1.rész

Sziasztok!A nevem Tamara.Épp a középiskola utolsó évében vagyok és nem valami fényes baráti körrel.Ha pontosan akarok fogalmazni akkor barátok nélkül.Mindenki gúnyol,mert olyan dolgokban hiszek amiben mások nem...
Az iskolám maga nem olyan rossz...inkább a modernebb sulihoz raknám,de azért a tanárok lehetnének kedvesebbek.
Ez lenne a sulim...és amikor meghallom az utolsó csengőt már fel is pattanok,hogy elkerüljem a megjegyzéseket és,hogy minél hamarabb hazaérjek..azaz ide:
Tudom,hogy mit gondoltok.Gazdag elkényesztetett liba...de ez egyáltalán nem így van.Örökbefogadtak és hát nem a legjobb tekintettel vannak rám.Ha pontosabban akarok fogalmazni akkor úgy mondanám,hogy már rég be akartak adni egy diliházba csak hát elég erőteljesen megmondtam nekik,hogy én nem fogok elmenni.Hálás vagyok nekik azért,mert örökbefogadtak,de nem kéne így bánniuk velem...nem vagyok őrült csak olyan dolgokban hiszek amiben más nem.Ez teljesen más...,de akkor kezdjünk is bele.
Megszólalt a csengő és én rendszerint jógyerek módjára besietek a terembe,hogy ne lássanak meg a tanárok a folyosón.Beülök a leghátsó padhoz és előveszem kicsiny füzetemet,hogy újabb rajzot tudjak készíteni.Egyből mindenki rólam kezdett el beszélni,hogy már megint a képzeletbeli dolgaimat firkálgatom pedig most egy jól kidolgozott rajzot akartam készíteni.Sokszor megjelent már az álmomban egy kicsi sárkány ami a füstben él és a füstben mozog,hogy ne vegyék észre.Az álmomban igen csak hozzám ragaszkodott,de hát ő csak egy álom barát.A valóságban még egyszer sem találkoztam vele...sajnos.
-TAMARA!!!-ordított rám a tanár-Tán nem vette észre,hogy bejöttem?!
-Elnézést kérek...kissé elkalandoztam.-mondtam halkan majd lefelé néztem
-tudja tanárnő megint a hülye sárkányait rajzolgatja!-Patrik
-Kérem azt a füzetet!-mondta a tanár,mire gombóc szorult a torkomba.Még sosem látta rajtam kívűl senki...
Megfogtam a füzetemet,majd szép lassan kivittem a tanárnak.Magamban imátkoztam,hogy ne nézze meg,de még is kinyitotta.
-Ez valami vicc akar lenni?Kérem a rendes füzetet amibe rajzolgatott!-utasította mire értetlenül néztem
-De Tanárnő ez az a füzet...-mondtam meg neki kissé félénk hangon
-És akkor hol vannak belőle a rajzok?
-Fogalmam sincs...az előbb még benne volt az összes....-mondtam majd elvettem a tanártól a füzetet és megnéztem a saját szememmel.Érdekes...ott voltak benne a rajzok.A saját szememmel láttam...-itt vannak a rajzok.-mutattam a tanárnak,de megint csak üres lapok látszódtak.
Most mindenki értetlen fejjel nézett rám.-mondja...van valami betegsége vagy valami?-kérdezte tőlem a tanár amire az egész osztály felnyerített-Ne röhögj!!!Az ilyen egyáltalán nem vicces!
Ebben a pillanatban mint akit leütöttek padlót fogtam és már csak pár hangot hallottam...nem tudom,hogy mi lehetett ez az egész.Minden olyan furcsa volt.Végül az orvosok sem tudták megmondani nekem hogy mi volt ez a hirtelen elájulás...,de abban biztos voltam,hogy amikor értem jönnek a nevelő szüleim akkor jól le fognak szidni.És ezt milyen jól tudtam...egész végig velem ordibáltak a kocsiban.Kórusban....
Amikor hazaértünk sértődötten zártam magamra az ajtót,majd egy kis levelet kezdtem el írni,de végül amit írtam benne nem tudtam megtenni.Nem volt hozzá elég bátorságom...Nem érdekeltek az iskolai dolgok.Gyorsan bevágtam a papírkát a fiókomba,majd fogtam egy füzetet és egy grafitot és belevetettem magamat a meleg ágyamba.Elkezdtem megírni a saját kis történetemet...egy új viking aki Hibbant szigetére érkezik és minden álma,hogy sárkánylovas lehessen.Igen...valóban ez az álmom.A történetben rengeteg barátom van és elég sok sárkány is szerepel benne és az összes a barátom.Bárcsak a való élet is ilyen lenne...
Másnap hasgörcsel mentem iskolába és reméltem,hogy senki se fog hozzám szólni,de sajnos nem így lett.Egész nap csak gúnyoltak a tegnapi dolog miatt.Elég rossz egy olyan iskolába járni,hogy tudod senki nincs melletted amikor kéne.Csak egyetlen egy barátot szeretnék,de mindneki kerül engem.Mindenféle pletyka járja át a sulit rólam.Tetves,fogyatékos,pszihopata és egyéb ilyenek.Nem tudom,hogy az utobbi honnan jött,de mind egy.
Biosz órán valakinek korgott a gyomra,mire valaki benyögte-mi volt ez?Csak nem egy sárkány morgása?-erre ugyan úgy el kezdett szakadni a röhögéstől az osztály mint tegnap.Olyan nyomasztó...mivel érdemeltem ezt ki?
-héj...minden rendben?-jött oda hozzám Gergő
-hagyj békén...ha azért jöttél ide,hogy gúnyolhass akkor kösz,de nem kérek belőle.
-ha nem tűnt volna fel akkor megkérdeztem,hogy jól vagy-e?Hallottam hogy tegnap összeestél...-Gergő
-és mit izgat az téged?
-veled mindig ilyen nagy öröm a beszélgetés?
-Általában igen...nem szoktak velem beszélgetni.És ha meg akarod tartani a hírnevedet akkor jobban tennéd,hogy te is elkerülsz engem.
-hírnév?Mit érek én azzal,hogyha másoknak nem tudok vele segíteni?
-jajj...csak ne kezd el játszani a főhőst.Azt ki nem állhatom.
-Akkor majd játszom a mellék hőst.Ennyire egyszerű...hallottam a pletykákat rólad és hogy miben hiszel,de kit izgat?Régen engem is sokat piszkáltak,mert én is elhittem egy filmet...
-na persze...tegnap meg piros hó esett.
-nem hiszed el?
-nem...és ezzel nem fogsz megnyugtatni hidd el.
-és mivel tudnálak?
-semmivel....tudom,hogy legbelül te is egy idiótának tartasz....
-hát ez nem így van...Szívedhez nőtt az a mese...és?Mindenkinek van kedvenc meséje...
-csakugyan...akkor neked mi a kedvenc meséd?
-jó kérdés....régen nagyon sokat néztem a Narutot.Mostmár csak akkor nézem,hogyha új részt töltenek fel...
-a Narutot?
-tán olyan meglepő?
-kissé...azt hittem én vagyok az egyetlen aki még szokta nézni.
-hát akkor nagyot tévedtél......hazamész?
-aha...
-akkor elkísérlek...úgy legalább még többet megtudhatok rólad.
-kösz,de nem kell...-mondtam neki,de ő azért is hazakísért.Nem tudom,hogy mi ez a hirtelen kedvessége velem szembe,de mind egy.Jól esett egy kicsit is beszélni valakivel.Nem volt az a bunkó mint amilyen általában lenni szokott.Úgy tűnik amióta Patrik lett a fiúknál az a hú de nagy menő kissé visszavett az egojából.Bár ennek örülök...egy idiótával kevesebb.
Kissé megdöbbentem mert elég sok közös volt bennünk...mintha direkt azokat mondaná amiket én szeretek...fogalmam sincs hogy mit szóljak ehez.Nem vagyok hozzászokva.Amikor a házunkhoz értünk a nevelő apám már ott állt a kapuban tiszta vörös fejjel,majd megindult felém.Kissé ledöbbentem és megtorpantam,majd el akartam menni mellette,de megragadta a karomat és visszarántott maga elé.
-Mit akarsz?!
-Vegyél vissza!!Még is hogy mersz ilyen hangnemben beszélni velem?!
-Nem érdekelsz fogd már fel!!Eddig hálásvoltam amiért örökbefogadtatok,de mostmár azt kívánom,hogy bárcsak otthagytatok volna!!-mondtam amire rámemelte a kezét és arconvágott
Gergő döbbenten állt ott,majd "apa" elküldte onnan.Még az utca végéből visszanézett és látta,ahogy verve tuszkolnak be a kapun,majd be a házba.Még egy jópár odibálást hallott,majd egyszercsak minden elcsöndesült.És hogy miért kaptam mindezt?Fogalmam sincs...
Harmadnap a suliban...itt végem lett.Amikor beléptem a suliba az egész hely tele volt plakátolva velem.Gondoltam,hogy valami hátsószándéka van Gergőnek...de hogy ilyet tegyen.Ez már tényleg durva volt.A terembe érve mindenki a kivetítőt nézte ahol én voltam és néhány infó rólam amit eddig sikerült eltitkolnom.
A szememmel hevesen kerestem Gergőt,majd amikor megláttam,megráztam a fejem és már az egész szemem tiszta könny volt.Ledobtam a táskámat,majd futni kezdtem arra amerre csak tudok.Kifutottam a suliból,majd az erdő felé vettem az irányt.Tudtam hogy hol vagyok mivel nagyon sokat kijártam oda.Pontosan tudtam,hogy merre van a főút így arra vettem az irányt.Egész nap ott sétáltam.Tudtam,hogy egyszer ha akarom ha nem,de rám fog sötétedni mégsem fordultam vissza.A szemem előtt lebegett a cetli amit a nevelő szüleimnek írtam.Mostmár biztos voltam abban hogy megteszem.Már alig bírják a lábaim....már mindjárt összeesek.Már semmi sem menthet meg.
Nem tudom,hogy merre járhattam akkoriban...tuti hogy letértem az útról,amit követtem,de ez se  nagyon érdekelt....
Ebben a pillanatban amikor már tényleg majdnem összeestem...azaz már majdnem nekicsapódott a fejem a földnek valami erős megragadta a karomat és elvitt.Nem éreztem magam alatt a talajt...mintha replünék.De lehet hogy megint csak egy buta állom.
Amikor kinyitottam a szememet egy mocskos pincében voltam.Megkötözve...
-tehát felébredtél...-szólalt meg egy hang amire rögtön felkaptam a fejem
-ki maga és mit akar tőlem?
-Azon kívűl,hogy a szolgám leszel semmit...-lépett elő egy vöröshajú 25-30körüli férfi...
-ismerjük egymást?
-Nem hinném...engem senki se ismer...azaz...öten ismernek.De azt az öt embert rajtam kívűl senki más nem ismeri.
-Engedj el most azonnal!!!
-Nem tehetem...-mondta,majd odahajolt hozzám
Arconköptem,majd felállt előttem...
-És még is mit tudsz a sárkányokról?Hol vannak?!
-......hogy mi van?