinek.Az fontosabb,hogy meggyógyulj.Hogy érzed magad?
-fáradt vagyok.És gyengének érzem magam...a lábaim fájnak...
-Mondjuk ez érthető.Dengue lázad van...
-hogy mim van?
-Dengue láz....nyugi nem halálos.
-huhh...-könnyebbültem meg
-legalábbis reméljük,hogy nem kaptad el annyira.
-hogy mi van?!-néztem rá kikerekedett szemekkel
-semmi...viszont a kezedet nem értem.Mitől égett meg?
-ohh...azaz én hibám.Véletlen hozzáértem egy forró vashoz.
-áhh...értem.Egyébként a vérkeringésed kezd helyreállni.Viszont ütés nyomait találtunk a hátadon,a válladon,az oldaladon,valamint a nyakad környékén.Van valami amit el akarsz mondani?
-Maga szerint mit keresek Ausztráliában?
-fogalmam sincs.Nem sokszor találkozok magyarokkal errefelé.
-igazából megszöktem...
-megszöktél?
-aha....a nevelőszüleimtől.Miattuk vannak az ütésnyomok....gondolom ez érthető.-az orvos rámnézett miközben mondtam neki,majd lehajtotta a fejét 
-az én hibám....nem kellett volna rájukbíznom.-előszőr nem értettem,hogy mit akar ezzel mondani.Szótlanul ültem az ágyon és néztem magam elé.Pillanatnyi töprengés és erős gondolkozás után rájöttem.Volt jelentősége annak amit mondott.Nem is kicsi...bár lehet,hogy egyből nem tudtam felfogni de szerintem senki se lett volna képes rá.Főleg nem ilyen helyzetben.Amikor rájöttem reménnyel teli szemekkel néztem fel rá.Abban a pillanatban úgy gondoltam senki és semmi nem számít...végre megismerhetem az igazi apámat és talán az anyámat is.
-akkor....-néztem rá és egyszerre mindent mondani akartam,de csak ennyit tudtam.A hangom megcsuklott,de ő csak rámmosolygott,majd bólítntott egyet.
Hátravetettem magamat az ágyban és mereven néztem a plafont.Éreztem,ahogy a szemem könnybeborul,majd hátat fordítottam neki és felültem.

-miért?Miért hagytad,hogy ők neveljenek?
-nem akartam ezt....,de akkoriban nem tudtam gondoskodni rólad.Akkoriban nagyon jóban voltam velük és bíztam bennük.Egyik veszekedésünk után vissza akartalak venni tőlük,de nem bírtalak....aztán egy idő után nem hallottam rólad semmit.Gondolom nem is meséltek rólam.
-nem....egy szót sem.Azt hitték,hogy nem fogok rájönni,ezért nem mondtak el semmit.Magamtól jöttem rá,amikor megtaláltam a papírt.-lehajtottam a fejem,amikor valaki benyitott hozzánk.
-huh?-fordult az ajtóhoz,ahol Dagúr és Hablaty volt.Fura volt úgy látnom őket,hogy nem veszekedtek és nem is fogtak egymásra fegyvert.Remélem amíg itt vagyok addig fegyverszünetet tartanak...nem kéne,hogy mégegyszer összekapjanak.
-zavarunk?-kérdezte Hablaty
-akkor ők a barátaid?-kérdezte tőlem apa,majd jól megfigyelte mindkettőt.
-csak az egyik...jelen pillanatban.De nyugodtan engedt be őket...
-hát jó....
-mit szeretnétek?
-csak meg akartuk tudni,hogy jól vagy e.De ha ez olyan nagy baj akkor mehetünk is....
-maradjatok csak....Amira hol van?
-biztonságban van nyugi.Bár nem nagyon tudja kibírni nélküled.
-jellemző...-felemeltem a fejem és az ablakon beszűrődő fény világította meg az arcomat.Kellemesen meleg volt...elmosolyodtam.Pár napot még odabent töltöttem és a többiek is sokszor meglátogattak.Úgy gondoltam el kéne mondani apának,hogy milyen csodálatos lények léteznek a világon.Próbáltam elmagyarázni a többieknek,hogy apa biztos nem árulná el senkinek,de mindig nemet mondtak rá....most hogy belegondolok lehet,hogy nem is baj.Talán így tényleg jobb.Lassan már egy éve,hogy itt vagyok közöttük.Persze igyekszem nem végig Dagúrékkal és Hablatyékkal lógni,hanem apára is akarok időt fordítani annak ellenére,hogy ő a kórházban dolgozik éjjel-nappal.Persze este amikor megérkezik mindig megkérdezi,hogy milyen napom volt ma a srácokkal.Persze úgy tudja,hogy kutyákat tartunk és nem pedig sárkányokat.Na de mind1.Mindig elmesélem neki,hogy milyen jókat szórakozunk...és úgy tűnik végre Hablaty és Dagúr is kibékült és nagyon jó barátok.Mi lányok meg rendszeresen visszautasítjuk Takonypóc összes próbálkozását.
Egyébként apát külön megkértem arra,hogy senkinek se szóljon,hogy életben vagyok.Még a zsaruknak sem szólhatott.Egyszer úgy is ki fog derülni magától,de nekem itt jobb.Egyébként elkezdtem ide iskolába járni és a többiek is csatlakoztak.Szerencsére mindannyian egy osztályban vagyunk bár így elég kicsi az a terem,mert velünk együtt így 38 lett az osztálylétszám és már nem azért de apa rábeszélte az igazgatót,hogy így legyünk.Elég jó fej...Törődik velem,vicces,engedékeny olykor szigorú,de ezt meg tudom érteni és ha ne adj isten elkezdünk veszekedni akkor pár perc és kibékülünk,mert egyszerűen olyan kedves velem,hogy nem tudok rá haragudni.A legjobb apa az egész világon.
-apa!!Elmehetek a skacokhoz?-rohantam le hozzá a konyhába,miután Hablatyék értesítettek arról,hogy ma van a nagy napunk Amirával.Végre megerősödtek a csontjai annyira,hogy rá lehessen ülni és REPÜLNI!!!Ahhj!!Istenem de izgatott vagyok!!!
-most?
-aha.Mert baj?
-Tudod jól,hogy csípem a barátidat,de most nem nagyon szeretnélek kiengedni az erdőbe.
-Miért?Tudsz valamit amit én nem?
-Ezt én kérdezhetném tőled...-végzett a mosogatással és a konyharuhát lerakta a pultra,majd komolyan rámnézett.
-Ezt hogy érted?-jöttem zavarba a kérdése hallatán...jajj....lehet,hogy rájött a titkunkra?Tud a sárkányainkról?Mekkora bajban vagyok...-...apa...én el akartam mondani esküszöm...
-szóval tudod,hogy mik kóborolnak az erdőben?-vágott bele a mondatomba.
-Mi?Nem....-na jó ez a tagadás sokkal jobban ment mint gondoltam :D
-Akkor?Mit akartál mondani?
-Ja...nem lényeges.-fúúú,de nagy mázlim van...ezt nem hiszem el.
-figyelj...tudom,hogy csak nemrég tudtad meg,hogy én vagyok az igazi apád,de attól függetlenül még bármit elmondhatsz nekem te is tudod.Sosem hagynálak cserben...
-tényleg?-kérdeztem tőle összehúzott szemekkel és felemelt szemöldökkel,kissé lenéző hangon.
-na jó...ezekután.
-így mindjárt másabb. :)
-szóval?Akkor mégsem mondod el?
-azt hiszem nem....
-hát jó...-fordult háttal nekem,majd elkezdett pakolgatni.-de ugye nem fiú van a dologban?
-Jézusom apa!!!!Nem!!-elröhögte magát,majd indultam volna el,de megint megállított.
-hova mész?Az előbb beszéltük meg,hogy nem mehetsz ki az erdőbe....
-de apa!!!
-Nem!
-légyszi!!
-a-a...nem mehetsz
-de nagyon szépen kérlek!!
-igaz...hát akkor....-itt elöntött egy kis remény-nem.-ennyir a reményről. :(
-De vannak kutyáink!Ők biztos megtudnak védeni minket!
-Nem...nem tudjuk,hogy milyen lábnyomok ezek.És egyébként is Phil nagybácsikád nem azért kutató,hogy ismert dolgokat fedezzen fel.Azt mondta ilyet még ő sem látott.
-Phil nagybácsi?
-Igen.Itt dolgozik egy ideje,de csak most előszőr látott ilyen nyomokat...és azok is a város felé vezettek.Bárhol lehet most az a valami...
-öö....na jó.Meggyőztél.Akkor viszont ha kellek valamire akkor fent leszek és chatelek a többiekkel.
-Rendben.Menj csak...-na jó.És ezek után?Mi van ha egy seregnyi ember ellepi,majd az erdőt és rájuk találnak?Nem akarom,hogy elvegyék őket és,hogy kísérletezzenek rajtuk.Azt nem bírnám ki.
"nem tudok átmenni...apa nem enged el"
"ez most komoly?És nem tudsz valahogy meglépni?"
"Nem...és kérlek ti se nagyon menjetek sehova.Phil nagybácsim talált egy mancs lenyomatot.Szerintem valamelyik sárkányé lesz."
"És?"
"És Phil kutató.Vannak emberei akik képesek egész Ausztráliát bejárni csak azért,hogy találjanak valamit"
"Szóval nem menjünk egy ideig sehova?"
"Ne.Legalábbis a sárkányok ne."
"Akko iskolába kell mennünk?"
"Csak nem elvette Fafej a gépet?"
"De..bocs."
"Nem baj.Legyetek óvatosak."
"Rendben...szia!"
"Sziasztok!"
Ennél rosszabb nem is lehetne.
-Tamara!!Itt van Phil!
Vagy még is?
-Helló!-jött felém kitárt karokkal
-He-hello.-mentem oda kissé zavarodottan.
-Hogy van az én unokahúgom?
-Egész jól.Apa mesélte,hogy találtál valami furcsa lenyomatot...mit gondolsz mi lehetett az?
-Fogalmam sincs.De ha megtalálom akkor eskü,hogy kiírtom.Hisz nem hagyhatom,hogy valami fenevad rátámadjon az én egyetlen unokahúgomra!-nevetett fel
-Aha...persze.-Barom!Én is mindjárt úgy kiírtalak,hogy csak na.Ajjj...remélem semmi bajod nem esik Amira.