8.rész Megtörés

-és...milyen Ausztrália?
-szuper...szeretek itt lenni.Sokkal több barátom van mint az előző helyen.Ott senki se szólt hozzám.
-mert?
-ömm....maradjunk annyiban,hogy olyan dolgokban hittem amit mások hülyeségnek gondoltak,de igazából nem akarok róla beszélni.
-rendben....de szólj ám,hogyha itt is piszkálnak.Majd én elintézem őket.
-erre semmi szükség.Már tudom az igazat arról amiben hittem szóval...már mind1.Nem beszélek róla mások előtt így nem tudják és elfogadnak.
-nem beszélsz az érzéseidről?
-nem...
-akkor...épp itt az ideje!!-csapta össze a két kezét Phil bácsi.
-nem...nincs itt az ideje.Sajnálom,de egyenlőre semmi közötök sincs az érzelmeimhez.-felálltam az asztaltól és felmentem a szobámba.
-kell még neki egy kis idő...-hebegett apa,majd ő is felállt és ment a maga dolgára.Phil csak értetlenül űlt az asztalnál és várta,hogy valaki visszamenjen hozzá.
Én kidőltem az ágyamra és elkezdtem gondolkozni....megcsináljam a házit vagy ne?Kapok érte valamit ha nincs kész?Mondjam,hogy más dolgom volt?Végül nagy nehezen megcsináltam bár igaz,hogy egy szót sem értettem a feladatokból,de nem baj. 
Másnap teljes unalommal ballagtam az iskola felé...nem találkoztam tegnap Amirával és a srácokkal se...,de legalább egy iskolába járunk így nem lesz gond.A tegnapi is csak azért volt ilyen,mert vasárnap volt amit egyébként nagyon utálok a hétfővel együtt.Blehh....undorító napok.
Ha még nem lenne ma 9 órám akkor azt mondom,hogy nem is olyan borzalmas egy hétfői nap,de így.Kibírhatatlan.
-szia.-jött oda hozzám az egyik 12.-es fiú és elkezdett valamit beszélni nekem az ő nyelvén.Tőlem csak annyit tanultak meg,hogy szia meg a nevemet.Én viszont egy szót se tudok tőlük pedig egy éve itt vagyok.
Miután végigmondta a kis beszédét értetlenül ránéztem,majd hangosan becsuktam a szekrényem ajtaját és elindultam a másik irányba...közben vissza kiabáltam,hogy nem értem,mert hát mit mondhattam volna rá.Bár ebben a momentumban nem csak én néztem értetlenül,hanem a többiek is.
A srácok ma be se jöttek suliba...vajon mi lehet velük?Remélem nem keveredtek bele semmibe.Azért biztos,hogy az én fejem is égne nem csak az övéké...
A negyedik órán viszon teljesen beparáztam és nem csak azért,mert földrajz TZ volt,hanem azért is,mert az óra kellős közepén egy helikopter jelent meg a terem ablakánál és valami kommandós fickók vagy mit tudom én betörték az ablakot és az ajtót,majd körbevettek....igen.Egyedül csak is engem.Mi a francot szúrtatok el Hablaty?!
A csávókák utasítottak arra,hogy száljak be a helikopterbe miközben az ott REPÜL az ablaknál...ezek meghibbantak?!Még mit nem...elkezdtem rázni a fejem,hogy én ugyan ezt meg nem csinálom,de ekkor felkapott az egyik és átugrott velem,majd a többiek is követték.Az egész iskola azt figyelte,hogy mi történik az osztályomnál,majd amikor már nagyjából lenyugodtak lehúzták a maszkot ami az egész arcukat takarták kivéve a szemüket.
-apa?!
-Nyugi...nem lesz semmi baj.
-még is mi a franc folyik itt?!
-ezt én is kérdezhetném tőletek...
-tőlünk?
-tőled és a barátaidtól...
-még is mit?
-tudjátok ti,hogy ez mekkora titok?
-de micsoda?!?!?!
-tudunk ...a kis kedvenceitekről.
-milyen kis kedvenceinkről?
-Akkor úgy mondom,hogy tudunk a sárkányokról.
Ekkor szinte minden leesett....tehát ezért nem jöttek az iskolába.Ezért nem válaszoltak semmire...De,hogy jöttek rá?Phil bácsi derítette volna ki?Az lehetetlen...ahhoz ő túl szerencsétlen és bár senki se mondja ki előtte egy igazi vesztesnek nevezik.Szóval ő kilőve...,de akkor hogy derült ki?
-nem értem miről beszélsz...
-dehogynem....
-nem.Nem tudom,hogy miről beszélsz.-ebben a pillanatban érkeztünk meg egy bázisra,ahol a srácok ott beszélgettek.Legalábbis beszélgetés lett volna,hogyha Hablaty és Dagúr nem kezd el megint veszekedni.Ezek sosem fognak felnőni...Amint földetért a helikopter a két fiú közé álltunk Astriddal,majd lekevertünk nekik egyet-egyet.
-Ti idióták!!!Mit kerestek itt?!
-azt amit te...idehoztak minket.
-na jó,de hol vannak?
-Biztonságban.Üdvözlünk az Ausztrál légierő bázisában.Tamara,ugye?
-Igen.De...mit akarnak tőlünk?
-Ez egyszerű.Amint tudjátok nagyon nehéz ideőket élünk át.Nem csak Ausztrália,hanem az egész világ.Óvatosnak kell lennünk minden miatt.Amióta megtámadták Franciaországot senki sem érzi magát biztonságban.
-aha...a lényeget ha lehetne.
-Ez fura...úgy tudtam mindig is példagyerek voltál.Az iskolában ugye...az egyik tanárodnak se szóltál vissza,a szabályokat nem szegted meg.Tudom,hogy mindenki kiközösített az előző osztályodban és,hogy porigaláztak minden nap...,de ennek ellenére nem értem.Miért lettél ilyen?
-Magának semmi köze az életemhez!-összekulcsoltam a kezemet,majd a szemeimmel körbenéztem és láttam,hogy mindegyik embere kifejezetten engem figyel.-Maguk meg mit bámulnak?
-Főnök.Nem lenne egyszerűbb,hogyha az egyik képzett emberünknek adnánk oda az ő hátasát?
-Hátasát?Ez most komoly?
-mert?Tán nem egy hátas állatod van?
-Ne beszéljen róla úgy,minthogyha egy tárgy lenne.Igen is vannak érzései és egyébként is sokkal intelligensebb magánál.
-Elég legyen!!Nem tűröm az ilyen beszédeket.
-Akkor maradjon csendben!-mindenki rámszegezte a fegyverét.
-Hagyják csak.Nem lesz szükségünk fegyverekre.Szavakkal is be lehet törni ezt a lányt.
-nyugodtan próbálja meg...-oké...tudtam,hogy be fog törni,de akkor is erősnek kellett mutatnom magam.Efelől nem volt kétség.
-Díjazom az önbizalmad.Bár miért is mondom...lehet azért,mert neked ilyet még senki se mondott és csak egy gyenge porszem vagy  nagy álmokkal,amelyeknek egy lövéssel véget lehet vetni.Vagy azért,mert hazudni akarok neked,mint mindenki más aki körülvesz?Azt hiszed tényleg a barátaid?Ők mondták meg,hogy hol vagy és,hogy hol találjuk a kis sárkányodat...hogy is hívják?Amira?Igen...ez lesz a neve.Bár eléggé kisütötte a szememet tudom,hogy milyen állat.És neki pusztulnia kell.Nem tudjuk bevetni egyik éjjel se,hogyha folyamatosan így ragyog.Egyébként meg kell hagyni...kiköpött anyád vagy.
-Maga semmit se tud az anyámról!!
-Mert te tudsz róla valamit?Úgy tudom már akkor meghalt amikor te születtél.Azért halt meg,hogy neked életet adjon!!A te hibád,hogy ma nem él!!!Ma is köztünk lehetne,ha te nem születsz meg!!!Te ölted meg!!!!
Soha senki nem mondta el nekem,hogy miért és miben halt meg anya...mi van ha igaza van?Az én hibám.Nincs köztünk és erről csak is én tehetek.Az én hibám....A szívem ebben a pillanatban darabokra tört és összeestem a fájdalomtól...borzalmas volt,ahogy belülről szétmar ez a kínzó fájdalom.A torkomban gombóc keletkezett és csak néztem a földet,ahogy rátámaszkodtam.A szememből immáron könnycseppek jöttek ki és a szavak megnémultak.Mintha cseréltek volna...Sikeresen megtört....nem is kicsit.Mindenféle járt a fejemben és nem tudtam szabadulni tőlük.Egyre több mindent vágott a fejemhez és mindent elhittem neki.Nem tudom miért,de szavai képeket tudtak kialakítani a fejemben,melyek eddig nem is voltak.Egyik sem volt ismerős...Nem tudtam,hogy mit kéne tennem...Csak ültem a földön és befogtam a fülemete,hogy nem akarom hallani,de ekkor valaki rárakta a kezét a vállamra,majd szép lassan ránéztem.
Dagúr volt az.Már megint mellém állt.És önszántából.Tudtam,hogy mit szeretne,de egyszerűen nem bírtam...látta,hogy fáj nekem mind ez és ezért átölelt.Ismét....fura,de úgy érzem minden gondom elszállt.Valahogy mindig képes ilyenekre....az ölelése jelen pillanatban többet jelent mindenkiénél és csak ez számított.Most viszont én is átöleltem,majd letöröltem a könnyeket és felálltam,majd közelebb léptem a parancsnokhoz.Fél méternyi se volt a távolság köztünk és mélyen a szemébe néztem,majd csak annyit mondtam neki,hogy:
-Menj el!!