17.rész - Utolsó gondolatok

Az este további része nagyon jól telt.Visszasétáltunk a többiekhez,majd egy alapos fejmosást tartottunk az ikreknek és megkértük őket,hogy ne szóljanak semmit a dologról.Egy éneklő rettenetes rémet kértek érte...Nem tudom,hogy ezt még is hogy gondolták,de belementem a játékba,mert végül is nem mondták,hogy mikorra kell megszereznem nekik.Ezt leszámítva az egész napom nagyszerű volt és hihetetlen...nem is tudom felfogni,hogy mind ez velem történt,és hogy annyi fájdalmas év után most még is itt vagyok,egy szerető családban,egy baráti körben és ráadásul életem legjobb és legszebb pillanata történt meg velem.És ez volt Dávid.Még nem tudom,hogy mennyi ideig leszünk együtt,de az biztos,hogy minden egyes pillanatát ki fogom élvezni és minden nap abban fogok reménykedni,hogy örökké mellette lehessek.Tudom ez most így elég furán hangzik,de titokban mindig is szerelmes voltam belé,de ezt még nekem is el kellett fogadnom,ami azért valljuk be nem olyan könnyű.

Ami apámat és az egész kis csapatát érinti,felajánlották,hogy én is a tagja lehessek,méghozzá valami vezető embernek akarnak,de nem igazán szeretném elfogadni,mivel akkor nagyon kevés idő marad a barátaimra és a szórakozásra,a kalandokról nem is beszélve.Az eszem azt súgta,hogy vállaljam el,hiszen úgy is a felnőttek világába léptem és igen is szükségem van a munkára,de a szívem egészen mást diktált.Ő azt akarta,hogy járjam be a világot a barátaimmal,fedezzek fel új dolgokat és éljek annak,aminek eleve kellett volna lennem.Egy igazi sárkánylovasnak.Mert én ezzel akartam foglalkozni,de a mi világunkban ez nem volt olyan lehetséges,mint egy mesében.Itt mindenért meg kell dolgozni és bírni kell a pofonokat az életben.Mert nem az számít,hogy mekkorát tudsz ütni,hanem hogy mennyi ütést állsz ki amikor talpon kell maradni.Ez alapján akartam élni az életemet,de mégsem tudom,hogy melyik irányban kéne elkezdenem,hiszen mindkettő teljesen más kifejletet hozhat és az nem mindig jó.És mindeközben Amirára is kell gondolnom,mert ő is egy fontos tényezője az életemnek és nem hagyhatom figyelmen kívül az ő igényeit sem.És ha tetszik,ha nem valamilyen szinten előtérbe kell helyeznem,mert felelősséget vállaltam érte,ő pedig bizalommal van irántam,amit nem dobhatok el csak úgy.Ez örökre szól és ha elvállaltad akkor nincs megállás.Amira a mindenem ezekben az időkben és tudom,hogy rá mindig számíthatok.Úgy érzem ő volt az a pont ami elindította az életemet egy sokkal jobb irányba és ezért nagyon hálás vagyok neki...És mindenkinek aki mellettem állt ebben az időszakban.

Sziasztok!

Nem tudom,hogy vannak-e még olyanok akik olvassák ezt a kis szösszenetet,de azért gondoltam megírom.Nagyon köszönök minden eddigi megtekintést és kommentet és nagyon,de nagyon hálás vagyok nektek mindezért! <3 :*  Ennek a fejezetnek ez lett volna az utolsó kis szösszenete,de arra gondoltam,hogy kezdenék egy másodikat is.Ha kíváncsiak vagytok rá,akkor jeleznétek nekem valamilyen módon? Fontos lenne számomra :) 

Remélem még velem vagytok és mindenkit puszilok! <3

Köszönöm!! <3 <3 <3 <3